Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-312

400 312. országos ülés Í903 Julius 20-án, hétfőn. képzelhetik? Másodszor, hogy van-e tudomása arról, hogy ilyen értelemben nyilatkozott a bán ur előtt ama megbeszéléseknél Polónyi Géza t. képviselőtársunk ? Ha ezek való tények, és ezekről a miniszterelnök urnak tudomása volt, akkor a miniszterelnök urnak nem volt szabad egyebet tennie, mint azt, hogy ezen igen komoly államférfiak által bevilágított utón továbbhaladjon, (ügy van ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert hiszen ottan a megbeszéléseknél, ríem hiszem, hogy pártunk vezérei egyikének beszélgetéséből is azt a fogalmat alkothatta volna magának, hogy itt nemzeti engedmények nélkül kormányozni és rendet csinálni lehet. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezek tények, és ha ezeket tudta a miniszterelnök ur és mégis vállalkozott erre a kabinet-alakításra, akkor kalandos vállalkozásba fogott, a mely üthet ki jól, de el lehet rá készülve a miniszterelnök ur, hogy üthet ki balul is. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen a parlamentben gyökeret vert és itt élt két államférfiú által a korona előtt őszintén feltáratott a helyzet, és a korona nekik adott igazat. Elismerem, dicsérem, helyeslem, s magamra nézve kötelezőnek elismertem Kossuth Ferencz pártvezéremnek állásfoglalását is, de tévedhetett ő is, ő is ember. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban a tények, a következmények mégis azt igazolják, hogy Csákynak és Wekerlének volt igaza, tehát a miniszterelnök urnak ezen a nyomon kellett volna haladnia. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Apponyi is igy nyilatkozott! Pap Zoltán: Apponyi állásfoglalása köztudomású a parlamentben. Ha pedig nem volt tudomása a miniszterelnök urnak mindezekről, — mert csak ez a két eset lehetséges — akkor igazán számolnia kell neki azzal, hogy az ő miniszterelnöksége csak pünkösdi királyság. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy összekapcsoljam a további mondandókat és teljes mértékben kijegeczesitsem az én álláspontomnak helyességét, de mindenesetre megindokoljam, meg kell állapitanom, t. ház, azt, hogy ez a káros törvényenkivüli állapot nemcsak a parlamentben, de az ország minden részében zavarja az egészséges életműködést. Exlex van itt a parlamentben, ex-lex van a gazdasági élet terén, értem a gazdasági életnek legnagyobb komplexumait, u. m. az egyes gazdasági ággal foglalkozók életberendezését, a kiknek működése meg van bénitva. Maga ezen megbénítás is káros kihatással lehet, és nemcsak hogy lehet, hanem érezzük is a kik ott a társadalomban forgunk, hogy a nemzet egész életére kihatott már ez az ex-lex állapot épen a gazdasági téren. De ex-lex van a pártok életében is. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom nyomon követni azokat, a kik a szabadelvű pártnak bomlásáról hosszasabban értekeztek itt e házban, de a ténymegállapítás igenis hozzátartozik beszédem keretéhez. Nem is akarok ezzel a pártbomlással — mert hiszen itt is fenyegetett a pártbomlás veszedelme — tüzetesebben foglalkozni, mert hiszen legutóbbi időben elfoglalt álláspontomból is világos, hogy nem az a czélom, hogy szenvedélyeket érintsek, hanem ellenkezőleg az, hogy egy kis mécsvilággal járuljak annak az Ariadné fonalnak a megkereséséhez, a melynek megtalálása nagyon is kívánatos az ország érdekében. Azt azonban igenis tudnia kell a miniszterelnök urnak, hogy az, a mit most a saját háta mögött lát, szintén egy ex-lexes^ állapot. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Erezte a miniszterelnök ur a perczekig tartó tapsok gyönyörűségét, a mióta miniszterelnöki székét elfoglalta, és én kérdem: abban a melegségben nem futott-e át az ő hátán egy kis borzongás is ? (Derültség a jobboldalon.) Mert azelőtt csak egypár nappal, t. miniszterelnök ur, ugyanazok a tenyerek verődtek össze, ugyanazok a torkok kiáltották az éljeneket, a melyek most. Tisztába van-e azzal a miniszterelnök ur, — s ha Zágrábból figyelemmel kisérte viszonyainkat, bizonyára tisztába van vele, — hogy nem a mi támadásaink buktatták meg Széll Kálmánt, hanem azok az éljen-kiáltások és tapsok, a melyekben a volt miniszterelnököt a túloldal részesítette? Azok az éljenek és tapsok takarták el elődje szemei előtt, mint a hogy eltakarják a mezei virágok az ellenség elé húzott drótokat, azokat a gáncsokat, a melyeken át elbuktatták Széll Kálmán volt miniszterelnököt. (Igaz! TJgy van l a szélsöbaloldálon.) És miért mondom el ezeket, t. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) Nem azért, hogy vádoljak, hanem azért, hogy tőlem telhető őszinteséggel állapítsam meg a mai viszonyokat és annak konzekvencziájaként keressük a kibontakozás lehetőségét. S elmondom mindezeket különösen azért, hogy dokumentáljak egy igazságot, azt az igazságot t. i., hogy természeti erők nemcsak a szőszorosabb értelemben vett természetben működnek, Isten által előre megalkotott és megváltozhatatlan törvények szerint, hanem azok a természeti erők utat törnek maguknak másutt is, az emberek szellemi világába és felismerhetetlenül irányítják az emberek cselekményeit és azoknak rugóját képezik. E természeti erők ellen vétett Széll Kálmán volt miniszterelnök ; bukásának okát ebben keresem én. Egy nemzetet ugyanis nem lehet akarata ellen kormányozni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur egyéb kérdésekben nyugodt lehet, ha a törvényes állapotokat sikerülni fog valahogyan helyreállítania. Ha nem, szétkergethet bennünket . . . Makkai Zsigmond: Az volna a sajnos! Pap ZoStán: ... és ha szétkergetvén bennünket, mandátumunk lejár, s uj választások elé kerülünk, nohát mi e választásoktól nem