Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-323

323. országos ülés 1903 válságos viszonyok közt annak beválhatóságát kimutassák, kötelességüket nem teljesittik, a kik pedig a többség jogaira annyira szeretnek hivatkozni, akkor igazán nem marad más hátra, mint hogy ezt megtegyük mi. (Helyeslés a szélsö­balóldalon.) Összehívtuk tehát a házat, összehívtuk azért, mert ily szomorúsággal teljes esemény ellenében a nemzet elé akarjuk idézni önöket, hogy a tényekből itt a nyílt színen vonjuk le a tanulságot. A tanulság valóban kiáltó. Azt bi­zonyítja nekünk ez az eset, hogy a 67-es alap nem a nemzet erőit fejlesztette, és nem volt képes azokat érvényre juttatni, (Igaz! TJgy van.' a szélsöbalóldalon.) hanem e helyett alkotmányos formába burkolt udvari és osztrák uralmat te­remtett, (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) olyat, mely folyton az önkényuralom határain jár, és ha a nemzetnek eszébe jut kissé erőseb­ben reklamálni jogait, a köpönyeg alól azonnal megvillantja kardjának a pengéjét. A 67-es kiegyezés ugy, a mint azt a libe­rális párt kezelte, gazdaggá, önhitté, elbizako­dottá tette Ausztriát; azt az Ausztriát, melyre más nemzetek szánalommal tekintenek. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) E mellett Magyar­országot a lojalitás rosszul alkalmazott formájá­val teljesen kiszolgáltatták idegen érdekeknek, ugy, hogy most, mikor az ország álmából föl­ébredve jogait követeli, a bitorlott jogoknak egyik felét Ausztria, másik felét pedig császárja követeli magának. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Teljes bizonytalanság van körülöttünk, tel­jes bizonytalanságban vagyunk a hadügy kér­désében, a nemzet jogainak tartalma, a törvény értelme tekintetében és mindezt köszönhetjük azoknak, a kik 36 éven keresztül a kiegyezést vallották csalhatatlan politikai módszernek. A pusztulás veszélye nélkül ezen az utón tovább haladni nem lehet. Bebizonyították önök, hogy a legkiáltóbb támadás visszaverésére sem képe­sek. Mi a következése ennek? A szigorú logika megkívánja, hogy ez a párt, a mely a nemzet jogainak védelmében ilyen gyengének mutatko­zott, hagyja ott a helyét. (Élénk Jielyeslés a szélsöbalóldalon.) Ha önök nem képesek arra, hogy odakiáltsák Ausztriának a hands off-ot, akkor mi fogjuk odakiáltani, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) és ha önök nem teltek még be az Ausztria-fidesszel, akkor beteltünk mi. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Véget fogunk vetni a rekriminácziók poli­tikájának és a tettek terére lépünk. Egy példa van előttünk. A mint pártunk és mindazok, a kiket munkatársainknak vallhatunk, sorakoz­tatni tudták a nemzetet egy oly kérdésben, a melynek megoldása az önök kötelessége, és egy oly törvény végrehajtása ügyében, a mely volta­képen az önök feladata, t. j. a 67-es törvény hadügyi részének becsületes végrehajtására: ugy képes lesz ez a párt arra is, hogy sorakoz­tassa az egész nemzetet maga mellé, elveinek, szeptember 29-én, kedden. 173 legsajátosabb törekvéseinek immár közel álló kivivására, a teljes szakításra, a ^teljes gazda­sági és politikai függetlenségre. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbalóldalon.) Endrey Gyula jegyző: Eötvös Károly! (Hall­juk ! Halljuk!) Eötvös Károly: T. képviselőház! Lehető röviden ós higgadtan akarok a fennforgó kér­désekhez szólani, de mielőtt azt tenném, a leg­közelebb múlt ülés némely jelenetére kell vissza­térnem. (Halljak! Halljuk !) A legközelebb múlt országos ülésen a parlament többségének részéről valóságos szen­vedélyes kitörésnek voltunk itt tanúi, sőt nem­csak tanúi, hanem részesei, tárgyai is. Ezt én akkor sem értettem, de most, mintán néhány nap eltelt és tűnődtem felette, még kevésbbé értem. Sértésre sértés szokott lenni a felelet. De mi a helyzet most, a melyben nekünk sér­tést kell, fájdalom, tapasztalnunk és eltűrnünk ? A felelet az, hogy Ausztriának legmagasabb és magas politikai körei egyenes, bevallott, súlyos támadásokat intéznek egyik napról a másikra Magyarország önállása, alkotmánya és nemzeti léte ellen, (Ügy van ! a szélsöbalóldalon.) A mikor ez a nyilt sértés, melynek valósá­gát önök is beismerik, melynek valóságát nem tagadja senki, melynek valóságával az osztrá­kok dicsekszenek, (TJgy van! a szélsöbalólda­lon.) mikor ez a sértés oly nyilvánvaló, nagy és érzékeny, akkor a többség szenvedélyes ki­törésre ragadtatja magát, de ki ellen, mi ellen? Azok ellen, a kik sértik a nemzet al­kotmányát? ivTem, hanem ez ellen a párt és ennek férfiai ellen, a kik védelmezik a nem­zet jogait, becsületét és érdekeit. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) EÍ; történt a legközelebb múlt ülésen. Már most — bocsánatot kérek, ha fej­tegetem ezt a tárgyat — ha azok, a kiknek mi törekszünk jobb belátást nyújtani, sőt jobb be­látást rájuk erőszakolni, ha másként nem lehet, ha azok látják ezt a jelenetet a magyar tör­vényhozásban, micsoda következtetést vonnak le abból? Azt a következtetést, a melyet józan észszel levonhatnak és a mely nem egyéb, mint hogy ők azt a sértő hadjáratot ellenünk tovább folytathatják. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalól­dalon.) Kubik Béla: A többség támogatásával. Vészi József: Meg is tették az urakhá­zában! Eötvös Károly: Mert a magyar törvényho­zás többségéről — lehet, hogy hamis — nem helyes és téves alapon azt vélhetik, hogy a leg­jobb szövetségeseket találták benne erre a sértő hadjáratra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Felhozták önök, felhozták lapjaik, hogy a király személye ellen történt sértés. Bocsánatot kérek, ha a király személyét és egyéniségét sér­tené valaki ok nélkül, higgadt vérrel, akkor nemcsak önök feladata volna a király személyét és egyéniségét megvédelmezni. Ott lennénk akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom