Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

216 325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. magyar nyelv, a magyar zászló és a magyar czimer feláldoztassék az idegen nyelvnek, az idegen zászlónak és czimernek, de kötelessége nincs a magyar nemzettel szemben, hogy a magyar nemzet jogait, törvényeit megvédelmezze minden támadás ellen. (Igaz ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Meggyőződésem, t. képviselőház, az, hogy igenis a magyar alkotmány integritása és hazánk iránt való kötelessége a magyar parlamentnek és a magyar országgyűlésnek határozatilag kimondani, hogy a hadügyi rendelet törvénytelen ... (Igaz! Ügy van ! a szélsőhaloldalon.) Babó Mihály: Égbekiáltó törvénytelenség! Tóth János: ... és annak további végrehajtását meg nem engedi. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Endrey Gyula: Meg kell tiltani! Tóth János: Engedelmet kérek, t. ház, hogy a mikor végeztem e kérdéssel, ezzel kapcsolatosan a magyar képviseló'ház figyelmét felhívjam egy, szerintem másik törvénytelen és alkotmányellenes esetre. (Sálijuk! Halljuk! a hal- és a szélsöhaloldalon.) Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, de talán szükségesnek és helyesnek fogja tartani a magyar képviselőház azt, hogy e tárgyat a jövő napokban bővebben megvilágítsuk. Egyenesen, nyíltan kérdést intézek Magyarország pénzügyminiszteréhez. (Nagy zaj. Felkiáltások: Hol van?) Polónyi Géza: Hol van? B. Kaas Ivor: Megszökött! (Zaj. Elnök csenget.) Pap Zoltán: Gyalázatos lenézése a parlamentnek ! B. Kaas Ivor: Hét sváb miniszter futását láttuk! Tóth János: Kérdést intézek a nemzet szine előtt Magyarország pénzügyminiszteréhez, Lukács László úrhoz, hogy vájjon a közös hadügyi költségekhez a magyar kincstárból beszolgáltatta-e a közelmúlt napokban, hónapokban és ebben az esztendőben a Magyarországot terhelő költségeket : igen vagy nem ? Magyarországon ma költségvetés megállapítva, megszavazva nincs, költségvetést pótló felhatalmazási törvényünk megszavazva nincs és igy a közös hadseregnek fentartásához Magyarország törvényei szerint költséggel hozzá nem járulhat és a magyar pénzügyminiszter e czólra a magyar államkasszából pénzt ki nem szolgáltathat. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Polónyi Géza: Ugy van! Majd ideczitáljuk azt az urat, feleljen érte! (Zaj.) Tóth János: Csak ha nem szolgáltatott át pénzt a magyar államkasszából, csakis azon esetben járt el törvényesen. Ha pedig a magyar törvényhozás felhatalmazása nélkül a pénzt igenis beszolgáltatta, akkor azért az én felfogásom és hitem szerint erre más válasza az országgyűlésnek nem lehet, mint hogy azt a minisztert vád alá helyezi. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöhaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Polónyi Géza: Hol a pénzügyminiszter? (Nagy zaj.) Kérjük az elnök urat, tessék intézkedni, hogy a pénzügyminiszter nyilatkozzék. (Nagy zaj a szélsöhaloldalon.) Az ország törvényhozása nélkül nem lehet pénzt kiadni! (Hosszantartó zaj. Elnök csenget.) Hentaller Lajos: A monéta az jó, de az alkotmány az nem jó! (Zaj a széls'íbaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Gr. Zichy Jenő! (Zajos felkiáltások a szélsöhaloldalon: Zárt ülést kérünk!) Elnök: Csendet kérek, gr. Zichy Jenő uré a sző. Gr. Zichy Jenő: T. ház! Tóth János t. képviselőtársam . . . (Nagy zaj a szélsöhaloldalon. Felkiáltások: A pénzügyminiszter nélkül nem lehet tárgyalni!) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. (Zaj a szélsöhaloldalon.) Húsz képviselő zárt ülés tartását kéri, de gr. Zichy Jenő már elkezdte beszédét, s ezt félbeszakítani nem lehet. Ennélfogva az ő beszéde után fogom a zárt ülést elrendelni. Gr. Zichy Jenő: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Engedelmükkel szólani fogok. Tóth képviselőtársam oly szabatos logikával fejtette ki a mai napon szőnyegen lévő kérdést, hogy azzal gyorsan végezhetek, Elfogadom Holló Lajos indítványát és határozati javaslatát, (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) bár megvallom őszintén, hogy a hadügyminiszternek szóban forgó rendelete szerintem nem törvényellenes. De hozzájárulok indítványához, mert sérelmesnek találom azt arra a 43.000 emberre és családjaikra nézve. (Helyeslés a szélsöhaloldalon.) Ezzel a kérdéssel tehát végeztem, s engedjék meg, hogy más tárgyhoz szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Az utolsó négy-öt hónapban nem volt alkalmam itt a házban lehetni, mert egy, azt hiszem, hazafias ügygyei foglalkoztam, (Elénk éljenzés a szélsöhaloldalon.) minek következtében csak messze távolból hangzottak hozzám a házban történt felszólalások, és mind aggasztóbbaknak tűntek fel előttem azon jelenségek, a melyek az itteni viszonyokot dominálják. Betegek az állapotok és a kibontakozásra nincsen kilátás. Pedig ez nagyon szomorú dolog, mert ez a nemzetnek és egész hazánknak közgazdasági viszonyaira nézve káros, káros felfelé és lefelé egyaránt. (TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Ep ugy felfelé mint lefelé, de főleg káros azért, mert a korona és nemzet közötti viszonyt, melyet sohasem volna szabad megérinteni, mélyen aláássa. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Midőn konstatálom, hogy beteg viszonyok vannak, keresnem kell, hogy tulajdonkép honnan származhattak ezek. Ezzel ugy vagyunk, mint a gyermek, a mikor a pohárba önti a vizet, és csak akkor veszi észre, hogy sok van, mikor már az utolsó cseppnél kicsordul. Ott van a