Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-323
168 323. országos ülés 1903 szeptember 29-én, kedden. T. képviselőház! Az ]867: XII. t.-czikk 12. §-a a magyar hadseregnek időnkénti kiegészítését, az ujonezok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fenn. (Zaj. Felkiáltások a sz élsr baloldalon: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ennélfogva, mikor a közös hadügyminiszter kiadta azt a rendeletet, a melylyel a harmadik éviiket leszolgált katonáknak visszatartását rendelte el, beleavat 1 : ózott a magyar országgyűlés jogkörébe (Ugy van', ügy van! a szélsobaloldalon.) és ezzel a kormányzat körében a legsúlyosabb alkotmánysértést követte el, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert, t. képviselőház. a magyar országgyűlés ezen, az 1867 :XII. t.-cz. 12. §-a által neki a szolgálati idő meghatározására nézve biztosított jogával törvény alkotása utján élt is. így a véderőtörvényben, az 1889: VI. t.-czikk 8. §-ában a szolgálati kötelezettséget akként állapította meg, hogy közös hadseregnél a sorhad állományában bárom évig tart. Ez a három esztendő, a mennyiben az állománybavétel a most szóban forgó katonákra nézve 1900 október 1-én történt, 1903 október 1-én letelik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ennélfogva ezen törvény által három esztendőbenmeghatározott szolgálati kötelezettségnek a közös hadügyminiszter rendeletével történt kiterjesztése beleütközik magábaavéderőtörvénybe is. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igaz ugyan, hogy hallom az ellenvetést, mely szerint ugyancsak a véderőtörvény 8. §-ának utolsó bekezdése értelmében a szolgálati idő azon esztendő deczember 31-én végződik, a melyben az illető szolgálati kötelezettség eltelt; ismerjük továbbá azt az ellenvetést is, a melyet szintén a véderőtörvénynek (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) 52. §-ára alapítanak, mely szerint az egyik szolgálati viszonyból a másikba való áthelyezés, illetőleg elbocsátás a törvényszabta szolgálati kötelezettség eltelte után évenként deczember 31-én foganatosittatik: állítom azonban, t. báz, hogy a 8. §. utolsó bekezdésének és az 52. §. első bekezdésének ez a rendelkezése a közös hadügyminiszternek emiitett rendeletét törvényessé nem teheti, azt ki nem mentheti, nem pedig azért, mert semmi kétség nem foroghat fenn az iránt, hogy, ha ezen törvényszakaszok törvényhozási keletkezésének történetét teszszük vizsgálat tárgyává, ezek az intézkedések a szolgálati kötelezettség és idő kiterjesztése tekintetében semmiféle uj rendelkezést nem tartalmaznak és nem czélozhatnak, mert azok csak az egyik állományból a másikba való adminisztratív áttétel végső időpontjának meghatározását jelentik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Bizonyítja ezt, t. képviselőház, a 8. §. indokolása, a mely egyenesen megmondja, hogy ez a rendelkezés mire szolgál. Nevezetesen kimondatott, hogy azoknak az állományba vétele, kiknek szolgálati idejük büntetésből hosszabbittatott meg magában a törvényben és pedig a 41. és következő szakaszokban, nem október hó l-jén történik, hanem azonnal, a mint besoroztatnak, tehát akármikor: október elseje előtt vagy október elseje után. A törvény indokolásából pedig megállapítható, hogy ez a rendelkezés a törvényszöveg teljessége végett vétetett fel, tehát egyáltalában nem azon czélból, nem azon értelemmel, hogy a szolgálati időnek három évben való meghatározását kitolja és hosszabb szolgálati időt állapítson meg. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mutatja ezt, t. képviselőház, az 52. §-ra vonatkozó indokolás is, a mely hivatkozik az 1882: XXXIX. t.-cz. 11. §-ára, melyet az 52. §. — az indokolás szavai szerint — változatlanul vett át és a mely 11. §. nem tartalmaz egyebet, mint azt, hogy a tartalékba való áthelyezés és illetőleg az elbocsátás a törvényszabta szolgálati évek eltelte után évenkint deczember hava végével eszközöltetik. Ha bármely érdemleges eltérést kontemplált volna az 1889: VI. t.-cz. 8. §-ának utolsó bekezdése és az 52. §., ezen eltérést a törvény indokolása felhozta volna és részletesen meg is motiválta volna, a mint azt mindenféle ! eltérések magyarázataként meg is teszi. Minthogy azonban ilyen eltérés indokolását nem találjuk, a törvénymagyarázat minden szabálya szerint nagyon természetesen azt kell feltételeznünk, hogy a törvény eltérő rendelkezést sem akart statuálni. De, t. képviselőház, nem is szükséges ilyen következtetésekre alapítani azon felfogásunk indokolását, hogy a hadügyminiszter ezen rendelete törvénybe ütközik, mert hiszen mindannyiszor, valahányszor az országgyűlés a szolgálati idő kiterjesztésére nézve eltérő rendelkezést akart statuálni, ezt magában a törvényben mondotta ki. így — a mint már emiitettem — tette ezt azokra nézve, a kiknek szolgálati idejét büntetésből kívánta meghosszabbítani és azokra nézve, a kiket az 1888 : XVIII. törvényczikk, illetőleg az 1889 : VI. törvényczikk 12. §-a alapján rendkívüli időben hosszabb szolgálattételre lenne joga ő Felsége parancsára a kormánynak beidézni. Az 1889 : VI. törvényczikk 8. §-a ilyen kivételes rendelkezést nem tartalmaz, tehát ezen törvényszakaszra való hivatkozással a szolgálati időnek kormányzati rendelkezés utján való meghosszabbítását indokolni, menteni nem lehet; annál kevésbbé, t. képviselőház, mert magának az 1889 : VI. törvényczikk 8. §-ának és az 52. §-nak világos szavaiból is megállapítható, hogy a báromévi szolgálati kötelezettséget a törvényhozás rendes körülmények között semmi szin alatt sem akarta kiterjeszteni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A 8. §. értelmében ugyanis az állományban való változás, illetőleg a másik állományba való áthelyezés azon esztendő deczember 31-ére történik, a melyben a szolgálati kötelezettség eltelt. Ez világosan azt
