Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-333

372 333. országos ülés 1903 november 11-én, szerdán. mondottam, mint a mit a szöveg bizonyítani akar. A t. képviselő ur következetlenségnek mondja azt, hogy én harczolni akartam, az ob­strukczió fegyverével azonban mégse kívántam élni s eszel oly kompromisszumot ajánlok fel, a melylyel ütök, de agyon nem ütök. Azt hiszem, mindenki meg fogja érteni, mit akartam én mondani azzal, hogy harczolok, de az obstruk­czió fegyvereivel nem élek. Azt akartam mon­dani, hogy az alkotmányos formák közt minden megengedhető jogomat igénybe veszem, hogy tisztességes, becsületes harczot folytassak nem­zeti eszményeimért, a melyek teljes mértékben ki nem elégíttettek, és az alkotmányba vagy az alkotmány formáiba ütköző eszközöket nem kí­vánok igénybe venni. Az obstrukczió fegyveré­vel nem kívánok élni. Én nem hiszem, hogy valaki a házban ezt a kérdést világosnak nem találná. Azután többek közt, nemcsak én reám, hanem talán gróf Apponyira magára is czéloz a t. képviselő ur az által . . . Polónyi Géza: Azt moudtam, hogy neki tett vele szolgálatot! Hock János: Bizza azt én rám, én nem szol­gálatot szoktam tenni, hanem kötelességemet szoktam lelkiismeretem szerint végezni. (Helyes­lés balfelöl.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy én potpurinak, értéktelen semminek mond­tam a miniszterelnök ur programmbeszédét és mégis arra a következtetésre jövök, hogy a mi benne valóban vívmány, azt Apponyitól vette. íme minő következetlenség, tehát Apponyi ellen intézek támadást. Apponyi ezt nem támadás­nak fogja venni, hanem meg fogja találni ebben a tiszta, őszinte és politikája iránt lelkesülő baráti szivet, de az ön védelmében ezt nem fogja megtalálni. Én nem is személynek akartam itt szolgálatot tenni, hanem annak az ügynek, mely Apponyi nevéhez kapcsolódik és a nem­zeti politikától évtizedek óta elválaszthatatlan. Én nyíltan megmondottam, hogy a miniszter­elnök ur katonai programmjában bizonyos elő­nyök foglaltatnak, mert kétségtelenül javulás a múlttal szemben. Rövid idővel, pár évvel ezelőtt mi még hasztalanul küzdöttünk ezen padokon a legkisebb katonai reformért, mert azt nemcsak meg nem adták, hanem a túloldalról kinevették, kicsinyelték. Most már egy bizonyos részét a nemzeti követelményeknek kivívtuk, és erre mondottam, hogy ezt mint részletfizetést elfo­gadom, de messzebbmenő igényeimet fentartom. Hogy lehet akkor vádolni engem azzal, hogy én következetlen vagyok; mert a miniszterelnök ur programmját megtámadom, s nyíltan kimon­dom, hogy abban semmi érték, semmi becs nincs? Hiszen én külön választottam a katonai vívmányokat, ezekről beszédemben külön kriti­kát mondottam, azután rátértem a miniszter­elnök ur programmbeszédére, expozéjára, mely­ben jövő terveit, kormányzatának alapelveit tárja fel, és elmondja, hogy ő mit akar nyúj­tani a gazdasági politika terén. Elválasztottam tehát e katonai dolgokat azoktól a többi kér­désektől, melyek a miniszterelnök ur jjrogramm­beszédét kéj^ezik, és erre mondottam, hogy üres és az a baj, hogy én most nem találok, a kép­viselő ur pedig erőnek erejével akar találni bi­zonyos előnyöket abban a programmbeszédben, a melynek szolgálatára én sem közvetlenül, sem közvetve nem vállalkozom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : A miniszterelnök kíván szólam. Gr. Tisza István miniszterelnök: T.képviselő­ház ! En nem kívánok hozzájárulni ahhoz, hogy ez a tulajdonképen konkrét czéllal nem bíró vitatkozás hosszabbra nyujtassék és épen azért nem is kívánok azokkal a kérdésekkel foglal­kozni, a melyek utolsó felszólalásom óta szóba hozattak, Kern vélek csalódni, ha azt hiszem, hogy erre busásan lesz alkalmam azon törvény­javaslatok tárgyalása során is, a melyeknek el­intézése küszöbön van. (TJgy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Felszólalásom czélja kizárólagosan az, hogy egy félreértést oszlassak el, a mely utolsó felszólalásomnak a jelvény- és czimerügyre vonatkozó része kapcsán merült fel és a mely bizonyára fel nem merült volna, ha a szemközt ülő igen t. képviselőtársaim azzal a türelemmel és azzal a nyugalommal lettek volna, szívesek megajándékozni, a mely lehetővé tette volna azt, hogy mondandóimat megszakítások nélkül mondjam el. Még igy is, azon ismételt zajongás által megszakított formában is megvallom, csodálkozom, hogy e tekintetben félreértés hogyan merülhetett fel. T. képviselőház! A szabadelvű párt pro­grammja abból indul ki, hogy a közös hadsereg jelvényei a mai közjogi helyzetnek nem felelnek meg és ennek a mai helyzetnek a közjogi állás­nak megfelelő reformját kívánja, helyezi kilá­tásba. Szórói-szóra megfelel ez a kormány állás­pontjának is. És én nem tagadom azt, hogy a szabadelvű pártnak egyes tagjai aggályukat fe­jezték ki az iránt, vájjon sikerülni fog-e egy olyan megoldását találni a kérdésnek, a mely a jelvények kérdésének együttes kezelése és együt­tes megoldása tekintetében az ország közjogi állásának teljesen eleget tesz. Ugron Gábor: Az ország önállóságának, függetlenségének! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én nem vagyok ez aggódok álláspontján, ez a kormány ugy, mint minden hivatalbeli elődje eddig is tette, ennek a kérdésnek az egész hadseregre vonatkozó együttes megoldását keresi és kívánja eszközölni. {Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Hall­juk ! jobbfelöl.) Mindenesetre, ha egy konkrét megoldás fog állani a t. képviseiőház előtt, akkor lesznek mindazon t. képviselőtársaim, a kik ez iránt ag­gályban vannak, abban a helyzetben, hogy meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom