Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

313. országos ülés 1903 Julius 2l-én, kedden. 423 baloldalon.) • Én tehát arra kérem önöket, esedezem önök előtt, legyenek végre magyar érzelmű emberek, és álljanak a magyar nyelv érvényesüléseért küzdők közé. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Most pedig, t. képviselőház, visszatérek oda, a honnan kiindultam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt mondottam, hogy azért egyesültek a különböző frakcziók, mert attól tartottak, hogy ha a kormány az egyik frakczióra támaszkodnék, a másikhoz tartozók a képviselőházból bizonyára kicsöppennének. (Derültség a jobboldalon.) Mert miféle programmal mehetnek önök a a választók elé, ha őszinték és hivek akarnak lenni itt elfoglalt álláspontjukhoz, a miben pedig kételkedni senkinek sincsen joga? Ha önök őszinték akarnak lenni itt elfoglalt álláspontjukhoz, azt kell mondaniok választóik előtt: »Mi nem akarjuk a magyar nyelvet a közös hadsereg magyar részében; mi továbbra is ragaszkodunk a német nyelvhez; mi akarjuk az uionczlétszám felemelését — a mint hogy valamennyien akarták is egypár hét előtt — a mostani szervezet keretén belül, tehát a közös, vagyis az osztrák hadseregben; igenis, mi akarjuk a terhek felemelését, mert te, magyar nép, még nem görnyedsz eléggé a terhek súlya alatt; mi akarjuk a quóta felemelését: mi felemelni akarjuk a czivillistát is, mert mi megteszünk mindent, a mit Bécs parancsol; mi nem törődünk veled, magyar nép, te csak fizess és fizess!« Ez az önök programmja, ha őszinték akarnak lenni. (Derültség a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a szélsöbololdalon.) A kinek nem ez a programmja önök közül, t. képviselő urak, annak ottan helye nincs, mert ha más a programmja, akkor tessék felállani és tessék itten férfiasan a nemzet szine előtt megmondani, hogy mit akar, legalább tudjuk, hogy kik azok, a kikre számithatunk mi, a kikre számithat a nemzet az ő jogaiért folytatott küzdelmében, és kik azok, a kikre sohasem lehet számítani akkor, ha ez a nemzet a maga szabadságáért, a maga boldogságáért és a maga függetlenségéért küzd. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Emiitettem már, hogy jött ide egy miniszterelnök, a kit 9 évvel ezelőtt kitessékelt a túloldal, és ime, most nagy gaudiummal fogadják ugyanott, megadják magukat és helyeslik mindazt, a mit mondott, mindazt, a mit nem mondott, és mindazt, a mit ugy mondott, hogy azt senki meg nem értette. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Az, a ki egy ország kormányzását át akarja venni, tiszta bort kellene, hogy öntsön a pohárba s nyíltan kell, hogy megmondja jövetelének ezélját és azokat az eszközöket, a melyekkel ezt aczélt el akarja érni. De a mióta a miniszterelnök ur itt van, soha nyiltan, soha őszintén, soha azzal a politikai egyenes becsületességgel, melylyel e háznak tartozik, nem nyilatkozott itt, hanem ellenkezőleg mindig dodonai jóslatszerűen ugy beszél, hogy azt lehet értelmezni igy is, ugy is. Ugy látszik, hogy ismervén, hogy pártja hány frakczióból áll, ugy beszélt, hogy a nemzeti párt is magáénak mondhassa, meg a liberálisok is. Hát ha idejön egy férfiú,. . . Vázsonyi Vilmos: Egész férfiú! Nessi Pál: . . . igen, egész férfiú és azt mondja: én hivatva érzem magam ez ország kormányzására, akkor hoznia kell magával azokat az eszközöket, a melyekkel kormányozni akar, a melyekkel a békét meg akarja teremteni. A miniszterelnök úrtól azonban ép ellenkezőleg olyan kijelentéseket hallottunk, a melyektől nemcsak mi háborodtunk fel, hanem önök közül is sokan megijedtek. Hiszen a mikor a miniszterelnök ur a klotürre vonatkozó nézeteit tolmácsolta, a mikor azt a mindenképen magyarázható kijelentést tette a háznak ex-lexben való feloszlatásáról, akkor önök is megdöbbentek. Hiszen elkéjjzelni is borzasztó, hová vinne, ha a miniszterelnök urnak lett volna — nem akarok súlyos kifejezést használni — vakmerősége elkövetni azt a merényletet, hogy a törvény nyilt parancsa ellen feloszlassa a házat. Én ezt gazságnak tartom és ezt a gazságot nem lehet megvalósítani ebben az országban, mert nem lehet büntetlenül Magyarországon lábbal tiporni a törvényeket épen annak, a ki hivatva van azokat végrehajtani. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert mi történnék, ha a házat ex-lex-ben feloszlatnák ? Kétségtelen, hogy a megyék egész szeriese, nem három-négy, hanem húsz megtagadná a központi választmány kiküldését. Hiába hivták meg a főispánokat, Szőts Pál t. képviselőtársam, azok mégis vannak olyan magyar emberek, hogy nem engedik a törvényt lábbal tiporni idegen hatalom kedvéért. Hát már most engedje meg Szőts Pál t. képviselőtársam, (Mozgás jobbról.) ha a házat feloszlatnák és sem Somogymegye, sem Pest, sem Hajdú, sem Heves, sem Szilágy, sem Szabolcs, sőt még Pozsonymegye, de még Budapest városa sem rendelné el a választásokat, akkor lehetne-e ebben a parlamentben törvényeket hozni? Szőts Pál: Én nem szóltam közbe és egy szóval sem mondtam, hogy oszlassák fel a házat. (Zaj balfelöl.) Babó Mihály: Mert érzik, hogy nem lehet és nem szabad! Az ex-lex-ben nem lehet feloszlatni a házat. B. Solymossy Ödön: Hát ti akarjátok ? (Zaj balfelöl.) Nessi Pál .* Solymossy t. képviselőtársamnak azt mondom, hogy én, mint ellenzéki ember azt óhajtom, hogy minél többször legyen választás azért, mert csakis a sürü választások utján érhetjük el azt, hogy a nemzet felvilágosítva, minket fog többségként ide beküldeni. B. Solymossy Ödön: Az soká lesz!