Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-313
410 313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. ház tanításának tisztaságához és teljességéhez, az egyház jogaihoz és állása követelményeihez, át volt hatva ama kor szükségleteinek tudatától, a melybe őt a Gondviselés helyezte, különösen pedig az államoknak és a nemzeteknek benső békére való igényétől. Sehol és soha rajta nem műit, hogy ez a béke az ellentétes áramlatok találkozása közben meg ne óvassék, vagy ha megbontatott, helyre ne állhasson. A sikerek, a melyeket e téren elért, az a befolyás, melyet magának és egyházának ezen az utón biztositott, a múlt század legnagyobb államférfiai közé sorolják őt. Nem kevésbbé erős jogczim a dicsőségre és az utókor kegyeletes megemlékezésére az a munka, a melyet a társadalmi kérdéseknek keresztény szellemben, azaz a szeretet és igazság szellemében való megoldására fordított, az az állandó gond a mostoha sorsuak helyzetének intézményes javítására, a mely egész életén áthúzódik. S ha végül a tisztán emberi tulajdonságokat nézzük benne, melyekhez szívvel épugy, mint észszel felkarolt szocziálpolitikai tevékenysége mintegy áthidal, ugy magunk előtt látjuk egy férfiú alakját, a kiben mélységes alázatos hit egyesül a tudomány lángoló szeretetével, a kinek élete tökéletes kifejezésre juttatja azt a hitet, a melyet vall és tanit, a ki magasztos haláltusájában a keresztény bölcsész megadásával, sőt derültségével búcsúzik egy nagy és sikerdus élettől és lép át a bizalommal vártörökkévalóságba, íme egy ember. És innen van az, t. ház, hogy az egész művelt világ XIII. Leó ravatalánál nem csupán aggódik és számítgat, hanem valóban gyászol is, mert ő benne a pápa, az államférfiú, a világtörténelem szövőszékén működő közéleti egyéniség nagysága az ember erkölcsi tökéletességével találkozott. Csak az ilyen egyéniségekben gyönyörködik az emberiség lelkiismerete teljesen; és midőn az ilyen körünkből távozik, az irányzatok és nézetek minden különbségei mellett mindnyájan érezzük, hogy nagyot vesztettünk, mert jót. A magyar képviselőház, annak a nemzetnek a képviselete, a melyhez sok millió katholikus tartozik, bizonyára mély részvétet érez a katholikus egyház gyásza iránt, és ezen részvétének, valamint azon kegyeletes érzelmeknek, a melyek XIII. Leó pápa ő szentsége elhunytakor az egész művelt világon uralkodnak, jegyzőkönyvileg ad kifejezést. (Általános élénk helyeslés.) Ezek után az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak meghallgatni az elnöki előterjesztéseket. (Halljuk 1 Ralijuk!) Bemutatom Avrameszku Pachomius, Papp János és Dobiecki Sándor képviselők leveleit, melyekben egészségi okokból augusztushó végéig szabadságot kérnek. A ház a kért szabadságot nevezett képviselőknek megadja. Bejelentem, hogy Barta Ödön képviselő a Horvát-Szlavonországokkal kötendő pénzügyi egyezmény előkészítésére kiküldött országos bizottságban, továbbá a pénzügyi bizottságban viselt, nemkülönben igazságügyi bizottsági és a második bírálóbizottsági tagsági állásairól levélben lemondott. A ház a lemondást tudomásul veszi, s az uj választások iránt annak idején fog intézkedni. A házszabályok 154. §-a értelmében jelentem a háznak, hogy az összeférhetlenségi állandó bizottság Sándor Pál képviselő összeférhetlenségi ügyének tárgyalását, a mely bejelentés folytán jött az összeférhetlenségi bizottság elé, f. hó 31-én délután 5 órakor fogja megkezdeni. Tudomásul szolgál. Bemutatom a tiszántúli alesperesi kerület római kath. tanítótestületének Borbély György képviselő által beadott kérvényét a községi és felekezeti tanítók fizetésének rendezése iránt. E kérvény az állami tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó kérvényekhez csatoltatik és azokkal együtt nyer elintézést. (Helyeslés.) A házszabályok 259. §-a értelmében bemutatom a tegnapi ülésen történt névsorolvasás alkalmával távol volt képviselők jegyzékét, kii. lön-külön tüntetve ki azokat, a kik a háztól nyert szabadság, illetőleg az elnöktől nyert távozási engedély alapján voltak távol, vagy távozásukat azóta igazolták. Ha a ház a távol volt képviselőkkel szemben a házszabályok 259,, illetőleg 261. §-ai rendelkezéseinek alkalmazását kívánja, a mely szakaszok igy szólanak (olvassa) : »á. képviselők névsorának felolvasása következtében a ház elhatározhatja, hogy a távollevők az elnök által bizonyos napra hivassanak be, s távoliétök okát az elnök előtt igazolják. Azon képviselőknek, kik a 259. §. értelmében elrendelt névsor felolvasásánál a házban jelen nem voltak, ezen naptól kezdve napidíj nem jár, mig jelenlétüket, illetőleg elmaradásuk okát a ház elnökénél személyesen nem jelentik be«; — mondom, ha a ház e szakaszok rendelkezéseit akarja alkalmazni, akkor mindenekelőtt felolvastatik azon képviselők névjegyzéke, a kik engedély alapján voltak távol és a kiknek távolmaradása ennek folytán mindenesetre igazoltnak veendő. Azonban bátor vagyok indítványozni, hogy miután a névsor-felolvasásból kitűnt, hogy a képviselők határozatkéjies számban voltak jelen és miután ilyen eset hosszabb idő óta elő nem fordult, a ház ezúttal a házszabályoknak ezt a rendelkezését ne alkalmazza. (Altalános helyeslés.) Miután a ház ilyen irányban határozott, a névsor felolvasásának szüksége nem forog fenn.