Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-297

297. országos ülés 1903 Julius 2-án, csütörtökön. 85 A t. miniszterelnök ur talán elfelejtette feljegyezni, én azonban a lapokban ugy olvastam, hogy programmjában benne lesz az is, bogy visszavonatik a régi kormánynak az exlexre vonatkozó jelentése, a mely most még napirenden van és tárgyaltatik. En kérdem a t. miniszterelnök urat, mért nem tájékoztatta a házat programmbeszédében az iránt, hogy e jelentésekkel mi fog történni! Mert, t. miniszterelnök ur, ha mi holnap tárgyalásba kezdenénk, nem az indemnityre kerülne a sor, hanem az ex-lex jelentések megszakadt tárgyalása folytattatnék. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt is el méltóztatott felejteni talán, t. miniszterelnök ur ? Méltóztassék ezt megreparálni; módot és alkalmat akarok adni hozzá. Már most rátérek eló'ször a pozitívumra, azután pedig foglalkozom a negatívummal, a mely engem különös mértékben kötelez arra, hogy a t. miniszterelnök ur kormányzatát — a mennyire egy embertől telik, — lehetetlenné tegyem. (Mozgás a jobboldalon.) Beszélek most arról a bejelentésről, a melyet a t. miniszterelnök ur programmbeszéde alkalmával tett, és a melyet most már háromféleképen modifikált; beszélek a kereskedelmi szerződéskötésre szóló felhatalmazási törvényjavaslatról, a mely az 1899 : XXX. törvényczikk hatályon kivül helyezését jelenti és a mely nemcsak paktumszegést jelent, (Egy hang a jobboldalon : Nem volt paktum!) hanem jelenti azt, hogy itt a pártok becsületszavának palládiumával megpecsételt, az ország szine előtt az összes pártok által elfogadott ós ő Felsége által szentesitett törvényen alapuló követelésünk és nemzeti jogunk kijátszatni szándékoltatik. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) Majd megmagyarázom a helyzetet. Az 1899 :XXX. törvényczikk Magyarországon ezzel a jelzővel illettetik: »a paktumos törvény.« Ennek a törvénynek vannak oly rendelkezései és vannak e törvényt kiegészítő oly kormánynyilatkozatok, a melyek becses vívmányként szerepelnek a magyar nemzet gazdasági önállóságának kivívása szempontjából. Mikor ez a törvény tárgyaltatott, megállapittatott először is az az elv, a mely a törvény negyedik szakaszába vétetett fel és a mely szerint, ha 1903-ig, vagyis 1902 deczember 31-éig Ausztria és Magyarország között vámszövetség létre nem jön, azon esetben külkereskedelmi szerződések csak 1907-ig köthetők. Megállapittatott továbbá, hogy a míg ez a vámszövetség létre nem jön és a mig az autonóm vámtarifa életbe nem lépett, a kormánynak tiltva van a külfölddel kereskedelmi szerződések tárgyalásába bocsátkozni. Mi czélból használtatott ez a tiltó intézkedés? Használtatott azért, mert a régi autonóm vámtarifa hatályát vesztette, és azt a magyar törvényhozás tovább fentartani semmi körülmények között nem akarta, a miért is a magyar kormány számára lehetővé akartuk tenni a törvényben azt, hogy ha vámszövetség, ha uj vámtarifa létre nem jön, a mely mint közös vámtarifa csakis szövetséges alapon létesülhet, akkor előáll az a politikai helyzet, — csak ez az egy mód kínálkozik ma is, — hogy elő kell terjesztem a külön vámterületre vonatkozó autonóm vámtarifát és csakis ezen az alapon lehet a külállamokkal szerződéseket kötni. S* még egyet: ugyanezen paktum alkalmával Széll Kálmán miniszterelnök nem egyszer, de ismételten kijelentette a képviselőházban, ugy, a hogy az okiratszerüleg meg van állapítva, hogy Magyarország és Ausztria, ha a vämszövetség létesíttetik, kereskedelmi szerződéseket együtt csak ugy köthetnek, ha azok határideje egyszerre jár le. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő Széll Kálmán kormányzati programmját és nyilatkozatait teszi magáévá. Eszembe jut erre, t. ház, hogy a t. miniszterelnök ur hagyatékból akar «lni, a mely hagyatékból megtagadja a rá nézve kellemetlen terheket, de élvezni akarja annak dicsőségét és egyéb eredményeit. Magyarországon azonban nem létezik leltárkedvezménynélküli örökösödés. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A miniszterelnök ur ezzel a törvénynyel szemben kér egy felhatalmazási törvényt, a melyet programmbeszédében még a sürgős javaslatok közé sorozott és pedig akként, hogy azt mint pozitív javaslatot még a szünet előtt akarta letárgyaltaim. (Ellenmondás a jobboldalon.) Itt van a napló, megmond az mindent, nem lehet hamisítani semmit. Ebben ez áll (olvassa): »A legnagyobb bajok kikerülése végett ós különös tekintettel a felmondott és Olaszországgal kötendő szerződésre, akként kívánnék gondoskodni arról, hogy külkereskedelmi érdekeinket mindamellett sikeresen megvédhessük, hogy olyan javaslatot fognék a t. háznak tenni, a melyben törvényes felhatalmazást kérnénk arra, hogy a kereskedelmi szerződés iránti tárgyalásokat megindíthassuk.* Ezt a soronkivüli sürgős javaslatok között sorolta föl a t. miniszterelnök ur, (Ugy van! jobb felöl.) de tegnap már azt mondotta a t. miniszterelnök ur, hogy ezt csak egy gondolatnak tekinti; (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) sőt hogy ő még maga sem tudja, hogy mi lesz abban a javaslatban? (Mozgás jobbfelöl.) A kormányzati képességnek és bölcseségnek ennyi beismerése mellett szinte öröm ellenzéknek lenni, a midőn egy olyan kormányelnökkel állunk szemben, a ki maga kontestálja azt és maga tesz konfessziót az ország szine előtt arról, hogy azt sem tudja, hogy mit akar csinálni. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) A t. miniszterelnök ur azonban ma ismét modifikálta álláspontját. Nézetem szerint itt Kossuth Ferencz t. barátom őt teljesen félreértette. A miniszterelnök ur ugyauis, ha jól értettem szavait — pedig azt hiszem, jól értettem — csak egyelőre mond le ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásáról és csak felfüggeszti