Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

220 325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. náink, 43.000 ember, tehát nem is kis szám, hazamehessen, akkor miért nem méltóztatnak ezt az áldozatot meghozni? Pap Zoltán : Azért, mert magyarok vagyunk és azok akarunk maradni. 'Nagy zaj. Elnök csengd.) Nagy Ferencz: Hiszen van önöknek módjuk mindenféle más kérdéseknél és más eszközökkel ezt a küzdelmet tovább folytatni; de most tegyék lehetővé, hogy azok a szegény katonák hazatérhessenek, hiszen bent vagyunk az ex­lexben és mindenféle mód van arra, hogy azok­ért az eszmei javakért a küzdelmet ernyedet­lenül tovább folytassák. Ne követeljük, hogy a mi szegény fiaink küzdelmeink áldozatai maradja­nak, a mikor mi rögtön segíthetünk rajtuk, mert, engedelmet kérek, én jogosultnak és mél­tányosnak nem ismerhetem el azt, hogy azt mondjuk nekik, hogy tűrjetek csak tovább, mert hiszen mi a ti jogaitokért küzdünk. (Zaj. Elnök csenget. Hosszantartó nagy zaj és nagy nyug­talanság a hal- és a szélsöhaloídalon.) Elnök (többször csenget): Csendet kérek> képviselő urak. Nagy Ferencz: Hogyha tehát méltóztatnak ehhez hozzájárulni, illetőleg ezen eszmémet elfogadni, lehet, hogy azért érdemleges ülést tarthatunk, és azt hiszem, hogy mindannyian szívesen meg is tennők: más okból azonban az ülést szükségesnek nem tartom; ennélfogva ajánlom előbbi indítványom elfogadását. Endrey Gyula jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Zaj. Elnök csenget.) Bármennyire hálásnak mutatkozott is a terrénum arra, hogy az előttem szólott t. kép­viselőtársamnak alkotmányjogi elméletét itt haj­szálra hasogassam, attól tartózkodni fogok, miután komolyabb és messzehatóbb feladatot tűzött elém a párt. a melynek megbízásából szólani bátorkodom. Hanem néhány reflexiót mégis kell, hogy tegyek t. képviselőtársam be­szédére. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Ez pedig első sorban abból áll, hogy akár szirén han­goknak, akár krokodil könnyeknek tekintsem a t. képviselőtársam felszólalását . . . Nagy Ferencz: Ott vannak a krokodil könnyek! Polónyi Géza: . . . azt kell tőle kérdeznem, aludt-e 10 hónapig vagy ébren volt? (Tetszés a szélsohaloldalon.) Nagy Ferencz: Bár aludtam volna! (Tet­szés jobbfelöl.) Polónyi Géza: Mert ha ébren volt, lehetet­len volt nem tudnia, hogy Magyarországon 10 hónap óta mi történik. Hiszen Magyarországon 10 hónap óta egyébről sem beszélünk, mint az ujonczkérdésről. Mi hajlandók vagyunk, nem azok után a fényes, megható és meggyőző indo­kok után, a miket a t. képviselő ur elmondott, de hajlandók vagyunk a nemzet és a korona közötti békének létesítése czéljából akár mind­járt most tárgyalni az ujonczjutalék kérdését. De a t. képviselőtársam elfelejtette jól megindo­kolni, illetőleg előterjeszteni indítványát. Az nem elég, t. képviselő ur, hogy Magyarországon csak a kontingens állapíttassák meg. Magyar­országnak külön joga az évenkénti ujonezmeg­ajánlás. Azonkívül ujonezokhoz és ujonezmeg­ajánláshoz költség is kell. Mi hajlandók vagyunk , messzebb menni, mint a t. képviselő ur. Haj­landók vagyunk a költséget, az ujonczjutalékot és az ujonczmegajánlási törvényt holnap napi­rendre tűzni, mihelyt egy kormány áll itt, a mely azt mondja, hogy a nemzeti nyelv tör­vényszerű érvényesítése itt van, s a magyar ezredekben magyar lesz a vezénylet és a szol­gálat nyelve, magyar lesz az oktatás és igaz­ságszolgáltatás nyelve. (TJgy van! a szélsohalol­dalon.) Gabányi Miklós: Másként soha! (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Hát, t. képviselő ur, önnek joggal megesik a szive a 43.000 szegény magyar honfiún. Nem jobban fog-e a szive örülni, ha ezen 43.000 fiu családjának a nyújtott segélyen felül a agyar nyelvet is diadalra juttatja? Nem jobban fog-e örvendeni a szive ? Miért aka­dályoz meg bennünket abban, hogy ezen 43.000 ember sorsán enyhítsünk az által, hogy haza­bocsáttassuk azzal, hogy jövőre pedig, ha be fogtok jönni, a magyar zászló, a magyar haza­szeretet palládiuma alatt magyar nyelven fog­játok teljesíteni kötelességeiteket. Tessék erre nézve nyilatkozni, és azokat a modern Lustkandl­féle teóriákat pedig más időkre, vagy másokra hagyni. Mert mit állit fel a t. képviselő ur teória gyanánt ? Először is azt mondja a t. kép­viselő ur. hogy a közös hadügyminiszter csak a delegácziónak tartozik felelőséggel, és hogy ha delegáczió és felelős kormány nincs, az az ur csinálhat Magyarországon, a mit tetszik, azt felelőségre vonni nem lehet. (Mozgás a szélso­haloldalon.) Fel fogom olvasni az osztrák tör­vényt. Az 1867-ben deczember 21-én Ausztriá­ban promulgált osztrák alkotmány és a magyar alkotmány között egy kardinális különbség épen az, hogy Bécsben és Ausztriában promulgáltak egy törvényt, a mely meghamisítása az 1867: XII. t.-cz.-nek, és azt mondták a delegáczióról, hogy: »Das Gesetzgebungsrecht des Reichstages wird auf die Delegationen übertragen.« Szüllő Géza: Itt van a hiba! Polónyi Géza: Nagyon együtt leszünk, t. képviselőtársam, örülök rajta! Itt van tényleg minden hibának forrása. Rá fogok mutatni beszédem fonalán, hogy meghamisítva tették közzé 1867-ben azt az alkotmányt, a melyet Magyarországban publikáltak; mert mást publi­káltak Ausztriában. Majd rátérek erre is. Az a teória, a melyet most a t. képviselő ur ki­fejtett, a Lustkandl álláspontja. Mert ez az álláspont csak akkor lehetséges, ha a delegá­cziónak törvényhozási jogkör tulajdoníttatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom