Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-333

362 ,3,55. országos ülés 1903 november 11-én, szerdán. a nélkül, hogy talán tudták volna, hogy mit cselekesznek, hallgatagon hozzájárulnak ahhoz, hogy ez korlátlan felségjog. De még további konzekvencziái is vannak a kérdésnek. A további konzekvencziái azok, hogy önök ebben a hírhedt kompromissziumban kimondták azt, hogy ez az állapot tör vény nyel megváltoztatható. Hát ilyeneket promulgálni, t. ház, a közjogi körösi szenteltvizek sorába tartozik. Mert, t. ház, ugy állítani fel a kérdést, — a nélkül, hogy erre kifejezetten törvény volna, vagyis a nélkül, hogy a nemzet világos törvényben ezen jogáról lemondott volna, — hogy »te nemzet, ezt a jogodat, a melyről törvényhozási utón le nem mondtál, csak törvénynyel szerezheted vissza«, azt jelenti, hogy a hatalmi kérdést vetik fel, a forradalom minden csirájának elültetésével; mert ez annyit jelent, hogy létezik egy állapot, a melyre önök ráfogják, hogy törvény alapján létezik, már pedig olyan törvény e tekintetben sohasem keletkezett, a melyhez a törvényhozásnak egyik faktora: a nemzet, az országgyűlés kifejezetten hozzájárult volna. Mert azt még a legvadabb 1867-es közjogászok sem merték és merik állítani, hogy 1867-ben a nemzet és törvényhozása kifejezetten lemondottak volna a magyar nyelv jogáról a német nyelv javára. Tehát egy hallgatólagos állapotot létesítenek, ugy, mint hogyha az törvény utján létesült volna, és azt a jogot adják a koronának, hogy ezt az állapotot pedig megváltoztatni csak törvénynyel lehet, vagyis a koronának beleegyezésével, olyan beleegyezést pedig önök Ferencz József király ő Felségétől kapni nem fognak, és tudják is, hogy nem kaphatnak. Ez tehát annyit jelent, hogy a nemzet jogát elkonfiskálják törvény nélkül, és proklamálják azt az elvet: Tessék, szerezd meg a Felség beleegyezésével a te nemzeti nyelvedhez való jogodat, ha birod, és ha van mivel. Ez a forradalmi álláspont, t. ház. Ez az én elméletem a felségjogra vonatkozó proklamáczióról Hock János t. képviselőtársammal szemben, a ki bizonyára distingvált a 9-es bizottság elaborátuma és gr. Tisza István programmja között, holott a macska ugyanaz, csak a nyakravalója más. (Derültség a szélsőíaloldalon.) De én a magam részéről kötelességemnek tartom itt egy sajnálatos és furcsa jelenségre rámutatni. Ritkán élünk olyan politikai viszonyok között, mint ez idő szerint, a mikor elég egy folyosói diskurzus, vagy egy privát körben mondott barátságos vélemény arra, hogy az ember úgynevezett barátai részéről folytonos támadásokban és gyanúsításokban részesittessék. Tegnap, t. ház, az a különös szerencse ért, hogy Hock János t. képviselőtársam a nyelvére vett és mulatság tárgyává akart itt tenni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nevettek is rajta •') Hallom, olvasom és szinte sejtem, hogy kik voltak azok, a kik nevettek rajta. (Felkiáltások a baloldalon: Mindnyájan! Derültség.) Majd mindjárt rátérek erre a dologra. Én, t. ház, a támadásoknak és gyanúsításoknak — más szót nem akarok használni — egész táborával találkozom. JNTemrégjben örömömre azt értem meg. hogy a »Nieder-üsterreichischer Landtag«-ban Bécs városának hozzá méltó és érdemes polgármestere kikiáltotta, hogy én Pollák vagyok, vagy voltam, s természetesen ezzel kapcsolatban zsidó és szocziáldemokrata. (Derültség.) Ezt, t. ház, csak azért említem fel, hogy látni méltóztassék, hogyan szivárognak át bizonyos barátságos érzelmű lapoknak hirei Bécsbe, ha már engem ilyen színben tudnak a »Nieder-Osterreichiseker Landtag«-ban feltüntetni, (Derültség a szélsőbaloldalon.) T. ház! Nem foglalkozom ezzel a témával, de meglepett az, hogy Hock János t, képviselőtársam jónak látta tegnap velem olyan kedélyesen foglalkozni, Hogy megértsük azt a hires támadást, hát először kegyes engedelmükkel felolvasom. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa): »Iáikor Khuen bukása előtt itt a házban felszólalni szerencsém volt és a miniszterelnök urat a válaszra provokáltam, a mely azután őt meg is buktatta . . .« Hock János: A válasz! Polónyi Géza : Ez más, képviselő ur, igy már más értelme van. Hock János: Ön mindig mást ért. Polónyi Géza: Mert igy az az értelme van, mint hogyha Ő buktatta volna meg. Hock János: Hát akkor minek olvassa? Polónyi Géza: Hát minek mondta ? (Derültség.) Én különösen azért olvastam fel, mert ezen interpretáczió előtt azon hitben voltam, hogy t. képviselőtársam kéjeleg azon hitben, hogy ő buktatta meg Khuen kormányát. Hock János: Senki sem értette igy! Polónyi Géza (olvassa): ». . . én voltam az, a ki akkor kijelentettem, hogy igenis, ha olyan kompromisszum jön létre, a mely nem a nemzeti becsület árán történik, hanem nekünk a fejlődés alapjait lerakja, biztosítja, a nyelv jogait pedig sem felségjognak nem deklarálja, sem pedig végleg el nem intézi,« —- ez az a sem hal-, sem hús-féle megoldás — hanem függő kérdésnek hagyja . . . Hock János: Ez csak egyféle felfogás! Polónyi Géza (olvassa): ». . . akkor én harczolok ugyan a legmesszebbmenő követelésekért is tovább, de az obstrukcziónak fegyverével részemről akkor élni nem kívánok. Ha emlékezik a t, ház ezen felszólalásomra, akkor tudni fogja, hogy Polónyi Géza képviselő ur szólt közbe, hogy ez nem kompromisszum, hanem ez kompromittálás. Vájjon fentartja-e még ezen nézetét Polónyi Géza t. képviselőtársam? Mert én a magamét változatlanul fentartom. (Derültség balfelől.)«