Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

324 331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : Mintha ma mondaná!) T. ház! Most már a történelem világításánál láthatjuk, hogy az akkor annyira előkészített nagy zaklatás és kegyetlenkedés egy olyan nevetségbe fulladt bele, hogy megkísérelték a nemzettel szemben az erőszak fegyvereit használni ; idegen tisztviselőket is hoztak, és a nemzet békén, türelemmel, csaknem mosolyogva fogadta ezeket a kísérleteket, Es vájjon mi következhetnék most is, t. ház, ha a nemzet — nem mondom, hogy épen mi, a kisebbség, itt, hanem az egész nemzet — (Halljuk! Halljuk!) megáll a maga álláspontján ? Hát bevonulnak hozzánk a katonasággal, és megszállják az országot. Hiszen minden kaszárnyánk meg van szállva már most is, hát hova vonulnak be itt még többen? (ügy van! Ugy van! a szélsobaloldahn. Egy hang a szélsőbaloldalon : Aztán jön a golyó és az akasztófa!) Vagy talán bevonulnak ide, ebbe a parlamentbe ? Hiszen ez is meg van szállva belső titkos tanácsosokkal, miniszterekkel; (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) miniszterviselt emberekkel, államtitkárokkal és leendő államtitkárokkal... (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Titkos policziával! Holló Lajos:... tartalékos tisztekkel; még a miniszterelnöki székben is tartalékos tiszt ül. Mi következhetnék be, t. ház? Elképzelhető-e az, hogy a nemzetnek egysége és nagy összetartó akarata mellett, a mikor az állami élet át és át van szőve ezernyi feladatokkal és kötelességekkel, az ezer milliós budgetet más mint, alkotmányos utón fenn lehet tartani? (Helyeslés a szélsőbaloldali>n.) Hogy hozzá lehessen férni annak az adózónak zsebéhez, a miből az a közvetett adókat és egyenes adókat fizeti, katonai erővel, ha ő azt mondja, hogy nem és nem; ha ellenáll és megtagadja az adófizetést? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen az még semmi, a mi eddig történt; az csak intelem és példaadás, hogy ebben az irányban ne vigyék tovább; a nemzet türelmét tovább próbára ne tegyék, mert ez a nemzet élni fog, ha kell, ezzel a fegyverrel is, és ha ez a nemzeti egység ebben az irányban tovább fog menni: egy évig, egy fél évig, sőt három hónapig r sem lehet azt a rendszert tovább fentartani. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldahn.) Hiszen hogyan képzelhető, hogy egy nagyhatalom, egy katonai hatalom magát továbbra is Európa gúnyjának tegye ki, mert nem birja fentartani katonai erejét, a melyre olyan büszke volt? Vagy elképzelhető-e, hogy erőszakkal szerezze meg az arra szükséges eszközöket egy államtól, a mely nem kivan mást, csak aat, hogy azon ellenszolgáltatások fejében, a melyeket ő ad véradóban és anyagi erőben, törvényileg kimondott nemzeti jogát és nyelvét érvényesítse? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bármily helytelen irányban látszik is most még kialakulni az európai közvélemény, a midőn kenyértörésre kerül a dolog, a mikor a hatalom erőszakkal akarná ezen jogot érvényesíteni: nem hiszem, hogy Európa közvéleménye ekkor azon abszolút hatalom mellé állana, és nem a nemzet mellé, a melyet sem Ígéretekkel, sem erőszakkal, sem semmiféle csalfasággal megtörni és jogaitól eltántorittatni nem lehet. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldahn.) B. Kaas Ivor: Még Ausztria népei is ide szegődnek! (Zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: Talán túlságos sokáig is beszéltem, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de méltóztassanak megengedni, hogy beszédemnek még csak egy igen rövid részére térjek át, mielőtt azt befejezném, t. i. a miniszterelnök ur programmja többi részének csak nagyon rövid méltatására. (Halljuk! Halljuk!) Én azt gondolom, hogy tekintettel erre a nagy küzdelemre, ezek talán most eltörpülő, figyelembe alig vehető részek, a melyeket a miniszterelnök ur más téren mondott, de én kijelentem, hogy őszintén sajnálom különösen azt, hogy a miniszterelnök ur az állami tisztviselőkkel szemben egy olyan helytelen és jogosulatlan álláspontra helyezkedett. Méltóztassék ebben a küzdelemben épen az állami tisztviselőknek az eljárását figyelembe venni. (Halljuk! Halljuk!) Én megengedem, hogy a t. kormány nem mindenben tartotta azt helyesnek, de a ki ezt figyelemmel kisérte, hogy az a nagy testület, a mely annyira fel lett biztatva szerény anyagi helyzetének javítása tekintetében, az a nagy testület soha egy panaszos hangot nem hallatott, hogy az a küzdelem, a mely a nemzet nyelvéért és jogaiért folyik, ez akadályozza az ő anyagi érdekeinek kielégítését. Ez a hatalmas nagy szervezet és testület megmutatta, hogy első sorban magyar érzelmek vezérlik, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy bár megérdemelte sorsának javítását, abban soha semmiféle alkut nem tett a saját hazafiságának és nemzeti érzésének rovására, és most a t. miniszterelnök ur ezen megérdemelt jutalmat akarja tőle elvonni, vagy legalább is a távoli jövőbe utalni, még arra az esetre is, ha békés megegyezés következnék be a harcz terén, a mi által megingatja bennünk és minden tisztviselőben azt a hitet, hogy a mit egy kormány kötelező hozzájárulások és helyeslések mellett kilátásba helyezett, az még mindig nem biztos, mert jöhet egy másik kormány, a mely azt dezavuálja. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mikor a miniszterelnök ur ott ült annak a kormánynak a háta megett, midőn be lett terjesztve az a javaslat és meg lett hányva a bizottságokban, egyetlenegy szava sem volt neki, sem a pénzügyminiszter urnak, a ki ezt magáévá tette, és a kinek ez tárczabeli javaslata volt, az ellen semmit sem szólott. Hasonlót lehet látni a másiknál, annál a nagy beruházási törvénynél, hogy szintén ott ült a miniszterelnök ur és ott volt a pénzügyminiszter ur