Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-322

144 322. országos ülés 1903 szeptember 2k-én, csütörtökön. győződésünket részben vagy egészben cserben­hagytuk, csakhogy megmaradhassunk hivatalunk­ban. Azt hittük, hogy a nekünk szavazott bizalom, nevezetesen felmentésünket íárgyazó kérésünk okainak méltánylásával szemben megmaradunk elhatározásunk mellett, különösen miután fel­batalmaztattunk annak a Reichsrath előtt való határozott hangsúlyozására, (Halljuk! Halljuk I Elnök csenget) hogy a hadsereg minden kér­désében Ausztria törvényes befolyása megóvatik. (Nagy mozgás a szelsöbaloldalon, egy hang bal­felöl: Tehát Ausztriának befolyása van a mi ügyeinkben!) Azonban nem kerestünk és nem keresünk háborúskodást. Szenvedélytelenül, a hogy a kor­mány ezentúl is cselekedni akar, foglalkoztunk kötelességszerüleg az ügygyei, az ujonczállományra vonatkozó követelésekkel és ezek közül némelye­ket, az érvényben lévő kiegyezési törvény szempont­jából is, melyek a közös hadsereg szervezetét és jellegét nem érintik, olyanoknak találtunk, (Rali­juk ! Halljuk! a szelsöbaloldalon.) a melyekről be­szélni lehet, vagy a melyek meg vannak engedve.« Még csak rövid néhány sort fogok felolvasni. (Halljuk! Halljuk! a szelsöbaloldalon.) És bo­csássák meg, félbeszakítom felolvasásomat azzal, hogy érzéseimet kifejezem; csodálkozom azon, hogy nem méltóztatnak nyugodtan meghallgatni ilyen rendkívül fontos kérdésben. (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy nem! A saját pártján van a zaj. Mi folytonosan hallgatunk!) Pap Zoltán: Jönnek a politikai gyilkossá­gok ! (Zaj a szélsőbaloldalon. Egy hang: Csali az van hátra!) Kossuth Ferencz:... (tovább olvas.) »Ezek közé semmi esetre sem tartozik azonban a ve­zénylet vagy szolgálat nyelvének megváltozta­tása. Ezért azt fenn kell tartani mindaddig, a mig a jelen közjogi viszony, a mely a monarchia mindkét államának mindeneknek daczára elő­nyére szolgál, fennáll. A döntés már megtörtént, a legfőbb hadúrnak akarata az, hogy az osztrák­magyar monarchia hadserege olyan maradjon, a milyen most: közös és egységes, minden alapvo­násában érintetlen.« (Nagy mozgás a szelsöbal­oldalon.) Leszkay Gyula: Itt van a magyarázata a császári leiratnak! (Zaj.) Kossuth Ferencz: Semmi alkotmánysértés nem csoda, semmi törvénysértés nem csoda, a magyar jogok soha nem érvényesülése nem csoda, az összmonarchia eszméjének kidomboritása nem csoda, a magyar nemzet megbántása nem csoda, a magyar állam szuverenitásának elkobzása nem csoda,... (Mozgás a szelsöbaloldalon.) Justh Gyula: Minden természetes! Kossuth Ferencz: . . . az államalkotó ma­gyar nemzetnek néptörzszsé történt degradálása nem csoda, a magyar király szavának lekötése az összes hadsereg előtt, hogy nem fog soha tel­jesíteni egy bizonyos magyar alkotmányos ki­rályi hivatást, (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) nem csoda, ... mindez nem csoda, hogy ha a magyar királynak tanácsadója magyar ügyekben az osztrák miniszterelnök. (Igaz! TJgy van! Zaj. Közbekiáltások a szélső­baloldalon.) Barabás Béla: Az sem rosszabb tanácsadó, mint a miniszterelnök. Szatmári Mór: A többség ott áll az osztrák miniszterelnök előtt. Kossuth Ferencz: E tanácsadóról kimu­tattam, hogy rossz volt, (Zaj. Elnök csenget.) és uralkodója iránt hűtlen volt, mert igyekezett megteremteni és kiélesiteni az ellentétet a ma­gyar nemzet ós a magyar király között; nem vette tekintetbe az agg király nyugalmát; nem vette tekintetbe azt, hogy a nagyhatalmi állás attól függ, hogy a két államu monarchiának legalább egy államában van-e béke és nyugalom; nem vette tekintetbe, hogy a helyzet kiélesitése mily nagy károkat okoz Magyarországnak, —­és minthogy, fájdalom, szoros összeköttetésben vagyunk közgazdaságilag Ausztriával — ő, az osztrák miniszterelnök nem vette tekintetbe azt sem, hogy mekkora károkat okoz Ausztriának. Babó Mihály: Erősebb a gyűlölete, semhogy józanul gondolkozhatnék. Kossuth Ferencz: íme, világosan bebizonyul, hogy az idegen tanácsadó rossz volt, és hűtlen volt. (Igaz! TJgy van! a szelsöbaloldalon.) A képviselőháznak kötelessége ezt kimutatni (Halljuk! Halljuk! a szelsöbaloldalon.) köteles­sége az okozott károkra rámutatni, (Zaj. Elnök csenget.) kötelessége a király figyelmét ráirányí­tani az elkövetett jogsértésekre és törvénysérté­sekre; így tehát a képviselőház összehívása az elmondottak után jogosultnak és szükségesnek bizonyult. A király talán meghallgatja az alkotmányos tényezőknek alkotmányos utón előterjesztett érveit. De mindenesetre kell, hogy meghallja a király azt, hogy a nemzet mozgalma nincs irá­nyítva a felségjogok bármelyike ellen sem, a mely felségjogok a törvényben gyökereznek. Kell, hogy megtudja a király, hogy bár minden jog a nemzettől ered, — tehát a mily jogot adott a nemzet, vissza is veheti, (Élénk helyeslés a szelsöbaloldalon.) — azért mégis a fennálló 1867 :XiI. t.-cz. 11. §-át mindenki elismeri Magyarországon, sőt épen erre hivat­kozik a nemzet. Kell, hogy megértse a király, a ki szintén az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ára hivatkozik, hogy ha két ellentétes irányban tör­ténik hivatkozás ugyanarra a törvényre, akkor a nemzet hivatkozása nem képezhet támadást, hanem eltérést képez a törvény magyarázatá­ban a király és a nemzet felfogása között. És ha idegen és a magyar király iránt hűtlennek bizonyult tanácsadó a magyar közjog világos sérelmével nem állana a nemzet és királya közé, nem hihető, hegy a király ne érezné, hogy a [ szorosan békés és alkotmányos fegyverekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom