Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

410 313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. ház tanításának tisztaságához és teljességéhez, az egyház jogaihoz és állása követelményeihez, át volt hatva ama kor szükségleteinek tudatától, a melybe őt a Gondviselés helyezte, különösen pe­dig az államoknak és a nemzeteknek benső békére való igényétől. Sehol és soha rajta nem műit, hogy ez a béke az ellentétes áramlatok talál­kozása közben meg ne óvassék, vagy ha meg­bontatott, helyre ne állhasson. A sikerek, a melyeket e téren elért, az a befolyás, melyet magának és egyházának ezen az utón biztositott, a múlt század legnagyobb államférfiai közé so­rolják őt. Nem kevésbbé erős jogczim a dicsőségre és az utókor kegyeletes megemlékezésére az a munka, a melyet a társadalmi kérdéseknek keresztény szellemben, azaz a szeretet és igaz­ság szellemében való megoldására fordított, az az állandó gond a mostoha sorsuak helyzetének intézményes javítására, a mely egész életén át­húzódik. S ha végül a tisztán emberi tulajdon­ságokat nézzük benne, melyekhez szívvel épugy, mint észszel felkarolt szocziálpolitikai tevékeny­sége mintegy áthidal, ugy magunk előtt látjuk egy férfiú alakját, a kiben mélységes alázatos hit egyesül a tudomány lángoló szeretetével, a kinek élete tökéletes kifejezésre juttatja azt a hitet, a melyet vall és tanit, a ki magasztos haláltusájában a keresztény bölcsész megadásá­val, sőt derültségével búcsúzik egy nagy és siker­dus élettől és lép át a bizalommal vártörökké­valóságba, íme egy ember. És innen van az, t. ház, hogy az egész művelt világ XIII. Leó ravatalánál nem csupán aggódik és számítgat, hanem valóban gyászol is, mert ő benne a pápa, az államférfiú, a világ­történelem szövőszékén működő közéleti egyéni­ség nagysága az ember erkölcsi tökéletességével találkozott. Csak az ilyen egyéniségekben gyö­nyörködik az emberiség lelkiismerete teljesen; és midőn az ilyen körünkből távozik, az irány­zatok és nézetek minden különbségei mellett mindnyájan érezzük, hogy nagyot vesztettünk, mert jót. A magyar képviselőház, annak a nemzet­nek a képviselete, a melyhez sok millió katho­likus tartozik, bizonyára mély részvétet érez a katholikus egyház gyásza iránt, és ezen részvé­tének, valamint azon kegyeletes érzelmeknek, a melyek XIII. Leó pápa ő szentsége elhunytakor az egész művelt világon uralkodnak, jegyző­könyvileg ad kifejezést. (Általános élénk he­lyeslés.) Ezek után az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak meghallgatni az elnöki elő­terjesztéseket. (Halljuk 1 Ralijuk!) Bemutatom Avrameszku Pachomius, Papp János és Dobiecki Sándor képviselők leveleit, melyekben egészségi okokból augusztushó vé­géig szabadságot kérnek. A ház a kért szabadságot nevezett képvi­selőknek megadja. Bejelentem, hogy Barta Ödön képviselő a Horvát-Szlavonországokkal kötendő pénzügyi egyezmény előkészítésére kiküldött országos bi­zottságban, továbbá a pénzügyi bizottságban viselt, nemkülönben igazságügyi bizottsági és a második bírálóbizottsági tagsági állásairól levél­ben lemondott. A ház a lemondást tudomásul veszi, s az uj választások iránt annak idején fog intézkedni. A házszabályok 154. §-a értelmében jelen­tem a háznak, hogy az összeférhetlenségi állandó bizottság Sándor Pál képviselő összeférhetlen­ségi ügyének tárgyalását, a mely bejelentés foly­tán jött az összeférhetlenségi bizottság elé, f. hó 31-én délután 5 órakor fogja megkezdeni. Tudomásul szolgál. Bemutatom a tiszántúli alesperesi kerület római kath. tanítótestületének Borbély György képviselő által beadott kérvényét a községi és felekezeti tanítók fizetésének rendezése iránt. E kérvény az állami tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslatra vonat­kozó kérvényekhez csatoltatik és azokkal együtt nyer elintézést. (Helyeslés.) A házszabályok 259. §-a értelmében be­mutatom a tegnapi ülésen történt névsorolvasás alkalmával távol volt képviselők jegyzékét, kii­. lön-külön tüntetve ki azokat, a kik a háztól nyert szabadság, illetőleg az elnöktől nyert tá­vozási engedély alapján voltak távol, vagy távo­zásukat azóta igazolták. Ha a ház a távol volt képviselőkkel szemben a házszabályok 259,, illető­leg 261. §-ai rendelkezéseinek alkalmazását kívánja, a mely szakaszok igy szólanak (ol­vassa) : »á. képviselők névsorának felolvasása következtében a ház elhatározhatja, hogy a tá­vollevők az elnök által bizonyos napra hivassa­nak be, s távoliétök okát az elnök előtt igazol­ják. Azon képviselőknek, kik a 259. §. értelmé­ben elrendelt névsor felolvasásánál a házban jelen nem voltak, ezen naptól kezdve napidíj nem jár, mig jelenlétüket, illetőleg elmaradásuk okát a ház elnökénél személyesen nem jelentik be«; — mondom, ha a ház e szakaszok rendel­kezéseit akarja alkalmazni, akkor mindenekelőtt felolvastatik azon képviselők névjegyzéke, a kik engedély alapján voltak távol és a kiknek tá­volmaradása ennek folytán mindenesetre igazolt­nak veendő. Azonban bátor vagyok indítványozni, hogy miután a névsor-felolvasásból kitűnt, hogy a képviselők határozatkéjies számban voltak jelen és miután ilyen eset hosszabb idő óta elő nem fordult, a ház ezúttal a házszabályoknak ezt a rendelkezését ne alkalmazza. (Altalános he­lyeslés.) Miután a ház ilyen irányban határozott, a névsor felolvasásának szüksége nem forog fenn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom