Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-315

16 315. országos ülés 1903 Julius 23-án, csütörtökön. nek értelmezésében, hanem Szilágyi Dezsővel, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) És, t, képviselőház, ha igy állítjuk fel a presztízs és a politikai megbízhatóság kérdését, ezzel kapcsolatban mit szóljunk arról, hogy a korona 1868-ban, tehát ezelőtt 35 esztendővel adott ki egy rendeletet, a mely azóta foganatba nem ment? Vájjon a törvényhozás melyik tényezőjének presztízsét emeli ez a szomorú tény ? Adják meg önök erre a feleletet. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam sem válaszolhat erre máskép, mint hogy a korona presztízsének semmi sem árthat jobban, mint az, ha a törvény végre nem hajtatik és a törvény végrehajtására kiadott királyi rendeletek semmibe nem vétetnek. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Ez közönséges szédelgés a rendeletekkel. Bakonyi Samu: Mikor azt látom, hogy az uj miniszterelnök ur, mikor vele pártom vezéremberei tárgyaltak, az azok által hozzáintézett alapvető kérdésre olyan feleletet adott, melynek világos értelme folytán bocsátkozott bele a mi pártunk a katonai kérdés által előidézett zavarokból való kibontakozás lehetőségének megbeszélésébe, a mely felelet azonban homlokegyenest ellenkezik a t. miniszterelnök ur által székfoglalója alkalmával tett kijelentésével, a melyet, ha akkor tett volna, mikor vele a tárgyalásokat pártom elkezdte, soha abba a helyzetbe nem jutott volna, hogy a kormányalakításra a missziót elvállalhatta volna és igy a politikai megbízhatóság hiányát ebben az eljárásban épen vele szemben kell megállapítanunk ; mikor másfelől ez a kijelentés fenyegeti a gazdasági önállóság tényleges megvalósításának immár bekövetkezőben lévő feltételeit és biztosítékait; mikor azt látom, hogy a t. kormány épen azokban a kérdésekben, a melyek okát képezik a mai parlamenti helyzetnek, a legmerevebbül elzárkózik a nyilatkozattétel kötelezettsége alól; mikor az uj vóderőtörvény dolgában tisztán a katonai vonatkozásokra tesz nyilatkozatot, a nemzet jogos követelései tekintetében pedig állást nem foglal, hanem az állásfoglalást elodázza a véderőtörvény tárgyalásának idejére; mikor, t. h harcznak az abbanhagyása csak uj és a mostaniaknál kétségtelenül hevesebb, tehát veszedelmesebb izgalmaknak a magvát hintené el: akkor, t. ház, kellő megfontolás után épen a nemzet nyugalma érdekében, épen a politikai megbízhatóság álláspontjából kénytelen vagyok magamra nézve azt a konzekvencziát megállapítani, hogy harczoljak tovább. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Igaz ugyan, hogy ezen harcz folytatásának a veszélyeit . . . Fülöp Béla: Nem harcz ez, csak szóbeszéd! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Bakonyi Samu: Én nagyon örvendeni fogok annak, ha Fülöp Béla t. képviselőtársam részéről alkalmam lesz meggyőződni arról, hogy ő nem szóbeszédet folytat, hanem elismerem, az enyémnél sokkal értékesebb, sokkal mélyebb tanulmányok alapján fogja a maga álláspontját megindokolni. Teljes várakozással vagyok eltelve eziránt, s remélem, hogy a várakozásomat mihamarább ki fogja elégíteni. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk megható ékesszólással figyelmeztet minket ennek a magatartásnak következményeire, különösen az anyagi téren beálló és fenyegető válságra. Igaza van. Válság van és a válságból a gyógyulás utján rázkódtatások veszedelme nélkül jutni nem lehet. De eszembe jut ama dicső időnek példája, a midőn szintén nagy és a mostaninál sokkal nagyobb és inkább végzetessé válható veszedelmek fenyegették a nemzetet, a mikor Kossuth Lajos az anyagi bajok orvoslásával való várakozásra kérte a nemzetet, a mikor kétszázezer ujonczot kért a haza megmentésére, mondván: »Ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésre vár, szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel és várjon még egy kissé e kívánság.« Mert hát változott viszonyok között, de mégis az a helyzet, hogy a nemzetnek végre is ki kell küzdenie a maga jogait, mert különben az a veszedelem, a mely ellen való védekezés odázta el 1848-ban is a létező és fenyegő anyagi bajoknak gyógyítását, az a veszedelem ismétlődhetik, hogyha önök, t, többség, nem ismerik fel azt a kötelességet, a melyet olyan ékesszólással, annyi igazsággal mutatott meg önöknek Apponyi Albert t. képviselőtársunk. Mindaddig pedig, mig azt fel nem ismerik, mig annak a teljesítéséhez nem fognak, mi álláspontunkon nem változtathatunk és a harczot folytatni becsületbeli és politikai kötelességünknek tartjuk. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Nem veszem tehát tudomásul a kormányelnök ur programmját, hanem a következő határozati javaslatot van szerencsém benyújtani. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): Az 1868-ik királyi rendelet végrehajtásáról gondoskodjék a kormány és az e czélból teendő intézkedéseiről tegyen 30 nap alatt jelentést. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Ki következik? Endrey Gyula jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ne felejtsük el, hogy a KhuenHéderváry-kabinet bemutatkozása és programmbeszédének tárgyalásánál vagyunk. A midőn a kabinet e teremben megjelent, már látható volt rajta eredetének félszegsége. Mert fele-