Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-323

323. országos ülés 1903 válságos viszonyok közt annak beválhatóságát kimutassák, kötelességüket nem teljesittik, a kik pedig a többség jogaira annyira szeretnek hivatkozni, akkor igazán nem marad más hátra, mint hogy ezt megtegyük mi. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Összehívtuk tehát a házat, összehívtuk azért, mert ily szomorúsággal teljes esemény ellenében a nemzet elé akarjuk idézni önöket, hogy a tényekből itt a nyílt színen vonjuk le a tanulságot. A tanulság valóban kiáltó. Azt bizonyítja nekünk ez az eset, hogy a 67-es alap nem a nemzet erőit fejlesztette, és nem volt képes azokat érvényre juttatni, (Igaz! TJgy van.' a szélsöbalóldalon.) hanem e helyett alkotmányos formába burkolt udvari és osztrák uralmat teremtett, (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) olyat, mely folyton az önkényuralom határain jár, és ha a nemzetnek eszébe jut kissé erősebben reklamálni jogait, a köpönyeg alól azonnal megvillantja kardjának a pengéjét. A 67-es kiegyezés ugy, a mint azt a liberális párt kezelte, gazdaggá, önhitté, elbizakodottá tette Ausztriát; azt az Ausztriát, melyre más nemzetek szánalommal tekintenek. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) E mellett Magyarországot a lojalitás rosszul alkalmazott formájával teljesen kiszolgáltatták idegen érdekeknek, ugy, hogy most, mikor az ország álmából fölébredve jogait követeli, a bitorlott jogoknak egyik felét Ausztria, másik felét pedig császárja követeli magának. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Teljes bizonytalanság van körülöttünk, teljes bizonytalanságban vagyunk a hadügy kérdésében, a nemzet jogainak tartalma, a törvény értelme tekintetében és mindezt köszönhetjük azoknak, a kik 36 éven keresztül a kiegyezést vallották csalhatatlan politikai módszernek. A pusztulás veszélye nélkül ezen az utón tovább haladni nem lehet. Bebizonyították önök, hogy a legkiáltóbb támadás visszaverésére sem képesek. Mi a következése ennek? A szigorú logika megkívánja, hogy ez a párt, a mely a nemzet jogainak védelmében ilyen gyengének mutatkozott, hagyja ott a helyét. (Élénk Jielyeslés a szélsöbalóldalon.) Ha önök nem képesek arra, hogy odakiáltsák Ausztriának a hands off-ot, akkor mi fogjuk odakiáltani, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) és ha önök nem teltek még be az Ausztria-fidesszel, akkor beteltünk mi. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Véget fogunk vetni a rekriminácziók politikájának és a tettek terére lépünk. Egy példa van előttünk. A mint pártunk és mindazok, a kiket munkatársainknak vallhatunk, sorakoztatni tudták a nemzetet egy oly kérdésben, a melynek megoldása az önök kötelessége, és egy oly törvény végrehajtása ügyében, a mely voltaképen az önök feladata, t. j. a 67-es törvény hadügyi részének becsületes végrehajtására: ugy képes lesz ez a párt arra is, hogy sorakoztassa az egész nemzetet maga mellé, elveinek, szeptember 29-én, kedden. 173 legsajátosabb törekvéseinek immár közel álló kivivására, a teljes szakításra, a ^teljes gazdasági és politikai függetlenségre. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbalóldalon.) Endrey Gyula jegyző: Eötvös Károly! (Halljuk ! Halljuk!) Eötvös Károly: T. képviselőház! Lehető röviden ós higgadtan akarok a fennforgó kérdésekhez szólani, de mielőtt azt tenném, a legközelebb múlt ülés némely jelenetére kell visszatérnem. (Halljak! Halljuk !) A legközelebb múlt országos ülésen a parlament többségének részéről valóságos szenvedélyes kitörésnek voltunk itt tanúi, sőt nemcsak tanúi, hanem részesei, tárgyai is. Ezt én akkor sem értettem, de most, mintán néhány nap eltelt és tűnődtem felette, még kevésbbé értem. Sértésre sértés szokott lenni a felelet. De mi a helyzet most, a melyben nekünk sértést kell, fájdalom, tapasztalnunk és eltűrnünk ? A felelet az, hogy Ausztriának legmagasabb és magas politikai körei egyenes, bevallott, súlyos támadásokat intéznek egyik napról a másikra Magyarország önállása, alkotmánya és nemzeti léte ellen, (Ügy van ! a szélsöbalóldalon.) A mikor ez a nyilt sértés, melynek valóságát önök is beismerik, melynek valóságát nem tagadja senki, melynek valóságával az osztrákok dicsekszenek, (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) mikor ez a sértés oly nyilvánvaló, nagy és érzékeny, akkor a többség szenvedélyes kitörésre ragadtatja magát, de ki ellen, mi ellen? Azok ellen, a kik sértik a nemzet alkotmányát? ivTem, hanem ez ellen a párt és ennek férfiai ellen, a kik védelmezik a nemzet jogait, becsületét és érdekeit. (TJgy van! a szélsöbalóldalon.) EÍ; történt a legközelebb múlt ülésen. Már most — bocsánatot kérek, ha fejtegetem ezt a tárgyat — ha azok, a kiknek mi törekszünk jobb belátást nyújtani, sőt jobb belátást rájuk erőszakolni, ha másként nem lehet, ha azok látják ezt a jelenetet a magyar törvényhozásban, micsoda következtetést vonnak le abból? Azt a következtetést, a melyet józan észszel levonhatnak és a mely nem egyéb, mint hogy ők azt a sértő hadjáratot ellenünk tovább folytathatják. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla: A többség támogatásával. Vészi József: Meg is tették az urakházában! Eötvös Károly: Mert a magyar törvényhozás többségéről — lehet, hogy hamis — nem helyes és téves alapon azt vélhetik, hogy a legjobb szövetségeseket találták benne erre a sértő hadjáratra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Felhozták önök, felhozták lapjaik, hogy a király személye ellen történt sértés. Bocsánatot kérek, ha a király személyét és egyéniségét sértené valaki ok nélkül, higgadt vérrel, akkor nemcsak önök feladata volna a király személyét és egyéniségét megvédelmezni. Ott lennénk akkor