Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-297
92 297. országos ülés 1903 hilias 2-án, csütörtökön. t. i. hadseregét kettéosztotta: az egyik megy jobbra, a másik megy balra és a középen találkoznak, A t. szabadelvű párt azonban bárom részre ment, báromfelé, — és csodálatos módon a középen csakugyan találkoztak, (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Egyenesen azt a benyomást teszik, t. képviselőház, mint azok az indusok, a kik a dűlő félben lévő bálványt sietnek egyformán támogatni, hogy valamennyiöket agyon ne üsse. (Derültség a szélsőbaloldalon.) De egyáltalán, t. ház, a parlamentarizmus törvényei szerint kialakult elvek mellett szabad-e nekem kérdeznem és kapok-e megnyugtató választ, hogy a három frakczió közül tulaj donképen melyikre támaszkodik a t. miniszterelnök ur? Megnyilatkoztak a szabadelvű pártkörben a szerelmi ömlengések; csak egy frakczió nem nyilatkozott meg: a gr. Andrássy Gyula vezetése alatt álló frakczió és — ugy látszik — ez járt a legjobban, mert Paris almáját ő nyerte el, ha igaz az, hogy a Felség személye körüli miniszter az ő táborukból neveztetik ki. De egyebet mondok, t. képviselőház: (Halljuk ! Halljuk! a szélsobalóldalon.) vájjon az erőszak, vájjon a liberalizmus, vájjon a Széll Kálmán kormányzásának elvei-e azok, a melyek itt diadalt arattak? Én megvallom, csekély erőmhöz képest siettettem e válság befejezését és siettetném ma is, főleg azért, mert én . joggal hittem azt, hogy végre bekövetkezett az az idő, hogy segédkezet nyújtsunk arra, hogy Magyarországon legalább két táborra oszolva küzdhessenek egymással a parlamenti ellenfelek: a konzervatív és a liberális tábor szerint. Fájdalom, ez sem következett be. (Egy hang a baloldalon: Mit akarnak konzerválni ?) Már a ki konzerválni akar, majd ő mondja meg, mit akar konzerválni. (Felkiáltások a baloldalon: Weisz Berthold konzervál. Derültség. Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) Azonban mindez nem következett be, hanem bekövetkezett, — az én mély meggyőződésem szerint — az a sajnálatra méltó tény, hogy már a kormány megalakulásának első pillanata: a kormányelnök kinevezése elégséges volt arra, hogy az elvi harczban tiszteletreméltó küzdelmet folytatott felek egyszerre összebékültek. Hogy vájjon meddig, az más kérdés. Azt is szabad talán konstatálnom, hogy csak az összejövetelek függesztettek fel, a szervezetek pedig fentartattak. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol? Hol?) Lengyel Zoltán : Mikor mondtak le elnökeik ? (Felkiáltások a jobboldalon: Micsoda elnökök? Csak gyűlések elnökei voltak! Zaj a szélsobalóldalon. Elnök csenget.) Ivánka Oszkár: Azt is említse, hogy hogy viselkedett a függetlenségi párttal szemben, és hogy hogy veszekedett azokkal, a kiket ma szeret! (Derültség a jobboldalon. Zaj a szélsobalóldalon.) Hogy szidta őket! Hogy beszélt Polónyi azokról az urakról, a kikkel ma együtt ül? (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Azt is tessék elmondani! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza : Ha jól értettem a közbeszóló képviselő urat, ő azt mondja, hogy én szidtam ezt, vagy azt. Hát szíveskedjék a naplóból erre vonatkozó beszédemet idézni, vagy felolvasni. Ha a t. képviselő ur ezzel ellentétben talán privát beszélgetésekre akarna hivatkozni, olyan térre lépne, a melyen — nem hiszem — hogy ő lenni szándékozik; nem hiszem, hogy Ivánka Oszkár t. képviselőtársam tartoznék azon képviselők közé, a kik a magánbeszélgetéseket a parlament elé akarnák vinni. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Ivánka Oszkár: Olyan bizalmas beszélgetést soha sem folytattunk! Sőt egészen nyilvánosan, bizony nem valami hízelgőén nyilatkozott a mostani elvtársakról! Hisz ez nem titok! (Nagy zaj és mozgás a szélsobalóldalon.) Polónyi Géza: Én azt gondolom, t. képviselőház, hogy nem használunk sem az ügynek, sem az országnak, ha személyes motívumok belevegyitésével akarjuk az ügyet elmérgesiteni. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Ha én számba venném azon képviselőket, a kikről Ivánka Oszkár képviselő ur mondott rosszat és azokat, a kik ő róla mondtak rosszat: azok nagyobb számmal lennének, t. képviselőház. (Derültség a szélsobalóldalon.) Csak méltóztassék visszaemlékezni! (Zaj.) Hát, t. képviselőház, én csodálom, hogy, noha okot reá soha nem adok, miért keresi az alkalmat Ivánka Oszkár képviselő ur ilyen személyes természetű megjegyzések megtételére. Ozáfolja meg azt, a mit mondok; az ellen soha nem lesz kifogásom. T. ház! Még csak azt akarom felemlíteni, hogy a t. kormány a gazdasági válság tekintetében a legégetőbb kérdésekre vonatkozólag sem nyilatkozott. Pedig ha másnak nem, a földmivelés- és kereskedelemügyi minisztereknek erről az országot tájékoztatniuk kellett volna. Itt van 250.000 katasztrális hold répatermelőjének legsürgősebb érdeke, itt van az a körülmény, hogy Magyarországon a czukorgyárak 300.000 mm. czukortermeléssel a levegőben lógnak, itt van, hogy ki vagyunk téve annak, hogy a németországi czukor fog beözönleni az országba. És akkor, mikor kudarczot vallottak a brüsszeli konferenczián, nincsen ilyen fontos kérdésben egyetlenegy szavuk, hogy az országot megnyugtassák. E helyett azonban velünk szemben áll egy kormány, a mely meggyőződésem szerint az erőszak kormánya, a mely meggyőződésem szerint nemzeti követeléseinket nemcsak teljesíteni nem fogja, hanem mindent el fog követni, hogy azok elnyomassanak. Előttünk áll egy, meggyőződésünk szerint politikailag képtelen és többségre nem támaszkodó kormány: a magam részéről nemcsak tudomásul nem veszem bemutat-