Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-322

154 322. országos ülés 1903 szeptember M-én, csütörtökön. nökléseni alatt elsőben előfordult, a midőn Széll Kálmán lemondása után huzamosabb idő telt el és a képviselő urak ülést akartak tartani bizonyos okból, megbeszélés tárgyává tettem egy párttanácskozmányban és abban azt a nézetemet fejtettem ki, hogy tulajdonképen annak az ülésnek az egyetlen tárgya az legyen, hogy tartassék-e ülés tovább is, vagy nem? és hogy ehhez, mert nem egyéb, mint napirend megállapítása, tulaj donképen csak négy képviselő szólhat. Ezen nézetemmel szemben a t. háznak ezen az oldalán (A szélsöbaloldalra mutat.) akkor teljesen ellenkező álláspontot foglaltak el és azt mondták, hogy ilyen korlátozás nem alapszik a házszabályokon. Minthogy világos paragrafus az én felfogásom mellett nem szólt: ennélfogva én az azon oldalról nyilvánított ellenvetésekkel szemben deferáltam és nem tartottam fenn azt az álláspontomat, hogy az ilyen ülésben egyáltalában csak négy szónok szólhat. Azonban abban mindnyájan megegyeztünk — és az a bizonyos ülés úgyis folyt le — hogy akár van még feliratkozott szónok, akár nincs, két órakor, a mikor nekem a háznak egész legiszlaturájára nézve kötelességem az ülést berekeszteni, az ülést berekesztem. (JJgy van! jobbfelöl.) Polónyi Géza: Hát a mikor éjfélig tartott az ülés és az elnök ur még éjfél után is beszélt? (Zaj.) r Elnök: Én erre is teljes nyugalommal válaszolok, mert azon szabály alól, hogy az ülésnek csak két óráig lehet tartani, illetve háromig, — ha a ház ülését egy órával meghosszabbítja — van egy kivétel, mert a házszabály akkép is intézkedik, hogy az ülés el nem oszlatható mindaddig, mig a napirend megállapítva nincs. Hát, t. ház, jogi felfogásunk némely esetben különbözhetik egymástól, de a házszabályoknak szántszándékkal való megsértését részemről nem fogják soha sem tapasztalni. Polónyi Géza: Akkor ma is napirendet fogunk megállapítani! (Nagy zaj). Elnök: Két óra elérkezvén, nekem az ülést folytatnom nem lehet, nem szabad, nekem fel kell tennem a kérdést . . . Vészi József: Kérünk napirendet! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: A jövő ülés napirendje már meg van állapítva a ház azon határozatában, melyben kimondta, hogy üléseit a kormány megalakulásáig felfüggeszti. (Elénh helyeslés jobbfelöl.) Tessék megnézni a háznak akkori határozatát; abba belevétetett, hogy az akkor tartandó ülés napirendje mikép lesz megállapítva. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Barta Ödön: Szót kérek a házszabályokhoz. Elnök: Én még nem fejeztem be. Ennek folytán nekem nincs most más teendőm és nem is lehet, mint az, hogy a házat kérdezzem: vájjon elfogadja-e a miniszterelnök urnak indítványát, esetleg elfogadja-e Kossuth Ferencznek indítványát. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Fordítva! A kérdés az, holnap lesz-e ülés?) Az tökéletesen mindegy. Egyre megy, hogy a kérdés akként tétetik-e fel, hogy a ház holnap tartson-e ülést vagy nem, vagy akként, hogy fentartja-e a ház előbbi határozatát? Kívánja a _ház, hogy máskép tétessék fel a

; kérdés? (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Nem!) Én a házszabályok imperativ intézkedésének súlya alatt állok és máskép nem járhatok el. Ehhez a kérdéshez már ketten hozzászóltak, a házszabályok értelmében pedig csak négy szónok szólhat. Most Barta Ödönt illeti a szó. Barta Ödön: T. képviselőház! Hogy előre is eloszlassak minden kétséget arra nézve, hogy szólási jogom van, tisztelettel bejelentem a há.znak, hogy el méltóztatott felejteni a ház igen t. elnöke, a maga buzgósága közben, melylyel a házszabályokat interpretálta, hogy kijelentse azt, a mi nélkül áttérni a napirendre nem lehet, hogy t. i. a vita be van rekesztve. Hiszen itt egy vita indult meg, még pedig ugy, hogy indítvány és elleninditvány van. (Felkiáltások jobbfelöl: Nincs napirendre tűzve! Nagy zaj.) Napirendre volt tűzve az, hogy Héderváry Károly miniszterelnök ur a király nevében hozott üzenetet a háznak tudomására fogja hozni ? Hát miért hallgatták meg a t. képviselő urak, ha nem volt napirendre tűzve? Rabulisztikát ne űzzünk, hiszen ez komoly kérdés. Én tiszteletteljesen kérem a házat, méltóztassék megengedni, hogy legalább ezen pontban az országot világosítsuk fel arról, hogy komédiát akarunk-e űzni a ház tanácskozásából ? (Ellenmondás jobbfelöl.) Én már megszoktam a vihart és türelemmel meg tudom várni, mig elül, különösen ha akkor tör ki, mikor egy gondolat még be sincs fejezve és már felháborodnak. Azt hiszem, hogy ha egy országgyűlés azért napolja el üléseit, hogy a kormányalakítás idejéig a kellő nyugalom meg ne zavartassák, és hozzáteszi azt is, hogy ha egyéb ok közbe nem jön, addig nem tart ülést — méltóztassék az akkori felszólalásokat megnézni — s ezen vajúdás közben, a mely már tulsok ideig tart, történnek oly események, a melyek a háznak igen t. elnökét mint az alkotmány egyik hivatott őrét képviselői és pártegyéni minőségében is arra ösztönzik, hogy maga vegye a kezébe a kezdeményezést arra nézve, hogy a ház egyeteme lehetőleg egyhangú megállapodással egy feliratot intézzen a felséghez: akkor csak kellett történnie ebben az országban valami olyannak, a mi miatt a t. képviselő urak a maguk szünetjét megszakítani kötelesek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Azt mondhatná rá valaki, hogy a ház igen t. elnökét mint képviselőt is megnyugtatták az időközben történt események; de talán jogunk van nekünk is, képviselői minőségben pedig kötelességünk, hogy nyilvános tárgyalások során, érvnek és ellenérvnek szembeállítása utján meggyőződjünk, vájjon ez a megnyugvás jogosult-e