Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-328

328. országos ülés 1903 november 5-én, csütörtökön. 257 A jegyző ur most a jegyzőkönyvet felolvasta és a jegyzőkönyvben az mondatik, hogy az nyomban hitelesíttetett stb. Erről a ház naplójában említés nincsen. Egy szóval sincsen említés téve róla, hogy az elnök felhívta a jegyzőt, hogy olvassa fel a jegyzőkönyvnek idevonatkozó részét vagy készítse el, vagy ha el van készítve, olvassa fel. Ezen intézkedések után a naplóban, a melyet most reprodukáltam, a következő foglaltatik : »Szőts Pál jegyző olvassa az ülés Jegyzőkönyvének erre vonatkozó kivonatát. (Éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.)* Itt felmerül az a kérdés, hogy a napló szerint mivel indokolható az, hogy Szőts Pál jegyző ur a jegyzőkönyv idevonatkozó részét felolvasta. Önbuzgalomból nem teheti, az elnöki utasítás pedig a naplóban nincs meg. A legenyhébb felfogás szerint tehát azt kell feltennem minden hangulatkeltés nélkül, hogy azt az intézkedést, hogy a jegyzőkönyv felolvastassák, az elnök ur megtette, de még a mellette ülő jegyző, illetve a gyorsírók sem hallották, mert ha hallották volna, a gyorsírók hűsége, a gyorsírók megbízhatósága folytán nem tételezhető fel, hogy egy ilyen nagy feháborodást keltett inczidens alkalmából abból a naplóból ez kimaradt volna. Megtörtént tehát, reasszumálva a dolgot, a következő : Egy királyi kézirat felolvasása kéretett. Ennek az elrendelése és foganatosítása ellen senkinek kifogása nem lehet, mert az helyesen és törvényesen folyt le. Azután azonban egy határozat állíttatik hozottnak, a mely határozathozatalára vonatkozólag a naplóból azok az előkészítő intézkedések, a melyek nélkül a ház házszabályszerü, tehát törvényes határozatot nem hozhat, nem konstatálhatok. Nincsen nyoma a naplóban annak, hogy az elnök azokat az előintézkecléseket, a melyek előfeltételét képezik egy törvényesen meghozandó házhatározatnak, tényleg megtette volna, ha pedig nyoma sincs annak, akkor azokat megtörténtnek állítani nem lehet, mert akkor egyáltalában hiányzik tárgyi alapja annak a határozathozatalnak (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és tárgyi tényálladék hiányában a határozat törvény szerint meghozottnak nem tekinthető, vagyis magyarul mondva: semmis. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) T. képviselőház! Azt hiszem, nem mondok ujat, ha konstatálom azt, hogy a ház gyakorlatában számos eset fordult elő, a mikor a házszabályok kezelése körül u. n. elsiklások történtek, olyan hibák, a melyeket a ház a maga szuverenitása és autonómiája szempontjából nem hagyott benn, vagy nem hagyott szó nélkül, nem hagyott érvényben azért, mert nem akarta, hogy abból preczedens alkottassák, a melyre később hivatkozni lehet. Láttuk tegnap, hogy a miniszterelnök ur sietett egy preczedensre hivatkozni, a mely más alkalomkor egy királyi kéziratnak hasonló kezeléséről tanúskodik. Egészen más dolog az, hogyha egy ilyen intézkedés olyan KÉPVH. «APLÓ. 1901 1906. XVIII. KÖTET. időben történik, a mikor arra senki különös súlyt nem helyez és egészen más, mikor olyan időben történik, mikor a ház egy tekintélyes része épen ebben látja az ő akcziójának megbénítását. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Alkotmányjogilag azonban nem lehet ilyen preczedensre hivatkozni, mert a preczedensek nem mondhatnak ellent a házszabályok világos rendelkezésének. A preczedensekre való hivatzokás csak akkor foghat helyet, ha nincsen tételes törvény, (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) de a hol a házszabályok világos rendelkezéseinek megsértéséről van szó, ott ötven preczedens sem ad jogot arra, hogy ötvenegyedszer valaki arra hivatkozzék. A jogszokásra, a gyakorlatra csak tételes intézkedés hiányában lehet hivatkozni és minthogy e szerint preczedens ezt nem szankcziónálja, a mi tegnap történt, minthogy továbbá tény az, hogy súlyos alkotmányjogi garancziáink vannak a házszabályokban lefektetve, minthogy a házszabályok szigorú védelme elsőrendű kötelességünk, de elsőrendű kötelessége a többségnek is, hogy -t. i. a házszabályok kezelésénél semmi olyant ne tegyen, a mi az ellenzék ellen támadást képez, vagy a támadás jellegét ölti magára, mert ez ellen az ellenzék részéről a legkíméletlenebb retorziót vonná maga után, azt hiszem, a helyes nyomon járok, ha feltételezem a t. ház minden oldaláról, hogy hozzá fog járulni a házszabályokon elkövetett ezen sérelem orvoslásaként a jegyzőkönyv azon részeinek kihagyásához, a melyek a szünet után történt elnöki enuncziácziót tartalmazzák, kivéve annak az egy intézkedésnek, a melylyel a királyi kézirat felolvasása elrendeltetett. Indítványozom tehát, hogy a jegyzőkönyv azon része, a hol a határozathozatal kezdődik, a jegyzőkönyv hitelesíttetik, a jegyzőkönyv kivonata a főrendiházhoz átküldetik és a királyi kézirat hódolatteljesen tudomásul vétetik, minthogy ezekre vonatkozólag feltett kérdéseket a ház nem hallhatta, — a legenyhébb feltevés szerint mondom — és olyan határozatok enuncziálva nem lettek, a melyek feljogosították volna a jegyző urat a jegyzőkönyv ezen részének külön hitelesítésére, mert azt még a gyorsírók sem hallhatták, mint a tényeknek meg nem felelő, a jegyzőkönyvből kihagyassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Eiíiök: Méltóztassék megengedni nekem, hogy azokra vonatkozólag, a miket Barta Ödön t. képviselő ur elmondott, deklarácziót tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Én mindenekelőtt konstatálom azt, hogy a kérdéseket, a melyeket fel kellett tenni, feltettem, itt a mellettem ülő jegyző urak hallották, (Halljuk! Halljuk! Mozgás a baloldalon.) másodszor azonban sajnálattal látom, hogy a ház nagy része ép ugy, mint a gyorsírók a nagy zaj folytán ezeket nem hallották. (Halljuk! Halljuk!) T. ház, mikor az erre vonatkozó határozatokat kimondtam, távol volt tőlem az a szándék, hogy én akár házszabálysértést, akár pedig a ház jogainak csorbitását 33