Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. 71 szót sem tud németül, mig azt a horvát bakát, a kit nincs szerencsém ismerni, de a ki egy szót se tud németül, arra kényszeritik, hogy németül legyen vitéz és ne magyarul és ne horvátul: addig, t. miniszterelnök ur, nálunk nem az irányok különfélesége okozza a bajt, meg okozza a szerencsét, — ha volna — hanem egészen más. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja t. képviselőtársam: gr. Zichy János, hogy a szabadelvüség csődjében . . . B. Kaas Ivor: A parlamentarizmus csődjében ! Eötvös Károly: Azt is mondta, a parlamentarizmus csődjét is, a szabadelvüség csődjét is . , . B. Kaas Ivor: Mindakettó't együtt! Eötvös Károly: ... ő az általa jelzett keresztény-konzervatív irányzat hajnalhasadását látja. Már itt az én látásom különbözik gróf Zichy János képviselőtársam látásától. Ezt természetesnek is kell tartani. Én a mi aktuális politikai feladataink között, hogy mi az, a mi keresztény legyen és ne legyen, igazán bővebb minucziáczió nélkül, bővebb részletezés és indokolás nélkül felfogni tisztán nem tudom. B, Kaas Ivor: Majd kifejtjük! Eötvös Károly: Azonban valamit mondott gróf Zichy János képviselőtársam. Egyebek közt érti azt, hogy a koronát emeljük fel arra a magasságra, a hol a nemzeti élet sokszor salakos, sokszor zavaros hullámverése ne érintse. Hát bocsánatot kérek, én az igen t. képviselőtársamtól nem azt akarom, hogy keserűséggel tárgyaljuk itt a kérdést kölcsönösen egymás iránt, hanem azt akarom, hogy értsük meg jól ezt a kérdést. Én meg nem engedem, hogy a mikor a korona és a nemzet egymáshoz összehasonlittatik, akkor a korona ugy állittassék én elém, olyan rettenetes magasságban, a hol csak a napfény, meg a hajnalfény éri, a nemzet meg ugy állittassék én elém, mint a mely zavaros és salakos szenvedélyek által vezettetik, (Zajos helyeslés és tetszés a szélsobaloldalon.) Ez a felfogás ezzel a szóval, hogy »néppárt« és ezzel a fogalommal nem fér össze. (Ugy van! a jobbés a szélsobaloldalon.) B. Kaas ivor: Mi dinasztikus párt vagyunk, de néppárt és nemzeti párt is. (Zaj és derültség a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Egyéb semmi ?) Horváth Gyula: Jezsuiták! Ez az igazi jezsuitizmus! (Zaj.) Eötvös Károly: Ez a szó el volt hibázva. Nem feszegetem tovább, csak azt jegyzem meg, hogy én is dinasztikus vagyok, de én kijelentem mindig, hogy én csak annyira szeretem királyomat, a mennyire királyom engem. (Zajos tetszés, derültség, éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Félek, hogy rossz lábon lesztek! Eötvös Károly: És kijelentem, hogy a mennyi szeretetet, bizalmat, becsülést és hódolást a nemes magyar nemzet — a kit a királyok igy szoktak nevezni — áldoz királyának dicsőségéért, annyi becsülést, szeretetet, bizalmat és hódolást várok én meg a királytól. (Elénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Nem szolgák vagyunk! Nemzet vagyunk!) És kijelentem azt is, hogy a mikor a király a magyar nemzet méltóságát meg nem becsüli, ezt nem a király teszi, hanem annak tanácsosai, mert ha olyan tanácsosai nem akadnának, mint a minő előttünk egymásután három elmúlt, meg idejött, akkor a király nem tenné azt, a mit tesz. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A király csak ugy becsüli meg, illetve tanácsosai csak ugy becsültetik meg vele a nemzet jogát, becsületét és méltóságát, hogy még nyelvéhez való eltagadhatatlan jogát is el akarja tőle venni. (Zaj a szélsobaloldalon.) Buzáth Ferencz: Nem ő nem akarja, a többség nem akarja! (Felkiáltások a szélsobaloldalon: A néppárt nem akarja! Nagy mozgása néppárton.) B. Kaas Ivor : Ez nem igaz ! Semmiféle gyanúsítást nem fogadunk el! (Folytonos zaj a néppárton. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Halljuk a szónokot! De roppant érzékenyek! Zaj.) B. Feilitzsch Arthur: Csak másokat gyanúsítanak ! Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: Ilyen körülmények között, t. ház, a nemzetnek eddig és ma is mindennap tanúsított hűsége, bizalma és hódolata bizony nagyon elég, mert az sem talál méltó viszonzásra. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De én még tovább megyek gróf Zichy János t. képviselőtársammal szemben, hogy a ókeresztény« szó értelmét megfejtsük, a melyet mindennapi küzdelmünkben igazán kelleténél többször használnak. Én tudom azt, hogy az a keresztény irány, ez a két szó áll szellemből, irányból, erkölcsből és mindabból, hogy a mit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak sem. A másik, hogy szeresd felebarátodat, mint tennen magadat. (Általános helyeslés.) De hiszen kinek van ez ellen kifogása ? Tudom, hogy nekünk nincsen, tudom, hogy másnak sincsen, ez egy általános szólam, a melynek aktuális politikai jelentősége nincsen, egyenes jelentősége pedig épen nincsen. Legfeljebb annyit értek alatta, hogy a felekezetiségnek nem szabad az állam közéletének vezetésében részt venni, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a szélsobaloldalon.) mert mihelyt a felekezetiség abban részt vesz, a keresztény irány már megbomlott, már sánta, és tartalomnélküli. Az álljon a közélet élére, és mindenki olyan becsülésben részesittessék, a mint azt az illető munkájának, tehetségének értéke megérdemli, érdemeinek mértéke legyen az irányadó és semmi