Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

327. országos ülés 1903 az az erő és hatalom, a melylyel megvédte a gyengét az erősét ellen, a szegényt a gazdagok ellen. Pártatlanságát elismerte az országnak minden igaz fia, és kezében a házszabályokkal sújtott akkor is, ha a miniszteri székből jött a botlás, sújtott, ha a túlsó oldalról jött és ha ezen padokról történt. És csodálatos, hogy ezen sújtó szó nem fájt soha, azért, mert igazságos volt. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A házszabályokban lefektetett nagy jogát sohasem adta bérbe a hatalomnak, hanem mindenkor egyenlő mértékkel mért itt és ott mindenkinek. Hogy ezen igazságos és pártatlan működéseért milyen szeretetre tett szert az országban, fényesen igazolták azon zarándokmenetek, melyek az ország minden részéből egybesereglettek az ország szine elé, az ő magas méltósága elé, hogy sikra szálljanak a nemzetnek természetes és soha el nem évülhető jogai tekintetében, hogy biztatást kapjanak és erőt merítsenek abból a törvényhozás tagjai. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És, t. ház, az a férfiú össze tudta egyeztetni az ő elnöki méltóságát az ő hazafiságával, és egyetlen küldöttséget sem bocsátott el biztató szó nélkül, a reménynek sugara nélkül. És most, t. ház. e férfiutói kell nekünk megválnunk. Lehet, hogy valami láthatatlan kéz, valami láthatatlan hatalom késztette őt ezen önfeláldoz lemondásra. Mintha valami démon lebegne ezen szerencsétlen ország felett, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mintha diadalát készülne ülni a nyers, a vad erőszak az igazság felett, és mintha újból elnyelni akarna a germanizmus mindent, a mi magyar (Elénk felkiáltások a baloldalon: Igaz! Ugy van!)

; mintha ismét a gyomrába akarná_ felszívni az a kétfejű sas Magyarországot. (Elénk felkiáltások, a baloldalon: Igaz! Ugy van!) De hagyjuk ez ünnepélyes pillanatban a rekriminácziókat, ne keressük most azt a láthatatlan kezet, ne keressük most azt a láthatatlan hatalmat. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Kérünk csendet!) Kubik Béla: Ha nem tud elnökölni, mondjon le! Hellebronth Géza: De hagyjuk ezt mindkét oldalról, ne keressük azokat az okokat, a melyek e nagyérdemű férfiút, hazánknak e valóban fénylő csillagát az önfeláldozásnak eddig a mérhetetlen határáig késztették elmenni, hanem bízzunk a mi igazságunkban, bízzunk ennek a nemzetnek erejében és küzdjünk a törvénynek fegyvereivel, (Helyeslés a baloldalon.) mert, mint minden nagy eszmét, ezt a legszentebb, legnemesebb eszmét, a hazaszeretet szent eszméjét, a nemzeti ideálokat, a nemzeti érzületet is el lehet ideig-óráig a hatalom vasfegyverzetével altatni, de örökre elaltatni nem lehet soha. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hiába próbálkozik az erőszak, a nyers vad brutalitás bármely eszközeinovember h-én, szerdán. 235 vei a hatalom, a nemzetnek igazsága diadalmaskodni fog, mert feltámad az halottaiból is. Jaj annak, a ki ezt meg nem érti, de még százi szórta inkább jaj annak, a ki ezeknek elleneszegül, ' (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) azt el fogja söpörni a nép Ítélete, a nép haragja, ha még oly hatalmas polczon is áll. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De ha nem kutatjuk is ezeket az okokat, mégis egy kettős kötelességet kell a mai napon teljesíteni. Az egyik az, hogy ennek a háznak ! ki kell fejeznie már ez alkalommal, e pillanatban azt, hogy az a nemes szellem, az a pártatlanság, az az igazságosság, az a méltányosság, az a humanitás, a melyet gróf Apponyi Albert | beleültetett abba a székbe, hogy ezek a nemes | és szent eszmék gróf Apponyi Albert eltávozI tával ne távozzanak el abból a székből, {Élénk helyeslés balfelöl.) és hogy e nemes eszmék helyét a házszabályok jogtalan magyarázása, a ! házszabályokkal való erőszakos visszaélés, a törvénytelenség, jogtalanság és az erőszak ne foglalja el. (Élénk helyeslés balfelöl.) Második erkölcsi kötelessége pedig a t. háznak, szerény nézetem szerint az, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban mégis letegye és lerójja j az elismerés háláját annak a lángszellemnek, | gr. Apponyi Albertnek. (Élénk éljenzés bal felöl.) \ Épen ez okból, midőn kijelentem azt, hogy hozzájárulok minden részében mindazokhoz, a miket előttem szóló t. képviselőtársaim indítványoztak, a magam részéről bátor vagyok még egy indítványt beterjeszteni, kérve a t, házat, kegyeskedjék azt élíogShdni(Halljak! Halljuk! Olvassa:) »Inditvány. A képviselőház gr. Apponyi Albertnek elnöki működése iránt elismerését fejezi ki és elvárja, hogy az elnöki teendők a jövőben is a házszabályok kezelésére nézve hasonló szellemben fognak végeztetni.* (Élénk éljenzés és helyeslés bál fel öl.) Dedovics György jegyző: B. Dániel Ernő! 6. Oáníei Ernő: T. képviselőház! Midőn gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunknak, volt elnökünknek lemondása a t. ház asztalán fekszik, lehetetlen, hogy mi mindnyájan, nemcsak a ház egyik oldaláról, hanem a ház minden oldaláról _teljes elismerésünknek kifejezést ne adjunk (Elénk helyeslés a jobboldalon.) azon pártatlan és igazságszerető működéséért, a melyet az elnöki székben kifejtett. (Elénk helyeslés jobbfelöl.), Éa, t. képviselőház, a legnagyobb mértékben osztozom mindazon nyilatkozatokban, a melyek volt elnökünknek ugy szilárd jelleme, mint egyéb jó tulajdonságai tekintetében itt elmondattak. De mentől inkább át vagyok hatva ezen érzelmektől, annál inkább ugy látszik nekem, mintha ezen nyilatkozatokon, ezen elismeréseken bizonyos csorbát ejtenének azon indítványok, a melyek tétettek, (Zaj és ellenmondás balfelöl. Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) mert mentől inkább meg vagyunk róla győződve, hogy gr. Apponyi Albert 30*