Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-311

311. országos ülés 1903 Julius 18-án, szombaton. 385 nek magából az 1867: XII. t.-cz.-ből is, és valahányszor alkalom nyilik arra, hogy ezen követeléseket a nemzet megújíthassa, ezen követelések teljesítését kívánhassa, ebben a házban mindig meg fog újulni a harcz és meg kell, hogy újuljon oly formában, mint a minőben jelenleg folyik, mert más formája a harcznak nem lehetséges és más formáját a harcznak a nemzet érdekében igénybe sem akarjuk venni, (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Az 1867: XII- t.-czikkben lefektetett jogainak érvényesítését követeli a nemzet. Nekem nem ideálom az a törvény, az a kiegyezés, én annak alapjára nem helyezkedem. (Elénk helyeslés a szélsobáloldalon.) De mindent meg kell tenni a maga idejében. A nemzet többsége ma óhajtja ezt és szívesen támogatja ezt a pártot abban, hogy azon követelmények megvalósításáért küzdjünk, melyek innen ezekről a padokról hangzottak el. A mi eszményünk az önálló magyar hadsereg, mi ennek megvalósításáért fogunk küzdeni. Addig, a mig a nemzet bennünket tekintélyesebb számban nem küld ide, addig az ideig más fegyver, mint az obstrukczió czélunk elérésére kezünkben nincs. De mihelyt 150—160 tagból fog állani ez a párt, nem fog semmi alkalmat elmulasztani és minden eszközt meg fog ragadni, hogy más eszközökkel követelje az önálló magyar hadsereget. Azt a választ, a melyet az igen t. miniszterelnök ur annak az öt képviselőtársamnak adott, kik nyilatkozattételre akarták birni a magyar hadseregre vonatkozó nemzeti követelményeket illetőleg, azzal lehet csak jellemeznem, hogy kielégítő választ, ső mondhatnám, semmi választ nem adott. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért addig béke nem lesz, mig mi ezt a választ kedvező formában meg nem kapjuk. (Ugy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) A mit pedig a t. miniszterelnök ur működéséből eddig láttam, csak megerősít engem abban a meggyőződésemben, hogy nem azért jött ide, hogy bármely nemzeti kívánalomnak és követelésnek eleget tegyen, hanem azért, hogy azokat elodázza. Azért én a t. miniszterelnök urnak programmját ebből az okból sem fogadom el. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Pártállásomnál fogva különben sem fogadhattam volna el azt; mert a harcz befejezésére, a béke előmozdítására, s a törvényes állapot helyreállítására alkalmasnak nem találom és így el nem fogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobáloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Trubinyi János jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A napirend megállapításánál a képviselőház ugy határozott, hogy 1 órakor az interpellácziókra tér át. (Felkiáltások a jobboldalon: Még nincs egy óra!) A házszabályok szerint pedig a szónoknak, ha már csak egy negyed óra van rendelkezésére, jogában van kérni beszédének elhalasztását. Miután én a tárgyhoz kissé hosszaKÉPVH, NAPLÓ, 1901 1906, XVII. KÖTET. sabban kívánok szólani, s miután igen sok interpelláczió van, azt a kérést intézem a t. házhoz, hogy beszédemet hétfőn mondhassam el. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Elnök: Azt hiszem, a képviselőház belenyugszik abba, hogy Lovászy Márton képviselő ur beszédét hétfőn mondja el. És most következnének az interpellácziók. Mielőtt azonban az interpellácziókra áttérnénk, megteszem javaslatomat a legközelebbi ülésre vonatkozólag. Javaslom a t. háznak, hogy a legközelebbi ülést hétfőn d. e. 10 órakor tartsa, melynek napirendje legyen a további teendők iránti intézkedés. Ugy látom, hogy a ház ezt a javaslatot elfogadja, tehát ezt határozatul kimondom. Most következnek az interpellácziók. Az első interpelláló Trubinyi János képviselő ur, a ki a Morva szabályozása ügyében interpellál. Trubinyi János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Molnár Ákos : A napirendhez kérek szót! (Felkiáltások a baloldalon: Már meg van állapítva!) Elnök: Kérem, én kimondtam a határozatot a napirendre vonatkozólag. Trubinyi János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) E komoly vitában, a hol nagy és nevezetes politikai témák felett tanácskozunk, óhajtok egypár pillanatot szentelni azon polgártársainknak, a kik a közelmúlt időben koldusbotra jutottak elemi csapások következtében, vagy ahhoz nagyon is közel állanak. Az ország több vidékéről hallottunk nehéz sóhajokat s ezek között van a Morva völgye is. A múlt költségvetési vita alkalmával egy hosszabb beszédben foglalkoztam a Morva szabályozásának ügyével, és akkor rámutattam, hogy osztrák részről bennünket egy nagy veszély fenyeget az által, hogy a szabályozást keresztülviszik és kiépítik a már akkor folyamatban levő gátmunkákat, az egész Morva vidéke a tönk szélére fog jutni. És a mit akkor elmondtam élőszóval, az az ige ma már testté lőn, a mennyiben ők a Bécs-Ujhelytől—Ort— egészen Marcheggig elhúzódó vonalat ármentesitették, ennek következtében a Duna és Morva összes vizét ránk zuditva határainkat az egész vonalon tönkretették. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Addig, t. képviselőház, a meddig ők e munkálatokat be nem fejezték, csak az alsó községek és pedig Dévény-Újfalu, Zohor, Magyarfalu, kaptak árvizeket évenkint az által, hogy a Duna kiszakította a Morvát. Most már azonban az egész völgy, kezdve Dévénytől egészen Szakolcza-Holicsig, Zohor, Magasfalu, Magyarfalu, Dimburg-G-ajar, Kis- és JSÍagy-Levárd, Morva Szt.-János minden évben állandóan viz alatt van. A viz a Morva és a Duna összefolyásánál kulminál Dévény-Újfalunál, Zohor és Magasfalunál. Odáig vitték már a dolgot, hogy a prima földnek nemcsak bérlője nem akad, de már 49