Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

250 327. országos ülés 1903 november í-én, szerdán. akarják lezuhanyozni és parlamenti cselszövésekkel kijátszani, akkor eszembe jut az a szomorú történet, a melyet Thukydides beszélt el egykor Görögország hanyatlásának okairól. (Halljuk ! Halljuk !) Mikor oly mélyre sülyedt a közszellem, hogy a jogérzék teljesen meggyengült és kiveszett az egymással pártoskodó görög államok között, akkor történt az, hogy a melisszaiak átírtak a korikiaiakhoz és hivatkoztak egyszerűen jogaikra és azt mondták, hogy nem az erőszakra, hanem a jogérzékre bízzuk a mi igazságos ügyünk elintézését. Ok pedig a hatalom teljességének tudatában azt válaszolták, hogy: mi pedig megvetjük a jogot. A nemzeti sülyedésnek biztos jele. mikor a jogot az erőszak váltja fel és nem a nemzeti jogok átérzésével, hanem egyszerűen a hatalomnak öntudatával akarunk parlamentárisán kormányozni. Ennek pedig a vége csakugyan a nemzeti ellenállásnak erőszakos, mesterséges felköltése lesz. (Igaz! Ugy van ! bal felöl.) És én attól félek, hogy a békés misszió ilyen előzmények mellett nem fog sikerülni, mert ez az ország évszázados elnyomatásában, küzdelmeiben sokat szenvedett, de valahányszor kilátása volt az ő alkotmányos életének és szabadságának törvényes utón való megvédésére és ujjáébresztésére: ez a nemzet felocsúdott mindig évtizedes elnyomatásaiból, talpra állt és jogait követelte. Tényleg a mai nemzeti hangulat hasonlít az ecsedi láphoz. (Mozgás a. szélsöbaloldalon. Derültség.) Ezt a nemzetet évtizedeken keresztül — bocsásson meg a miniszterelnök ur — édes atyjának politikája elposványositotta. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ön most idejön és vállalkozik arra, hogy a nemzeti ellenállást kiszárítsa. De a nemzet tüzet fog és az ön reményeit hamvasztja el. (Elénk tetszés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Két óra! Halljuk a napirendet! Zaj. Halljuk az elnököt!) Polónyi Géza: A házszabályokra való hivatkozással kérek szót. Előre is ígéretet teszek, hogy a házszabályok keretén belül szándékozom a kérdéssel foglalkozni és pedig a kérdésnek gyakorlati részével. Hogy azonban ezen kérdésben a ház alkotmányos utón megtalálja azt a módot, a mely a bekövetkezett sérelmek opnslására vezet, talán mégis elsősorban meg kellene állapítani, hogy mi történt. Az tiszta és világos dolog, hogy, a mint azt az előttem szólott t. képviselő urak már felemlítették, a ház elnöke irományok czimón tanácskozás tárgyává tette a ház volt elnökének lemondását. Ezen tanácskozás kellő közepén, a ház megkérdezése nélkül történt egy inczidens, mely szerint a tanácskozásnak megszakításával a kormányelnök részéről egy kéziratot mutatott be. Én legalább azt hallottam. Idáig hallottam a történteket. Hogy azután mi történt, az hivatalosan előttünk azért nincs megállapítva, mert én legalább, a ki nagy figyelemmel kisértem az ülést, annak folyamán még azt sem hallottam, hogy az elnök ur tett-e és milyen enuncziácziót. Ezen fordul meg a kérdés. Először is, hogy a konkluzumokat helyesen vonhassuk le, tiszteletteljesen kérdést intézek az elnök úrhoz: Igaz-e az, hogy ő a királyi kéziratot tudomásul vettnek mondotta ki a ház részéről; igaz-e az, hogy a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentette ki és igaz-e az, hogy a jegyzőkönyvet a főrendiházhoz átküldetni rendelte el? (Felkiáltások a jobboldalon: Igaz!) Polczner J enö: Hát még sem megy ki az elnöki székből? Azt akarja, hogy kidobják? Polónyi Géza: Megállapítható az a tényállás, hogy mind a három dolog megtörtént. Hát ha ez a három dolog megtörtént, akkor egy olyan vakmerő kísérlet történt, . . . (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Ugy van ! Vakmerőség ! Polónyi Géza: . . . a mely nemcsak alkotmányunkat fenyegeti veszélylyel, hanem ennek a képviselőháznak tanácskozásait, a legfőbb palládiumot, az elnöki állásba vetett igaz hitnek tiszteletét is (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) és azt, hogy a ház elnöke a házszabályokkal vissza nem élhet. (Uqy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Kétségtelenül áll az, hogy a ház elnöke által enuncziált határozat: határozat. A kérdés azonban az, hogy határozat-e akkor is, ha az elnök nem a házszabályok alapján, (Igaz! Uqy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és azoknak megfelelően mondja ki a határozatot. Rakovszky István: Hanem hamisít. (Zaj.) Kubik Béla: Ugy van ! Rakovszky István: Hamisít! (Nagy zaj. Rendre! Rendre! a jobboldalon.) Hamisít! Hamisit! (Zaj.) B. Feilitzsch Arthur: Ti hamisítjátok az alkotmányt! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: T. ház! Ebből a képviselőházból szkupstinát nem engedünk csinálni, sem semmiféle oly hatalmi visszaélésre alkalmat és módot nem adunk, hogy a magyar parlamentet egyszerűen egy ember szeszélyének, vagy_ hatalmi viszketegségének szolgáltassuk ki. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi a mostani esetet illeti, alkalmat akarunk szolgáltatni arra, hogy ez az inczidens alkotmányos módon orvosoltassék. (Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Miről van szó? A legvégzetesebb preczedens lenne, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) ha alkalmat szolgáltatnánk a magyar parlamentben arra, hogy itt ne alkotmányosan tanácskozó testület érett és megfontolt határozatai keletkezzenek, hanem esetleg egy hatalmi érdek szolgálatában vitessék az elnökség. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.)