Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. 315 sével oldassák meg ez a kérdés, hiszen akkor ennél egyszerűbb dolgot nem is lehet elképzelni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Nem lehet elképzelni egyszerűbbet annál, ha kimondaná azt mint törvényes dolgot, hogy a magyar czimer és a magyar zászló az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregbe be fog hozatni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S a midőn ő ezt az egyszerű kijelentést, a mely olyan természetes, meg nem teszi: ezzel nem arra a következtetésre enged-e bennünket jutni, hogy ez a megoldás olyan mixtum compositum alapján terveztetik, a melylyel, megengedem, a másik államban, Ausztriában is ki lesz fejezve valamiképen, hogy az a hadsereg nem kizárólag Ausztriáé, mert ez oly közös emblémát tervez, a mely egyik részében Magyarország, másik részében Ausztria államiságát is akarja kifejezni, de ez a megoldás nekünk nem kell, (Helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Inkább maradjon a régi! Ez sokkal rosszabb!) ezért a megoldásért mi ezt a harczot sem nem kezdeményeztük, sem nem fejezhetjük be. (Mozgás.) Mert nekünk az, hogy egy közös jelvény szerveztessék, a mely Ausztria népeiben mindig a Magyarország iránti gyűlöletet kelti fel, a mely azt a hitet ébreszti, hogy Magyarország az ő államiságát nemcsak a saját területén belül, de még külföldön is, idegen népeknél is érvényesíteni akarja: egy ilyen megoldás előttünk nem kívánatos. Hiszen mi öszhangot akarunk teremteni a két állam nemzetei között, s ezzel nem fér össze az, hogy Magyarországnak akár nyelve, akár jelvényei gyűlölet tárgyává tetessenek a másik állam előtt, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Ugyanez a felfogásunk, t. ház, a második pontra nézve. A második pontban azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a katonai büntető eljárásban a magyar állam nyelve érvényesíttetni fog. Hogy a magyar állam nyelve érvényesíttetni fog, ez gondolom, sokféleképen lehetséges. Egyféleképen minden körülmények között kell érvényesülnie, t. i. a vádlottakat ki keli hallgatni magyarul, ha azok más nyelven nem tudnak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert sajnos, azt a lehetetlenséget még sehol sem tudták megoldani, hogy a vádlottat olyan nyelven hallgassák ki, a melyen az illető beszélni nem tud. Ha tehát ezen igazságszolgáltatásban a magyar nyelv jogosultságának megőrzése azt jelenti, hogy a vádlott, esetleg védője az általuk birt nyelvet, különösen a magyar nyelvet használják : akkor, gondolom, ez ismét nem az a megoldás, a melyet mi kívánatosnak találunk. A mi álláspontunk az, és ezt kellene itt is egyszerűen kifejezni, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás nyelve az állam nyelve, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) ennek következtében tehát a katonai igazságszolgáltatás is az állam nyelvén viendő, ugy az első fokban, mint a további fokokban. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez az, a mi nyilt és egyenes; a mi további zavarokat nem fog előidézni; minden más kijelentés homályt hagy, és további összeütközéseknek nyit tárt kaput. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A harmadikról, melyben a tisztek áthelyezéséről van szó, nem sokat beszélek. Sajnálom, hogy ebbe a pontba is beleszőtte a miniszterelnök ur azt a kifejezést, hogy »lehetőleg« áthelyezendők, holott, gondolom, ez a szó magával a királyi rendelettel is ellentétben áll. De ezek a programmpontok, u. m. a jelvényeknek közjogi alapon való megoldása, a tisztek áthelyezése nem olyanok, a melyek mint nóvumok volnának tekinthetők. Hiszen ezt már az előző kormányok is megajánlották, s ennek alapján nem jött létre a megegyezés; tehát azt hiszem, most is ki van zárva, hogy a megegyezés magában véve ezek alapján létesülhessen. A mit a miniszterelnök ur hoz, az a magyar tisztképzés, a melynek kiváló fontosságát, az országra nézve nagy jelentőségét és nagy értékét magában véve mindannyian elismerjük. Az, hogy a magyar hadsereg magyar tisztekkel láttassák el, régi törvényes kívánsága a nemzetnek ; azonban a t. miniszterelnök ur programmjában benne foglaltatik-e ez a kérdés? Sajátságos, hogy ő ezt a kifejezést: »magyar hadsereg«, a mely pedig az 1867 : XII. törvényezikkben benne van, nem használja. A Lloyd-klubban használta azt a kifejezést, hogy »a magyar tisztek a magyar legénység számarányának megfelelő számban« legyenek. Használta azt, hogy »magyar csapatoknál« legyenek magyar tisztek, itt pedig használta azt a sajátságos kifejezést, hogy: »a magyar csapatok magyar tisztekkel sz a turáltassanak «. Ennek nem csekély jelentősége van, különösen, ha az ellentéteket és ellenintézkedéseket figyelembe veszszük, t. i. a t. miniszterelnök ur egyúttal makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar vezényszó pedig a távolabbi időben se hozassák be. Ha tehát neki komoly és elhatározott szándéka az, hogy a tisztképzés által a magyar hadsereg magyar tisztekkel láttassák el, és 10—15 év múlva ez a természetes helyzet bekövetkezzék, én azt el nem képzelem, hogy attól, hogy magyar tisztek és magyar legénység egymással más, mint saját államuk nyelvén érintkezzenek, hogy ettől eltekinteni lehetne. Mert hisz ma még lehet arról beszélni, és sokan a t. túloldalon beszélnek is arról, hogy czélszerüségi szempontból fentartható ma, midőn idegen tisztek vannak és a legénység magyar, hogy az idegen tisztek nyelvén történjék a vezénylet. De akkor, midőn ezen intézkedés folytán 10—15 év múlva bekövetkezik az, hogy az egész magyar hadsereg szaturálva lesz, a mint a t. miniszterelnök ur mondja, magyar tisztekkel, hogy akkor irtózzunk a magyar vezénylő*