Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-332
332. országos ülés 1903 november 10-én, kedden. 343 órát, talán még jobban fog esni a szünet, mint most. (Helyeslés.) Hozzájárul-e ehhez a ház? (Helyeslés a jobboldalon.) Most tehát folytatjuk a tanácskozást. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Trubinyi János jegyző: Hock János ! Hock János: A parlamentáris vitának (Halljuk ! Halljuk!) csak akkor lehet az egész nemzet közszellemére termékenyítő hatása, ha az itt felvetett eszméket a nyilvánosság napfényében nemcsak szemügyre veszszük, hanem meg is vitatjuk és e vitába belekapcsoljuk saját gondolatainkat is, a melyekkel egy-egy közérdekű kérdést minden oldalról és minden szempontból megvilágíthatunk. Ezért a parlamentáris ildomosságnak első törvénye az, hogy egymásnak felszólalásait ne csak figyelemmel, hanem türelemmel is hallgassuk, a mi benne jó, azt elfogadjuk, a mi pedig benne téves álláspont, az ellen érvekkel küzdjünk. Én ezt az előzékenységet még ha nem is akarnám gyakorolni mai felszólalásomban, provokál és egyszerűen kényszerit erre Vlád Aurél képviselőtársam felszólalása, a ki itt a vitába bizonyos nemzetiéségi szempontokat is belevegyitett, a hogy az ő nemzeti politikájának alapgondolatait és irányelveit domborította ki, a melyeket szó nélkül nem hagyhatunk és a melyekre álláspontomat rövid utón itt a parlamentben meg is fogom okolni. (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződésem az, hogy a nemzeti politika kérdése, a mely itt érintetett, sokkal mélyebben belenyúlik a magyar államnak életérdekébe, hogysem hiba ne volna, hogy a mikor a házban e kérdést valaki nyilvánosan felveti, a magyar törvényhozás vele szemben egy bizonyos álláspontot el ne foglaljon. (Helyeslés a baloldalon.) Én nyíltan és őszintén megvallom, hogy engem nemzetiségi kérdésekben semminemű elfogultság nem vezet. Veszelovszky Ferencz: Tadjuk! (Zaj és mozgás.) Hock János: Én megkövetelem az én t. képviselőtársamtól, hogy meggyőződésemet és álláspontomat szintén respektálja, ha azt kívánja, hogy az övét tiszteletben tartsam, mert engem a nemzetiségi kérdésben a jog, az igazság törvényei mellett még annak a szeretetnek törvényei is vezetnek, a melyre lelkiismeretem kötelez minden embertársam iránt. De hazafias szempontból kiindulva, oktalanságnak is tartanám, ha a jóhiszemű panaszok elől, a jogos nemzeti sérelmek elől a magyar állam elzárkóznék, mert ez nekünk nem érdekünk, (ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Nekünk ellenkezőleg kötelességünk minden magyar állampolgárnak egyforma kezekkel szolgáltatni igazságot. (Igaz! TJgy van ! a. jobb- és a baloldalon.) Azért van nyitva ennek a magyar törvényhozásnak ajtaja minden állampolgár előtt, hogy idejővén, sérelmeit feltárhassa és azokra alkotmányos formák között magának orvoslást keressen. (TJgy van! a jobb- és a baloldalon) De én azt gondolom, hogy a különbség a mi álláspontunk, és nem annyira Vlád Aurél, mint Veszelovszky Ferencz képviselőtársam álláspontja között, épen az, hogy ő a törvényes orvoslásnak nyugodt módját nem keresi, . . . Veszelovszky Ferencz: Dehogy nem ! Zboray Miklós: De nem találja meg! (Derültség) Hock János: . . . hanem itt a parlamentben helyét arra használja fel, hogy bizonyos külső hatásokat keltsen az országban, a melyek az ő politikai álláspontjának talán megfelelők és bizonyos szenvedélyekre appelláljon, a melyet pedig neki, mint magyar állampolgárnak, ott künn szintén csitítani volna kötelessége. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) Arról pedig legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy a milyen őszintén hozzájárulok, hogy a jóhiszemű panaszokat meghallgassuk és a jogos sérelmeket orvosoljuk, épen olyan határozottan ellent fog állani ez a képviselőház, ha bárki itt poziczióját agitácziónális czélra csak azért használja ki, hogy ott künn az állampolgári egyetértésnek és békének szentélyét felgyújtsa, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Veszelovszky Ferencz: Hiszen innen ön akarja kidobni Vládot! (Zaj.) És Nagyszombaton mit keresett? (Zaj és felkiáltások a jobbés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hock János: Bocsánatot kérek, ne méltóztassék komolyan venni ezeket az értelmetlen közbekiáltásokat, (Derültség.) mert én ellenkezőleg a tegnapi inczidens alkalmával kijelentettem, hogy erőszakhoz nem nyulunk, senkit meg nem verünk. És hogy mit kerestem Nagyszombaton, erre az a válaszom, hogy a mikor a felső magyarországi kultúregyesület ottan ülését tartotta, megjelentem ott, mint magyar ember. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De mit keres ön ezzel a programmal itt? (Éljenzés és taps a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Ez a programm a pánszlávizmus ! Veszelovszky Ferencz: Gyanúsítás! (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem, Veszelovszky képviselő ur, egy-két közbeszólás megjárja, de folyton párbeszédet folytatni nem lehet itten. (Élénk helyeslés.) Olay Lajos: Mégis vakmerőség, hogy ilyen ember így mer itt beszélni. (Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassék meghallgatni Hock János képviselő urat és ne tessék közbeszólás alakjában egész beszedeket tartani. (Halljuk ! Halljuk!) Oiay Lajos: A magyar parlamentben van! Hock János: Teljesen igaza van Olay képviselő urnak. »Nous sommes le maltre chez nous!« Mi urak vagyunk a magunk házában és annak az egységes közjogi gondolatnak, a mely a magyar állam kapcsolatában egyesíti a
