Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-332

354 332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. tésnek rendszerét, ezt alkalmazza a miniszter­elnök ur, de a jogfejlődésnek természetes mene­tét a szabadság irányában, ezt hiába keressük bárminő intézményeiben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Nem fogja ő maga alatt vágni a fát. mert nagyon jól tudja, Hogy azon nem­zeti hangulat mellett, a mely személye iránt megnyilatkozik, nagyon nehéz és nagyon kétsé­ges dolog volna, hogy ha a választási reformot a nemzet mélyebb rétegeire is kiterjesztené, mert ez egyértelmű volna az ő kabinetjének, az ő miniszterelnökségének a bukásával. {Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloläalon.) De, t. képviselőház, a legnagyobb csalódás érte e programmban, azt hiszem, a volt nemzeti pártot, a melynek magam is tagja voltam évti­zedeken át. Ez a nemzeti párt a miniszterelnök ur programmbeszédéből meggyőződhetett arról, hogy ez egy lassú lejtő, a mely visszacsuszás, rendszeres visszaesés a régi rendszerbe. Es itt eszembe jut nekem gróf Apponyi Albert egyik régi mondása, az u. n. fekete kávé elmélete. (Halljuk! Halljuk!) A mikor gróf Szapáry Gyula ur az állami közigazgatás elvét a házban hirdette, egy érintkezési pontot talált a kor­mánypárt és a nemzeti párt az ő politikai fel­fogásában. Akkor történt, hogy voltak a nem­zeti pártban egyesek, a kik ajánlották, hogy keressük az összeköttetést a Szapáry - féle kormánynyal és a közigazgatás egységesítését, államosítását találták olyan pontnak, a mely őket egy közös munkálkodásban összefűzheti és ekként egy bizonyos beolvadás lehetőségét is elősegítheti. Akkor mondotta gróf Apponyi Albert az őt is kapaczitálni akaróknak: Hiába mondjátok annak a czukornak, hogy menjen csak bele a fekete kávéba, hogy ott megőrizze az ő jellegét és mint czukor működjék benne; észre sem veszi, lassankint mikor lesz belőle fekete kávé. {Igaz! Ugy van! a szélsőbalol­dalon.) A t. nemzeti párt tagjainak, régi fegyver­társaimnak, a mely pártnak eszméit most is nagy tűzzel követem, Apponyi ezen régi mon­dását a fekete kávéról juttatom az eszükbe és azt mondom, hogy egy áramlat lassankint őket is magával fogja sodorni ugy, hogy egyszerre csak a régi rendszer iszapjában és posványában fogják érezni magukat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Vernének van egy regénye, melynek czime »A prémek hazája« ; abban beszél egy úszó szigetről, a melyet a tenger áramlata sodor és sodor magával és végre az úszó sziget mind kisebb, kevesebb lesz és az utolsó pillanat­ban csak mesterséges utón tudta egy tudós fen­tartani azt a legkisebb jégdarabot, a mely még megmaradt belőle. Ugy látszik, a nemzeti párt tagjait is magával sodorja egy áramlat, le­hámozza róluk a nemzeti zománczot, kivesz be­lőlük lassankint minden nemesebb, minden tisz­tább tartalmat és a nagy nemzeti eszmékért lelkesülő bajtársak odaállnak a Tisza-huszárok közé. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Előre meg­mondom azonban, t. ház, hogy a nemzeti párt­nak ez az átalakulása nem fog erőszakos esz­közökkel, nyilvános elvtagadás árán véghezmenni. Észrevétlenül, lassan sodorja őket az áramlat az ellentétes álláspontoknak az elfogadására, (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloläalon.) és ugy fog­nak járni, mint az első fúzió alkalmával jártak a Deák-pártiak, a kiknek múltját röviden volt bajtársaimnak emlékezetébe idézem. (Halljuk! Halljuk!) Mikor Tisza Kálmán megcsinálta, a fúziót és Wenckheim átmeneti minisztersége alatt bel­ügyminiszter volt, a fúziót a Deák-pártiak azzal a becsületes gondolattal kötötték meg, hogy szolgálatot tesznek a nemzetnek és ők elveik ellenőrzését, a kiegyezés fejlesztését a Tisza-párt kebelében is gyakorolhatni fogják. Abban az időben, hogy Tisza Kálmán belügyminiszter lett, odament Wenckheimhoz Gorove és azt mondta, hogy miután most már a fúzió folytán köze­lednek a választások, tudni akarjuk, hogy a Deák-párti képviselők, a kik itt igazán önzet­len, nemes küzdelmet folytattak a zászlóért, a melyet átadtak Tisza kezébe, milyen kerületek­ben lépjenek fel, vagy hogy miképen csinálják meg az egész választási campagnet. Wenckheim miniszterelnök erre azt mondta: Ugyan kérlek, ne zavarj ilyen kérdésekkel, ezeket a dolgokat fentartotta magának a belügyminiszter; fordulj tehát Tisza Kálmán belügyminiszter úrhoz. Tisza Kálmán belügyminiszter pedig azt mondta, hogy ő mint miniszter nem foglalkozik ezekkel, hanem Móricz Pálhoz utasította őt. (Derültség.) Közel látom most ismét az időt, mikor Ivánka Oszkár t. képviselőtársam gróf Apponyi Albertnek azt fogja mondani, hogy míkép leszünk a választásokkal ? Apponyi Albert pedig azt mondja: fordulj gróf Tisza Istvánhoz. Gróf Tisza István pedig azzal hárítja el magától a felelőséget, hogy Gajáry Géza van ezzel meg­bízva. (Élénk derültség a bal- és a szélsöbal­oläalon.) Bizony, t. elvtársaim, ama programmpont után, a melyet itt elvétve vagy kiszámitva-e, nem tudom, a t. miniszterelnök ur felemiitett, a közös jelvények használata tekintetében a nemzeti párt programmjára én nem ismerek. Ivánka Oszkár: Az lapsus linguae volt! Hock János: A miniszterelnök ur lesz majd szives erre nézve felvilágosításokat adni. Gr. Tisza István miniszterelnök : Igen! Majd én fogom megmagyarázni, hogy mi a lapsus liguae és mi nem. (Helyeslés jobbfelöl.) Hock János: A közös jelvény olyan világos kifejezés, a melyet igazán nem kell magyarázni. Attól függ, mit értünk alatta? Zászlót-e, vagy pedig a magyar királyra átruházott felségjogok­nak megfelelő bizonyos kisebb jelvényeket, mint pl. a porte-epeét? Ezek természetesen közösek maradhatnak. Azt hiszem, nincs kifogása sen­kinek ellene, mert ebben a delegált felségjog

Next

/
Oldalképek
Tartalom