Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-314

?>lh. országos ülés 1903 Julius 22-én, szerdán. 431 Ezt mi akkor sürgettük, ezt mi most, ez alkalommal nem sürgettük, tehát itt van az az egy konkrét törekvés, a melynek elejtésében különbség mutatkozik a mi akkori és mostani magunktartása között. De hát honnon van ez? T. képviselőház, mindjárt az 1889-iki véderőtörvénynek létrejövetele után megindítottuk részint a delegáczióban, részint az országgyűlésen az akcziót arra, hogy ennek a törvényhozási intézkedésnek éle eltompuljon, és csakugyan sikerült elérnünk ez irányban folytatott következetes akczió által olyan adminisztratív intézkedéseket, a melyek az 1889-iki véderó'-törvény 25. §-ához kötött aggodalmainkat legnagyobb részében gyakorlatilag elenyésztették. És azért, minthogy nyitott ajtókat betörni soha szokásunkban nem volt, ezt a pontot már későbben, a következő években, mint ellenzéki párt, nem igen hangsúlyoztuk. Es hogy a mi politikánk e tekintetben helyes volt, bizonyítják azok a nyilatkozatok, a melyeket a honvédelmi miniszter ur a véderőbizottságban tett, — melyekre különben lesz még alkalmam visszatérni — s melyeknek egyik pontja az, hogy az uj véderő-törvényben a második szolgálati év gyakorlatilag jóformán teljesen el fog engedtetni. Tehát az indok, a mely miatt ezt a gondolatot most tovább nem erőltettük — de nem erőltettük már mint ellenzéki párt sem — egyszerűen abban állott, hogy ezen a téren az események és a fejlődés úgyis oda érlelték a dolgokat, a hova kívántuk. De épen ezt az egy pontot, a melyben pedig tényleg különbség volt akkori és mostani magunktartása közt, nem lobbantották szemünkre. Különben, t. képviselőház, hiszen én mindazon t. képviselőtársaimnak a ház ezen oldalán, a kiknek beszélgetéseiből sejtettem azt a szándékot, hogy ezzel a tárgygyal foglalkozni fognak, felajánlottam segitségemet beszédeim átkutatásában, egyiknek-másiknak át is adtam azt a beszédemet, a melyről tudtam, hogy benne van, a mit az illető képviselő ur keresett. És ime, egyiknek sem sikerülhetett engem azokkal a nemzeti törekvésekkel, a melyeket egész politikai életemben és egész ellenzéki pályámon át követtem, ellentétbe hozni és bebizonyítani azt, hogy én azok bármelyikéhez hűtlen lettem volna. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Különös jó szolgálatot tett nekem ezen a téren igen t. barátom és nagyrabecsült t. képviselőtársam, Thaly Ferencz, a ki az én jászberényi első kormánypárti beszámoló beszédemből olvasott fel egy hosszasabb tételt annak beigazolására, — a mint ő hitte,— hogy mostani politikám nem egyezik az én régi politikámmal, vagy hogy az, a mit most teszek vagy tesznek azon régi barátaim, a kik az akczió terén voltak, nem egyezik azzal, a mit a kormánypártba való belépésnek legalább még az elején hirdettünk. Az a részlet, a melyet ő idézett, a következő volt (olvassa) : »Annak a tételnek, hogy Magyarország önállósága és nemzeti egyénisége e monarchia fennállásának nem veszedelme, hanem biztositéka, nemcsak kifelé kell érvényesülnie, hanem befelé is. Minél öntudatosabban és lojálisabban irányítja a nemzet a maga politikáját akkép, hogy ezt az igazságot érvényre juttassa, sőt minden elhomályositástól megóvja, annál jogosabban követelheti, hogy azt minden tényező vele szemben elismerje, még pedig nemcsak teóriában, nemcsak szóval, olcsó magasztalással és kegyes vállveregetéssel, hanem komoly tényekkel, az abba beleütköző minden kétértelműségnek megszüntetésével. Ki kell küszöbölni az udvar életéből és közös intézményeink működéséből mindent, ami régi idegenkedésnek és bizalmatlanságnak maradványa, a mi Szent István koronája önállóságának külső elismerésével, a magyar nemzeti gondolat és önérzet feltétlen tiszteletével össze nem fér. A módszer, a melyen e czél felé haladunk, lehet a legnyugalmasabb, lehet olyan, a mely óvakodik szükségtelen összeütközésektől, mely zajtalanul működik és fokozatosan halad; e tekintetben szívesen megbízom annak a férfiúnak politikai tapintatában, — ezt mondám akkor, Széll Kálmán miniszterelnökre czélozva, — a kit egyénisége épugy, mint a körülmények találkozása a vezórszerepre világosan kijelölt, és a ki ezen a téren bizonyos eredményeket már is elért. De magát az imént megjelölt követelményt, mint annak a politikának, a melyet támogatok, elengedhetetlen alkotórészét, feltétlenül fentartom és bizalommal várom a kormánytól, hogy a mikor az idők egyik követelményét, a monarchia szilárdságára való tekintetet bölcsen érvényesiti, ugyanakkor érvényt fog szerezni annak a párhuzamos követelménynek is, mely nemzeti egyéniségünk teljes elismerésére vonatkozik. « T. képviselőház! Ez volt az ón hitvallásom alapja mindenkor, ez az én hitvallásom alapja ma, és a kik ezen a téren tőlem számon kérik a tényleg tett haladást, a kik tőlem számon kérik azt, hogy ezen czélnak elérésére milyen konkrét eszméket vetek föl, milyen konkrét eszméknek a megvalósítását követelem: azokat arra kérem, méltóztassanak figyelembe venni az imént felolvasott idézetnek azt a részét is, a mely szintén az ellenzéki padokon követett politikámnak egyik jellemvonása volt, hogy t. i. a módszer, melylyel e czél felé haladunk, lehet a legnyugalmasabb, lehet olyan, a mely óvakodik szükségtelen összeütközésektől, a mely zajtalanul és fokozatosan halad. (Elénlc helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen,) Épen ezért mondom és hirdetem és követelem magamnak — követelem magamnak, hogy követeljék tőlem, hogy abban a politikában, a melyet támogatok, biztosítsam az ezen czél felé