Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-312

402 312. országos ülés 1903 Julius 20-án, hétfőn. ebből semmi sem leszi (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t, miniszterelnök ur fölment Bécsbe és megakadályozta, hogy ez a manifesztum megjelenhessek és illetőleg Körberhöz intéztessék és ezt a miniszterelnök urnak érdemül tudjuk be, hogy ez a szégyen Magyarországon be nem következett. De, t. ház, a kik mélyebben tekintenek a politika kohójába, azok azt fogják megállapítani, hogy nagyon délibáb jellegű a miniszterelnök urnak ez az eredménye, mert nem a magyar ügy diadalmaskodott, hanem igenis a magyar politika újra hasravágódott a kamarilla előtt./ügy van! balfelöl.) En legalább igy következtetek; nagyon fogok örvendeni, ha nem lesz igazam, de a véderő-bizottságban a miniszterelnök ur nem elmondott, hanem felolvasott egy beszédet, de annak a beszédnek a szövegezése Bécsben történt meg, és a véderő-bizottságban elmondott miniszterelnöki beszéd lehetett Körbernek a garancziája. Bolgár Ferencz: Rögtönzött beszédet mondott a véderő-bizottságban mindig ! Pap Zoltán; Meglehet! Én ugy hallottam, hogy olvasta. Én a véderő-bizottságnak sajnálatomra tagja nem vagyok, és örvendek rajta, ha nem igy történt, de mindenesetre a t. miniszterelnök urnak programmbeszéde itt a házban és további nyilatkozatai is tápot adnak arra a feltevésre, hogy, igenis, a Körber akarata győzedelmeskedett, mert hiszen, ha nem az győzedelmeskedett volna, akkor éhben a súlyos helyzetben a miniszterelnök ur abban a helyzetben lett volna, hogy az országot megnyugtassa. Tisztelettel kérek 10 percznyi szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Pap Zoltán képviselő urat. szíveskedjék beszédét folytatni. Pap Zoltán: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) A miniszterelnök ur. ugy hiszem, tudomással birt arról, nogy az ő jövetelét Magyarországon a nép nem fogadta rokonszenvesen, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekem legkomolyabb szavam a miniszterelnök úrhoz az, hogy a midőn programmbeszédében kijelentette, hogy Széll Kálmánnak a jog, törvény és igazság jelszavaival körvonalozott politikáját teljes egészében akarja magáévá tenni... Lovászy Márton : Kibővítve a klotürreí! Pap Zoltán: ... ezt a kijelentését teljes komolysággal vegye . . . Olay Lajos: Hát a klotür? Pap Zoltán: ... és minden alkotásában, minden kormányzati működésében csakis ezen jelszavak lebegjenek szeme előtt. Olay Lajos t. képviselőtársam közbeszóláklotür kérdésére nézve, az a szerény véleményem, a mi a zsarnokságra és erőszakra egyáltalában, hogy erőszakot és zsarnokságot esek ott lehet alkalmazni, a hol tűrik; a_ hol nem tűrik, ott meg sem lehet kísérelni. (Elénk helyeslés a szélsőbahldalon.) A klotür behozatalának kérdése épen olyan kérdés volna ebben a házban, mint pl. egy beolvasztási törekvés Ausztriába. Ebben a kérdésben olyan ellenállással találkoznék a t. miniszterelnök ur, a melyen át nem hatolhatna. (Ugy van! Uqy van! a szélsőbahldalon.) Azért sem ettől, sem az ultima ratiotól nem félek, mert hiszen ezen ország ügyeinek intézésébe nemcsak az ellenzék, nemcsak a túloldal, de a korona is befoly, és pedig nagyon jelentősen, és én azt hiszem, hogy a koronának legelső érdeke az, hogy erős és alkotmányos Magyarországgal álljon szemben, nem pedig egy esetleg abszolutizmussal is kormányozható Magyarországgal, a hol talaja a trónnak nem volna, mert a trónok legerősebb támasza a nép szeretete. A t. miniszterelnök urboz azért intézem komolyan ezeket a kéréseimet, mert Széll Kálmán politikai tisztességére már megnyiltak a lelkek és várják ennek a politikai tisztességnek az eredményeit is. Ezek a jelszavak, azt hiszem, nem csalódom, benn vannak már a magyar levegőben, épen ugy, mint 1848-ban az egész világon a szabadság iránti vágy és törekvés magában a levegőben volt meg. Azoknak, a kik politikát űzni vállalkoztak, figyelemmel kell lenniök egyszersmind az idők jeleire is. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nekem az a sejtelmem, hogy az a tisztulási proczesszus, a mely itt a parlamenti levegőben megkezdődött, a magyar közéletben csakugyan nem tűr szünetelést (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ezt a tisztességes politikát folytatni kell. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban bár a parlamenti levegő elő van készítve arra, hogy minden erőszaknak ellentálljon, én mégis óva intem, mint képviselő, az igen t. miniszterelnök urat minden experimentácziótól, mert nem vagyunk oly erősek, hogy ujabb zavarokat kár nélkül elviselhessünk ebben az országban. A miniszterelnök urnak is csak az lehet a czélja, különben is azzal a jelszóval jött, hogy békét akar. Ezt a megnyugtatást adta Kossuth Ferencz kérdéseire és én hiszek ezen miniszterelnöki kijelentés komolyságában és abban a véleményben vagyok, hogy itt a parlamentben sem klotürről, sem más erőszakos eszközről szó sem lehet. Ismerve a miniszterelnök ur ezen intenczióját, komolyan kell vennünk ezen kijelentését, mert hiszen nem lehet szándéka, hogy első beköszöntőjében játszszék a szavakkal. Másrészt azért nem félek, mert minden erőszak erős ellenállásra találna nemcsak itt az ellenzék padsoraiban, hanem amott a túloldalon is. Mikor én, t. képviselőház, számot vetve magammal arra az elhatározásra jutottam, hogy taktikai kérdésben is — a melynek szempontjából helytelen a harczi párt és békepárt élne-