Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-311

311. országos ülés 1903 Julius 18-án, szombaton. 389 ház asztalára teszi. Egy hang a jobboldalon: Mondja meg a lapok czimeit is!) Megjegyzendő ruég, t. képviselőház, hogy ezen lapok közül öt legeslegújabb keletkezésű. Négy éven belül keletkezett öt német lap, nyolcz pedig olyan, a mely egyenesen a népnek van szánva, nemcsak azért, mert a nép között terjesztik, de azért is, mert van közöttük két pángermán, három szocziálista és három antiszemita lap, azonkívül mindegyik egy kicsit ellenzékies is, s ez az, a mi a népnek ott tetszik. Miért terjedhetnek ez a lapok ? Miért szaporodhatnak és miért boldogulhatnak ? Csupán csak azért, mert a nép nagyon elégedetlen. A népnek fele kivándorol, másik fele pedig itthon elégedetlenkedik, mert anyagi, fizikai, erkölcsi és hazafias tekintetben egyaránt romlik, (ügy van ! a baloldalon.) Nem ezek a lapok rontják; ezek csak fokmérői a romlásának, hanem rontják a tisztviselők. S mindezért felelős a főispán, mert noha a falusi jegyző rontja a maga faluját, és noha a szolgabíró basáskodik a maga járásában, mégis a főispán felelős érte, mert neki látnia, tudnia tellene; neki jelentést kellene írnia, sőt intézkednie is kellene. Igaz ugyan, hogy ő ír néha a minisztériumoknak helytelen, igaztalan és valótlan jelentéseket, de azért tűri a leggonoszabb jegyzőknek garázdálkodását ; tűri nyugodtan, sőt segiti őket, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) mert ezekre számithat legbiztosabban; ezek a legkészségesebb szolgái mindenben. Hogy ezek mi mindenre kaphatók, hogy mi mindent követnek el, azt mindjárt egy-két példával fogom illusztrálni. (Halljuk! Halljuk!) Egy elég jómódú német és szerb falu lakosai már régóta kukoricza-termelésscl foglalkoznak, ez azoknak főfoglalkozása; de nem értékesitik a kukoriczát nyersen és azonnal, hanem már évtizedek óta disznóhizlalást folytatnak; a mire még a régi határőrvidék idejében rendezkedtek be, és a kész, hizott sertések eladásával foglalkoznak. Ennek a falunak rettenetes jegyzője van; meg volt már büntetve ismételten, és legutóbb is ezer korona birsaggal sújtották, noha hivatalvesztésre volt ajánlva. 0 azonban ezt a birságot nem bánja, mert megveszi azt a népen; érti ennek a módját, és igy van évente 5 — 6 ezer forint jövedelme. Például a következő módszert használja: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Végig sétál a falun és azt érzi, hogy nagyon bűzös a levegő, akár csak Kőbányán. Odaszól tehát egy parasztgazdának: »ISTo emberek, ez már nem járja! Az uj törvény tiltja faluhelyen a disznóhizlalást«. Erre az emberek természetesen meghökkennek. Mitévők legyenek most; hiszen ez az ő régi foglalkozásuk. Tanácsot ülnek tehát a falusi emberek és elhatározzák, hogy deputácziót küldenek a jegyzőhöz; hiszen ő okos ember, gondoljon ki valami folyamodásfélét, hogy folytathassák a régi foglalko-, zásukat. A jegyző fogadja a deputácziót és másnapra rendeli oda őket, azt mondván, hogy addig majd gondolkozik. Ki is gondol valamit és másnap azon kezdi: »Tudjátok emberek, a törvény törvény, én az ellen nem tudok tenni semmit; különben sem tudok már segíteni, mert én már tegnap irtam meg a jelentést az alisjjánnak, bogy jöjjön és vizsgálja felül ezt az állapotot, és hogy hadd érezze meg ő is ezt a bűzös levegőt. Az alispán biztosan el is fog jönni. De a mint tudjátok, emberek, az alispán szegény ember; tudom, hogy pénz kell neki. adjatok hát össze egypár száz forintot; akkor is eljön ugyan biztosan, de nem fogja érezni a bűzt a levegőben. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Mi a neve ? Lehetséges ez ? Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Olay Lajos: 0 ezt mondja, és ezért helyt kell állania ! Ugron Gábor: Abban a három déli vármegyében minden megtörténhetik! (Zaj a jobboldalon.) Olay Lajos: Jogod van beszélni, csak felelni tartozol érte! Boncza Miklós: Csak az igazat kell mondania ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Lendl Adolf: Igazat mondok! Elnök: Kérem, képviselő ur, ilyen vádakkal eíőállani egyáltalában csak akkor való, hogyha a kellő bizonyítékokat is előterjesztheti. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Még nem fejezte be! Hol a szólásszabadság?) Lendl Adolf: írásban fogom beterjeszteni a képviselőháznak. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Még ném fejezte be!) Elnök: Továbbá figyelmeztetem, hogy egy egész vármegye tisztviselői karát ilyen módon megvádolni és pellengérre állítani nem lehet! (Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Lendl Adolf: Mondom, a jegyző igy szólt: » Gyűjtsétek össze a pénzt; egynéhány száz forintot, majd én átadom az alispán urnak s akkor nem fogja érezni a bűzt a levegőben és nektek majd kivételesen megengedi ezentúl is a disznóhizlalást. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) Az emberek össze is adták a 400 forintot. Fel is olvastatom azoknak a neveit, a kik hozzájárultak 10—20—30 forinttal. Azután két megbízottjuk elvitte a 400 forintot a jegyzőnek, a melyet a jegyző zsebre vágott. Hogy nem adta oda az alispánnak, arról meg vagyok győ ződve. (Felkiáltások jobbfelöl: Nohát!) Kérem, most jön csak a sláger! Tessék meghallgatni. Én is nyugodtan hallgattam meg a képviselő urakat. Nem adta oda; meg vagyok róla győződve, de azért ezt a gonosz jegyzőt, noha ilyenekért már ismételten feljelentették, és ismételten panaszkodtak már ellene az alispánnál és főispánnál, mégis ott tartják. Madarász József: Ez galádság!