Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-329
2 ( J2 329. országos ülés 1903 november 6-án, pénteken. A mi a közgazdasági politikát illeti, ott természetszerűleg elsősorban azon két tárcza jön tekintetbe, a mely ez ország közgazdasági érdekeinek gondozásával van megbízva, és pedig azon két tárcza együtt; mert közgazdasági politikát sem az egyik, sem a másik sikerrel nem követhet, ha egymást lépten-nyomon, egész működésükben, működésüknek egész szellemében nem támogatják, (Elénk helyeslét; a jobboldalon.) ha a közgazdasági érdekek szoros benső összeköttetésének érzete nem hatja át egész működésüket, ha nem irányozza minden tettüket az a tény, hogy Magyarországon jó mezőgazdasági politikát helyes iparpolitika nélkül, jó iparpolitikát helyes mezőgazdasági politika nélkül csinálni nem lehet, és ugy a jó iparpolitikának, mint a jó mezőgazdasági politikának közös előfeltétele a kereskedelem ügyének és a közlekedésügynek olyan fejlesztése, olyan szabályozása, a mely azután a termelés összes faktorait kielégíteni képes, (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen mindazon fontos kérdések, vagy majdnem mindazon fontos kérdések, a melyek napirendre kerülnek, a két tárczát együttesen érdeklik. Ott van maga az Ausztriával megkötendő gazdasági kiegyezés komplexumához tartozó összes törvényjavaslatok egésze, ott vannak a kiegyezések és az autonóm vámtarifa. Hát az ezzel kapcsolatos összes kérdések is a dolog természeténél fogva helyesen csak a mezőgazdasági és az ipari érdekek egyforma figyelembevétele alapján oldhatók meg. Szerintünk ez a szempont szerencsésen óvatott meg a beterjesztett javaslatokban, (Mozgás balfelöl.) azokhoz a javaslatokhoz tehát a magunk részéről változatlanul ragaszkodunk és kérni fogjuk a házat, hogy azokat mielőbb törvényerőre emelje. Törvényerőre emelje különösen az autonóm vámtarifát, a melynek mielőbbi megalkotása megadná a szabad kezet az országnak az iránt, hogy eljárhasson mindazon kardinális érdekeinek megóvásában, melyek a nemzetközi kereskedelmi szerződések megújításával kapcsolatosak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem, a mint az előbb is mondottam épen, hogy a világkereskedelmi politikának mai helyzetében égető, eminens érdeke az országnak az, hogy az autonóm vámtarifa biztos bázist adjon egy energikus, hatékony, érdekeinket megóvni kész és megóvni képes kereskedelempolitikai akczió számára. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: A külön vámterület alapján!) Ha ezeknek a javaslatoknak a tárgyalására kerül a sor, bőven beszélhetünk, és remélem, beszélünk is eleget erről és e kérdésben kicserélhetjük érveinket. Várady Károly: Nem csere-berélünk! (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, visszavonom; a cserét én sem állom. (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) És engem éltet a remény, hogy meg fogjuk győzni az ország közvéleményét arról, hogy a mai közgazdasági helyzet mellett az ország érdeke megfelelő kiegyezési alapon a közös vámterület fentartását kívánja. (Ellenmondás a szélsöbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) A többi kérdések is, a melyek megoldásra várnak, kevés kivétellel mind olyanok, melyek a két tárcza harmonikus közreműködését igénylik. Hiszen maga a közlekedésügy rendezésének kérdése a mi viszonyaink között talán első sorban a mezőgazdaságnak, másodsorban az iparnak érdekében történik. Mi harmonikusan továbbfejleszteni óhajtjuk az ország kőutainak, vasutainak és hajóutainak szervezetét és rendszerét. Különös óhajtásunkat képezi az, hogy a vasúti hálózat a közgazdaság érdekének minél alkalmasabb szolgája legyen. Ebből a czélból nagy súlyt helyezünk egy uj viczinális vasúti törvény meghozatalára, (Derültség a néppárton és a szélsöbaloldalon; felkiáltások: Gondoltuk!) a mely lehetőleg orvosolva az ezen vasutak financzirozásánál észlelhető anomáliákat, egyúttal ugy maguknak a vasutaknak berendezését, mint azok üzemét lehetőleg egyszerűvé, olcsóvá tegye és a vasutak olcsó kiépítését, olcsó fentartását és olyan kezelését tegye lehetővé, hogy azok az egyes vidékek specziális viszonyaihoz és igényeihez a maguk egész működésében alkalmazkodjanak. (Helyeslés a jobboldalon.) De kiegészítendő a viczinális vasutak rendszere még az ezeknél is egyszerűbb és olcsóbb szerkezetű, u. n. mezei vasutak szervezésével. (Helyeslés a jobboldalon.) Zmeskál Zoltán: És a mezei hadakat ? (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon gyenge volt! Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha talán közvetlen kihatásában nem bír is valami, az egész országot mélyen érintő fontossággal, de a jövőben való és a jövő felé való fejlődésünk tekintetéből nézetünk szerint egyike közéletünk legfontosabb, legmélyebbrehatóbb kérdéseinek, a munkáskérdések mikénti megoldása. (Halljuk! Halljuk !) Én azt hiszem, épen azt a szerencsés körülményt — már más tekintetben nem, de ebből a szempontból szerencsés körülményt, — hogy ma még nem érinti az ipari munkások mozgalma a magyar társadalomnak számos millióit, kellene felhasználnunk arra, hogy ezen egész ügy a maga gyermekbetegségein még akkor essék át, mikor az azzal kapcsolatos súrlódások és bajok relatíve szűkebb köreit érintik az ország társadalmának. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát azt hiszem, a munkások érdekében való törvényhozási akcziót — a mely megkezdetett, gondolom 1890-ben, de a mely most már huzamosabb idő óta megakadt, — fel kell ismét vennünk, folytatnunk kell, de némileg módosított alakban. (Halljuk! Halljuk!) Folytatnunk kell akként, hogy módot nyújtsunk a szakmák sze-
