Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-319

104 319. országos ülés 1903 Julius 29-én, szerdán. Nem akarom a ház türelmét továbbra igény be venni. Még csak egy esetre vagyok bátor kitérni. Nem szándékozom e/.t az esetet ugy, a mint az az én lelkemben az impressziók alatt él, előadni. Nem vindikálom magamnak azt, hogy az általam előadott tényállás felel meg legjobban a valóságnak. Azonban épen ezért ne vegye rossz néven a t. elnök ur, ha azt a megjegyzést teszem, hogy az egész eset elmaradt volna, ha nem történt volna az, hogy a mikor a miniszterelnök egy indítványt adott be Írásban az igen t. elnök urnak és a mikor még nem volt eldöntve, hogy az indítvány tényleg a ház elnökének kezeibe jutott-e, már egy másik indítvány is volt az elnök ur kezében. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem volt !) Kubinyi Géza: Később írták csak meg! Ráth Endre: Ezek a jelenségek minden esetre olyan gyorsan játszódtak le, hogy a ház igen t. elnöke semmi körülmények között nem lehetett abban a helyzetben, hogy ítéletet mondhasson arról, hogy megállapítani képes lett volna, hogy az a két indítvány azonos-e? Ha pedig az a két indítvány nem volt azonos, akkor a második indítványra semmi esetre sem volt érvényes a miniszterelnök ur szóbeli bejelentése, indokolása és a ház elnökének nem volt joga e kérdéses indítványok kapcsán tett konklúzióit megtenni. Különösen nem azért, mert ahhoz Lengyel és Bakonyi képviselőtársaim is fel akartak még szólalni. (Égy hang a jobboldalon: Hiszen nem is mondták még ki a határoz itot.) Ezeket akartam csak megjegyezni. (Helyeslés. Felkiáltások a jobboldalon: Hiszen abban nincs is még házhatározat! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Szatmári képviselő uré a szó. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Szünetet kérünk ! FMenmondás a jobboldalon.) Szatmári Mór: T. képviselőház! Lengyel Zoltán: Kérünk öt perezre szünetet, (Zaj. Mnök csenget.) Elnök: Szünetet csakis a szónok kérhet, az is csak akkor, ha már beszélt és kifáradt, Szatmári képviselő ur pedig még hozzá sem fogott a beszédéhez. Szatmári Mór: Eövid időre kérem a ház szíves türelmét, Nem akarok azzal visszaélni, hanem csak mint a mentelmi bízottság tagja akarom ottani eljárásomat megindokolni. (Halljuk ! Halljuk!) Szivák Imre t. képviselőtársam, a ki a mentelmi bizottságban mint helyettes elnök szerepelt, iménti felszólalásában . . . (Zaj a széls'óbaloldalon. Felkiáltások; Szünetet kérünk !) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Szatmári Mór: Szivák Imre t. képviselőtársam iménti felszólalásában felemlítette azt, hogy a mentelmi bizottság ülésén én bejelentettem a tiltakozásomat bizonyos alakiságok miatt. A t. képviselőház szíves türelmét kérem arra, hogy elmondjam azt, miért nem vettem részt a mentelmi bizottság tárgyalásában, illetőleg miért jelentettem be ott azt, hogy én abban a tárgyalásban résztvenni nem akarok. Először is én az elnök urnak azt az enuncziáczióját, a mely a mentelmi bizottság összehívására vonatkozott, házszabályszerünek nem tartom. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Szivák Imre t. képviselőtársam utalt a gyorsírói feljegyzésekre, a melyek szerint a t. elnök ur határozatképen azt mondotta ki, hogy a mentelmi bizottság rögtön üljön össze. Nekem ez ellen semmi kifogásom sincs. Én is hallottam, hogy a t. elnök ur tényleg igy enuncziált, azonban sem a t. elnök urnak, sem a háznak egyáltalában nincs joga arra, hogy a bizottságot rögtönös ülésre utasítsa. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A ház elnökének és a háznak joga van ahhoz, hogy a bizottsághoz utasítson valamely dolgot, és sürgősség esetében figyelmeztesse azt a sürgősségre, de arra nincs eset, hogy a képviselőház elnöke utasítsa a bizottságot arra, hogy valamiért hol és mikor tartson ülést. Ez tisztán csak a bizottság elnökének dolga, joga és kötelessége. Lengyel Zoltán: A háznak szabad, de a ház nem határozott! Barabás Béla: A ház határozata a bizottság elnökével közlendő! Szatmári Mór: A t. elnök ur enuncziácziója ellen az a kifogásom, hogy a t. elnök ur a mentelmi bizottságnak sürgős összehívását akkor enuncziálta, a mikor Lengyel Zoltán képviselő ur felállott, és háromszor vagy négyszer kérte a t. elnök urat és kijelentette, hogy direkt ehhez a kérdéshez akar hozzászólani. Ennélfogva a házszabályok értelmében Lengyel Zoltánnak meg kellett volna adnia a szót, mielőtt az elnök ur ezt az enuncziácziót megtette volna. A második kifogásom az, hogy a mentelmi bizottság elnöke van jogosítva és hivatva arra, hogy a bizottságot összehívja, de a mentelmi bizottság elnöke senkit meg nem hívott. Hozzám jött a terembiztos, és azt mondta, hogy az I. osztályú teremben ült össze a mentelmi bizottság. Odamentem, de ott egy teremtett lélek sem volt, és akkor azt mondták, hogy a háznagyi hivatalban ülnek az urak. Épen ugy, mint a hogy nem tudom kicsoda felszólította a mentelmi bizottság egyes tagjait, hogy jelenjenek meg a háznagyi hivatalban: összehívhatta volna a mentelmi bizottságnak egy másik tagja a mentelmi bizottság többi tagjait, hogy jelenjenek meg az I. osztályú teremben, és épen annyi joggal és okkal, mint a hogy az urak ott a háznagyi hivatalban tanácskoztak, tanácskozhatott volna a bizottság egy másik összehívott része az I. osztályú teremben is. Ez a brevi manu való összehívás és a bizottságnak csonka összehívása tehát egy igen veszedelmes preczedenst jelent, és én hivatko-