Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-333

36ü 333. országos ülés 1903 november 11-én, szerdán. 1867 óta fennáll, az 1867 : XII t.-cz. 11. §-a alapján gyakorolható. Már most ezzel szemben kormányalakítási programmpontul választott és gróf Tisza István ur a szabadelvű párttal approbáltatott egy programmot, a melynek lényeges, kardinális, kimagasló pontja az, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a alajuán ő Felségét a hadseregben a nyelv felett való rendelkezés joga megilleti. Nyomban kijelentem, hogy Hock János t. képviselőtársamat, a kinek beszédére még röviden rá fogok térni, kielégítsem, hogy igenis állom és állottam mindig, hogy ilyen kompromisszumot, a melyet a szabadelvű párt a saját táborában megköt, nem kompromisszumnak, hanem a magyar nemzet kompromittálásának tekintem, (JJgy van! ügy van! a szélsöbahldalon.) csakhogy azzal a különbséggel kettőnk között, hogy én, a kit nem hatalmi érdekek és nem személyek, hanem elvek irányítanak, a hazai történelemnek, nemzeti közjogunknak és a magyar nyelvnek kompromittálását nemcsak a gróf Tisza István kormányelnök ur által promulgált formulában, hanem abban a formulában is látom, a melyet gróf Apponyi Albert is aláirt. (ügy van! Ügy van! a szélsöbahldalon.) Mert az a kilenczes bizottsági formula, ha összehasonlítás tárgyát képezi, burkoltan szintén tartalmazza azt, hogy a 11. §, alapján gyakoroltatván a felségjog, e jogszakasz alapján a Felséget kellett, hogy a múltban legalább megillesse. És ha politikai érték szempontjából különbséget lehet tennünk a két formula között, nyíltan kimondom, a Tisza István által promulgált formula legalább abban az előnyben részesülhet, hogy világosan tárja a nemzet elé azt a kérdést, a melyet mások különben csak burkoltan és hallgatagon akartak a nemzet elé tárni. B. Kaas ivor: Világos lemondás! Polónyi Géza: Mikor ezek a dolgok napvilágra kerültek, és mikor láttam, hogy ma már, legalább azzal a joggal, a melyre ezen eseményeket megelőzőleg hivatkozhattunk a nemzet osztatlan közvéleményére, többé azért nem hivatkozhatunk, mert a politikai nemzetnek kétségtelenül ezidőszerinti többsége — a parlamenti többséget értem — egy más, velünk homlokot ütő és a törvénynyel egyenest ellenkező álláspontra helyezkedett: akkor, t, képviselőház, én, mint politikus, tiszta egyéni meggyőződésem sugallatát követve, számot vetve azzal az eshetőséggel is, hogy milyen következményeket vonna maga után a parlamenti ellenállás harczának továbbfolytatása, ugy a közgazdasági területen, mint esetleg a közjogi visszaesésnek nagyobb eshetőségeivel szemben: én, t. képviselőház, tűnődni kezdtem magamban és aggódó, lelkiismeretes megfontolás után arra a meggyőződésre jutottam, a mely meggyőződósben senki sem ingatott meg a mai napig sem: hogy ilyen esetben a parlamenti formák iránt helyes közjogi érzékkel bíró parlament előtt nincsen más ut, mint azt mondani: íme én, mint ellenzéki férfiú, hajlandó vagyok neked, kormány, a legális alapon való választást nyomban lehetővé tenni, hogy maga a politikai nemzet az ő összességében és annak minden rétegeiben nyilatkozzék meg ennek a kormányprogrammnak és pártprograméinak az elfogadhatósága vagy elfogadhatatlansága felett; (Helyeslés a jobb- és a szélsöbaloldalon.) nyilatkozzék meg a nemzet a felett, milyen eszközökkel kívánja a nemzet tovább folytatni a harczot. (Helyeslés jobbfelöl. Helyeslések és éllenmondéisok a szélsöbahldalon.) T. képviselőház ! Ezen álláspontomban senki részéről megingatva nem lettem, és hajlandó vagyok a vitatkozást minden területen felvenni, szívesen rendelkezésére állok mindenkinek, mert egy pillanatig sem állok el attól, hogy az adott helyzetben ez az egyedüli helyes és korrekt álláspont: (Ellenmondások a szélsiíbahldahn.) t. i, az, t. képviselőház, ha én mint ellenzéki férfiú, épen azzal a kormánynyal szemben, a melyet az a hir előz meg, hogy esetleg ex-lex választások utján akarja a nemzetre a maga akaratát ráoktrojálni, ezt az ajánlatot teszem. Hát, t. miniszterelnök ur és t. szabadelvüpárti többség, önök nincsenek autorizálva arra, hogy ilyen programmot ma reprezentáljanak, mert önök mandátumot erre nem nyertek, (Helyeslés a szélsöbahldalon.) mert ez a kérdés a nemzet előtt eddig még felvetve nem lett. Én alkalmat kínálok önöknek erre, t. képviselőtársaim; azt mondom, hajlandó vagyok — mindig hangsúlyozom, hogy én egyéni véleményemet nyilvánítom — hajlandó vagyok arra az időtartamra, a mely a választásoknak törvényes foganatosítására szükséges és uj országgyűlés megalakulását lehetővé teszi, az indemnitást a kormánynak megadni, (Helyeslések a szélsöbahldalon.) Olay Lajos: Én is megadom! (Ellenmondások a szélsöbahldalon.) Csávolszky Lajos: Semmit sem adunk ineg! (Folytonos zaj. Elnök többször csenget.) Nem adunk semmit! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak. Polónyi Géza : T. képviselőház! Már kétszer kijelentettem, harmadszor ismétlem, hogy azzal a jogommal élek, — párthatározat alapján, a mely ezt nyílt kérdésnek hagyta — hogy kizárólag egyéni véleményemet nyilvánítom. (Helyeslések a szélsöbahldalon.) És senkiben se legyen félreértés az iránt, hogy én egyéni véleményemtől, annak nyílt és őszinte kijelentésétől soha, semmiféle terrorizmus által magamat eltántorítani nem engedem. (Felkiáltások a baloldalon : Senki sem akarja terrorizálni !) Én nem először mondom itt. Ezt az álláspontomat azzal toldottam meg, hogy ennek természetszerű feltétele, hogy a választás nyomban rendeltessék el. Szívesen elismerem, hogy a ház.