Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-330

308 330. országos ülés 1903 november 7-én, szombaton. Szóval: a végrehajtási eljárás keretéből ki­küszöbölendők mindazok a hézagos és ferde in­tézkedések, a melyek a rosszhiszemű adósnak a hitelezővel szemben és a rosszhiszemű hitelező­nek az adósával szemben jogtalan előnyöket biztosítva, a köznek kárára van. Ez, azt hiszem, oly általános elv. a melyben mindnyájan kell hogy egyetértsünk. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az ipar tekintetében követeljük, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) az önálló vámterület fel­állítását, (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Meg vagyunk róla győződve, hogy csakis akkor lesz Magyarországnak ipara, midőn mi is ugy teremthetjük meg a magyar ipart, mint a hogy a világnak minden állama megteremtette a maga iparát, t. i. a véd vámokkal. De addig is, míg ez megvalósulhat, a kormány mindenesetre fel­vehetne politikájába egy bizonyos iparvédő irány­zatot, a mely a magyar ipart lehetőleg meg­védené a külföldi iparnak konkurrencziájávalszem­ben. Ilyen a helyes vasúti politika. Rátérek most, t. ház, egy igen fontos do­logra. (Halljuk! Halljuk!) Kérdem a miniszter­elnök urat, hogy nem szándékozik-e annak idején majd a véradó igazságosabbá tételéről gondos­kodni? Arról, hogy az a védkötelesek arány­számától és ne az abszolút népességtől tétetnék függővé, t. i. függővé tétessék attól, hogy hány védköteles van Magyarországon és hány véd­köteles van Ausztriában, mert ugy alakulnak a viszonyok, hogy Magyarországon a busz és huszonnégy év közti egyének száma aránylag sokkal kisebb, mint Ausztriában, és ha kiszá­mítjuk, hogy ez milyen különbséget tesz, azt találjuk, hogy ez a magyar kontingenst tekintve, körülbelül 6000 emelést képvisel. Ez tehát rend­kívül fonti s kérdés. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) A mostani küzdelemből kifolyólag vagyok még bátor néhány, már közzétett kérdést in­tézni a miniszterelnök úrhoz. (Halljuk! Hall­juk!) Kérdem, hogy az adóhátralék részletek­ben lesz-e fizetendő majd, mikor azt törvény­szerűkig fizetni fog kelleni és nem fog-e egy határ szabatni, — tegyük fel pl. 200 korona — a melyen alul az adóhátralékot részletben lehes­sen fizetni kamatok nélkül? B. Kaas ívor: A kamat általában törvény­telen! (Zaj.) Kossuth Ferencz: A három éven túl szol­gálatban visszatartottak annyi hónap hadgya­korlat-elengedésben részesülnek-e, mint a mennyi hónapra a három éven túl visszatartattak ? Szándékozik-e a t. miniszterelnök ur befolyását érvényesíteni arra, hogy a kegyelmezési felség­jog azokra nézve kiterjesztessék, a kik a nem­zetnek ezen küzdelméből kifolyólag most azért szenvedtek, mert nehezen birták eltűrni, hogy olyan szolgálatot legyenek kénytelenek teljesí­teni, a melyre szorosan véve a törvény által kötelezve nincsenek. Továbbá kérdem, szándékozik-e a t. mi­niszterelnök ur kieszközölni, hogy a városok által épített kaszárnyákon és a katonai czélokra szánt helyiségeken magyar felirat legyen, a kincstáriakon pedig a német mellé legalább a magyar is Írassék, ha már olyan szomorú álla­potban vagyunk, hogy a németet egészen el nem távolithatjuk a magyar föld területéről? A magyar honosok katonai igazolványköny­veinek szövege magyar legyen ; ismétlem: min­den magyar honosé. B. Kaas Ivor: Gralgóczon már igy osztot­ták ki! Kossuth Ferencz: A magyar honosok nevei a katonai szolgálat alatt magyarul vezettessenek be, ugy hogy az a magyar ember, mikor mint katona szolgál, ne veszítse el még a nevét is. Remélem, hogy az igen t. miniszterelnök ur az általam felsorolt pontokra, ha nem is min­denikre, de a legfontosabbakra, kedvező választ fog adni. T. ház ! Magam is tudom, hiszen említettem is, hogy azon kívánságok, melyek a szocziálpoli­tika körébe vágnak, helyesebben volnának telje­síthetők a szerves törvényjavaslatokban, melyek­nek ügyrendéhez esetleg tartoznak; de ne zár­kózzunk el az elől a tény elől, hogy Magyar­országon sok nyomorúság van. ne zárkózzunk el annak elismerése elől, hogy e nyomorúság foly­tonosan növekszik s hogy a megélhetési viszo­nyok folyvást nehezebbekké és nehezebbekké lesznek. Meg vagyok arról győződve, hogy eljött annak az ideje, hogy ez az országgyűlés meg­mutassa — ha mással nem, legalább a javasolt izolált intézkedésekkel — azt, hogy » magyar nép megélhetésével komolyan, igen komolyan törődik. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) T. ház! Valósuljon meg az, a mit kértem. Ha erre kedvező választ kapnék, egy fénysugár hatolna be abba a sötétségbe, a mely most uralkodik hazánkban; azt, hogy most sötétség van, mindnyájan tudjuk. — hogy pedig a ma­gyar nép jogainak kiterjesztése, és megélheté­sének előmozdítása^ fénysugár lenne, azt mind­nyájan érezzük. (Elénk helyeslés és éljenzés a a szélsöbalóldalon. A szónokot számosan üd­vözlik.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Az előrehaladott időre való tekintet­ből nem szándékozom a most elhangzott nagy horderejű felszólalással jelenleg foglalkozni, mert hiszen azzal hosszabb időn át kell foglalkoznom. Jelenlegi felszólalásom kizárólagos czélját az képezi, hogy egy egészen személyes természetű inczidenst hozzak a t. ház tudomására. (Hall­juk! Halljuk!) Kossuth Ferencz igen t. képviselőtársam beszéde folyamán megemlítette azt, hogy azok a nyilatkozatok, a melyeket erről a helyről az ország pénzügyi helyzetére nézve tettem, esetleg káros visszahatással lehetnek az ország pénz­ügyi helyzetére. (Zaj a baloldalon.) Most nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom