Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-316
32 316. országos ülés 1903 Julius 2k-én, pénteken. grammja számára, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A szabadelvű párt konzervatív párttá alakult át. Konzervatív közjogi értelemben, mert hiszen nyíltan kimondotta, hogy az 1867. évi XII. törvényczikk rendületlen, szigorú és rideg fentartása képezi az ő programmját. Konzervatív társadalmi és gazdasági értelemben, mert hiszen a ma létező társadalmi egyensúlyt, a ma létező társadalmi állapotokat akarja változatlanul fentartani, konzervatív gazdasági értelemben is, mert gazdasági politikájában sohasem vettük észre, hogy a kicsinyek és gyengék oltalmazását tűzte volna ki czélul. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Kell-e bizonyítanom, hogy konzervatív az a párt, a mely a választói jog kérdésében a legridegebb elutasítás álláspontjára helyezkedik. Nem konzervatív-e az a párt, a mely az égető adóreformot, a mely már 1896-ban létesült a szomszéd Ausztriában, melynek népe pedig gazdagabb és könnyebben bírja el a terheket, békés eltűréssel még mindig nem tudta létesíteni. De, hogy mennyire konzervatív a szabadelvű párt, legjobban bizonyítja az önálló vámterület kérdése, a mely nemcsak a nemzet gazdasági életének önállósága, (Ralijuk! Halljuk!) hanem egyúttal a demokratikus társadalom kiépülésének a kérdése is. És a szabadelvű pártban nemcsak azért ellenzik sokan az önálló vámterületet, mert ezt is a rideg közjogi maradás elvéhez tartozónak tekintik, holott gazdasági kérdésnek közjogi kérdéshez helyesen semmi köze sem lehet, hanem azért, mert jól átértik, hogy mit hoz magával az önálló vámterület. (Halljuk! Halljuk!) Magával hozza a hatalmas, az erős, a virágzó fővárost, magával hozza a városoknak előretörő szellemét (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és politikai befolyását, magával hozza az erős, önérzetes, szabadságszerető polgárságot, magával hozza a hatalmas munkásosztályt, és ezeknek frigyesülésével alakul ki az igazi szabad és demokratikus társadalom. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mint konzervatív párt ellenezheti tehát csak a szabadelvű párt az önálló vámterületet, mert ha szabadelvű párt volna igazán, akkor nemcsak a nemzetgazdasági önállósága, hanem a szabadelvüség életérdekében is követelnie kellene az önálló vámterület megalakítását. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én a szabadelvű párt működésébon, eltekintve az egyházpolitikai korszaktól, csak egy következetes irányzatot látok: azt a következetes irányzatot, hogy a helyett, hogy a szabadelvű párt gondolt volna arra az időre, a mikor talán nem lesz a hatalomnak birtokában, gondolt volna arra az időre, a midőn talán a szabadelvű rendszernek az oppoziczióban kell küzdenie : erre soha nem gondolt; örökkévalónak tartotta magát, örökkévalónak, mint azok az aggastyánok, a kiket nem lehet sohasem reábirni arra, még 90 éves korukban sem, hogy végrendelkezzenek. Ez a szabadelvű párt, mely örökéletünek tartotta magát, mely tehát mindig az uralkodópártnak szemével, gondolkozásával és világnézetével nézte az állam intézményeit, ép azért, mert nem gondolt arra az eshetőségre, hogy valaha ellenzékbe juthat, nem is akart arra gondolni, fokozatosan, rendszeresen, következetesen gyarapította a kormányhatalmat. Elfelejtették a szabadelvű párt tagjai azt, hogy a kormányhatalomnak ezen mérhetetlen gyarapítása mit jelent; hogy az nemcsak az ő előnyükre, hanem hátrányukra is szolgál; elfelejtették azt, hogy nem annyi ám a szabadelvű ember Magyarországon, mint a mennyi a kormánypárti. Mert miként az ellenzéki választóknál le kell számítani azokat, a kik mindenkor elégedetlenek a maguk helyzetével, a kormánypárt szavazatainak megszámlálásánál le kell számítani azokat, a kik temparamentumuknál, vagy érdekeiknél fogva nem szabadelvű pártiak, hanem egyszerűen minden hatalomnak hű voksai. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A szabadelvű jjárt kormányai elfelejtették azt, hogy midőn mérhetetlenül növelik a kormányhatalmat, akkor egyúttal magukat a korona kénye-kedvének szolgáltatják ki; mert ha a szabadelvű irányzattal homlokegyenest ellenkező rendszer képviselője nyerné meg a kormányhatalmat, azzal ja mérhetetlen kormányhatalommal szerezhet az magának épugy többséget, mint a magát szabadelvűnek nevező mai konzervatív kormánypárt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én, t. ház, minden jót feltételezek azokról, a kiknek kétségtelen szabadelvüségét ismerem, és a kik a régi szabadelvű pártban oly sok megpróbáltatás, viszontagság és teherpróba után rendületlenül megmaradnak; és hiszem, hogy azért maradnak bent a szabadelvű pártban, mert őket az a hazafias aggodalom ösztönzi arra, hogy ha nem maradnak a szabadelvű j)ártban és nem igyekeznek befolyásolni a kormányhatalmat szabadelvű irányban, hát akkor lehull az álarcz a szabadelvű pártnak csak színleg fentartott uralmáról, és maguk is érzik, hogy az oppoziczióban, eddigi szabadelvű működésük alapján, azzal a színlelt szabadelvüséggel, a mely a közvéleménynek csak titkos találkákat ad, képtelenek volnának a szabadelvüségét erélyesen szolgálni, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) És higyjék el uraim, hogy a szabadelvüség katasztrófája rég elérkezett volna már nyíltan és láthatóan Magyarországon is ez elernyedés, e folytonos szertezüllés következtében, az aulikus és régi szabadelvű párt ezen keresztezése következtében, ha szerencsére nem volnának itt a 48-as függetlenségi pártiak, a kik a népben fentartották a szabadelvű érzést, mert különben már régen meg kellett volna a magyar népnek gyűlölnie a szabadelvüségét, a melynek czége és felelősége alatt