Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-328
B28. országos ülés 1903 november 5-én, csütörtökön. 271 Tudja a t. ház sok tagja, hogy a tegnapi, november 4-iki jelentkezésnél a katonatisztek, magyar fiuk összebeszéltek vagy össze akartak beszélni, hogy »jelen«-nel jelentkezzenek. Szóbeszéd volt, de hogy megtörtént-e, nem tudom, a tények azt bizonyítják, hogy nem történt meg. Mégis mi történt? A mi dicső rendőrségünknek két idézőlevele van a kezeim között: Purjesz Lajos joghallgató és újságíró és Jakab Sándor joghallgató idézése. November 1-jének reggeli 9 órájára a rendőrség beadott feljelentés folytán maga elé idéztette őket. Ezen a napon az egyik, Jakab Sándor félkilencz órára nem jelent meg. Elő vezetési parancsot adtak ki és 10 órára elővezették. (Felkiáltások a néppárton : Vasárnap!) És mi tette indokolttá ezt a sürgős eljárást? kérdezzük mindannyian. Előállott a rendőrfogalmazó és vádolta azokat az ifjakat, hogy a katonaság átirt volna, hogy ők izgattak a fennálló rend ellen, mert ők a katonatiszteket bele akarták vinni abba, hogy »jelen«-nel jelentkezzenek. Rakovszky István: Polónyi ur! Zboray Miklós: Megfenyegették őket, jegyzőkönyveket vettek fel és azzal vádolták ezeket az ifjakat, hogy izgatást követtek el. Lengyel Zoltán: Ráfogják, hogy a Sztanojban gyűléseztek, pedig ott sem voltak! Zboray IVlikiös: Egyik sem volt ott azon az ülésen, egyik sem katonatiszt, egyik sem katona, és odahurczolják a rendőrség elé, a mely, ugy látszik, arra törekszik, hogy megfojtson minden olyant, a mi a szabad szellem nyilvánulása. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ez az uj belügyminiszter állásfoglalása ! B. Kaas Ivor: Spiczlirendszer! Lengyel Zoltán: Detektívek járnak a képviselők nyomában, hogy megtudják, mit beszélnek! Zboray Miklós: Kívánják talán, hogy újra elővegyem a tegnap történteket? Hiszen látjuk, hogy az elnök ur mit tett, hogy milyen határozatokat hozott, és ma azután, post festa, a midőn már túlvagyunk az eseten, a midőn a czél eléretett, hogy átküldték azt a jegyzőkönyvet a főrendiházba, akkor előáll és azt mondja, hogy át kell siklani, ez csak inczidens, nem nagy horderejű dolog, a felelőséget mi vállaljuk. Az egész dologban a sérelmet én nem ott látom, hogy a nagy zajban felolvastatott a királyi kézirat és a jegyzőkönyv hitelesíttetett. Sérelem ez is, de a fősérelem az, hogy át is küldetett a dolog a főrendiházhoz, mert a többi mind csak eszköz volt a czél elérésére. És ma, a midőn már túlhaladtunk ezen, a mikor mindez megtörtént, akkor előállnak és azt mondják, hogy ez nem nagy baj, ez reparálható. Ebben látom én az igazság arczulcsapását, mert azt meg nem történtté tenni nem lehet, hogy a napirend ellenére bejött a kormány és itt jelentkezett. Készen tartott jegyzőkönyveket hordoztak a küldőn czök, mint az expresszek szaladgáltak ide oda, az elnök úrhoz, suttogtak, búgtak (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Egy hang a néppárton: Egyszerű kartell.) és ha, t. ház, h kormány, mely nem akar kópiája lenni a múlt kormánynak, tehát nem akar a jog, törvény és igazság szellemében kormányozni, hanem uj, eredeti, »majd ha lesz«, »majd ha nekem ugy tetszik«-féle ígéretekkel mutatkozott be a főrendiházban, mondom, t. ház, ha az uj kormány szükségét látta annak, hogy egy, a mint Dániel Ernő t. képviselőtársam magát kifejezte, általa és a szabadelvű párt által tisztelt elnök menjen, akkor ennek okának is kell lennie. Mert ha nincsen kifogás az ő személye ellen, miért kell elmennie ? Csakhogy itt sincs tiszta szándék, ez is csak egy kis inczidens minden következmények nélkül. (Felkiáltásod: a jobboldalon: 0 nem akar maradni! 0 nem kívánja, hogy maradjon! Zaj és mozgás a szélsobaloldalon és a néppárton és felkiáltások: 0 kivan menni, mert az urak kívántatják véle!) Ballagi Géza: Ez nem tisztelet Apponyi iránt ! Kubik Béla: Mert oly élessé teszik a helyzetet, hogy neki le kell vonni a konzekvencziát. Ez tiszta dolog. Zboray Miklós: Azt mondja Ballagi t. képviselőtársam, hogy Apponyi maga kívánta . . . Ballagi Géza: Nem azt mondtam! Azt mondtam, hogy ez tiszteletlenség Apponyi személye iránt, őt ilyennel meggyanúsítani. Zboray Miklós: Kérem, bármilyen tisztelettel viseltessem Ballagi Géza: Én viseltetem. Zboray Miklós: Elhiszem, de a Ballagi ur tiszteletére, tekintettel a sárospataki nyilatkozatra, és itteni viselkedésére, engedjen meg, nem sokat adok. Ballagi Géza: Jó, az az ön dolga! Holló Lajos: Ismételje meg a sárospataki nyilatkozatot! Ballagi Géza: Mindent megismétlek! Elnök: Ne tessék zavarni a szónokot. Zboray Miklős: Én azt látom, hogy a rendszer keretébe illő és a rendszer által megkövetelt dolog az, hogy menjen nagyrészben az a kormány, a mely a múltban itt ült, hogy menjen az az elnök is, a kinek pártatlansága és egész egyénisége garanczia arra nézve, hogy a ház tanácskozásai a házszabályok és a törvény értelmóben fonák kezeltetni; mert különben nem lett volna czélja az egésznek; különben érthetetlen dolog lenne, hogy az urak nem merték maradásra kérni, nem mertek ezzel odaállani Apponyi elé, mert féltek, hogy esetleg felébred benne a kötelességérzetnek az a fóka, a mely azt mondatta volna vele: Köttelességem ittmaradni, még önök ellenére is! (Igaz! Ugy van! a néppárton.)
