Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-311
311. országos ülés Í903 György, a távollevőket jegyzi Trubinyi János. (Zaj.) Csendet kérek, t. ház; kezdődik a névsor olvasása. Dedovics György jegyző (olvassa a névsort). Elnök: A szavazatok össze fognak számíttatni, azután az eredmény kihirdettetik. Következik a napirend: a további teendők iránti intézkedés. Trubinyi János jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) A jelenleg tárgyalás alatt levő ügyre nézve erkölcsi kötelességemnek tartom röviden nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Álláspontom ismeretes. Osi kurueznak vallottam magamat, az óhajtottam lenni mindig, és az óhajtok maradni továbbra is. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) A kuruezok röviden, érthetően, de világosan szokták kifejezni érzéseiket. Én is röviden fejezem ki tehát magam és azokra nézve, a miket a kormányelnök ur itt elmondott, a mikkel itt a házban bemutatkozott, azt hiszem, minden igazszivü magyar emberrel együtt azt mondhatom: » Nincsen 3,'oban semmi virtus, verje meg a Jézus Krisztus!« (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon. Felkiáltások ; Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Jelentem a t. háznak, hogy a jegyzői állásra beadatott 130 szavazat, távol volt 319 képviselő, elnök nem szavazott. Ebből a 130 szavazatból Rátkay Lászlóra esett 125, üres volt 4 szavazólap, egy pedig esett Makkay Zsigmondra. E szerint tehát a képviselőház jegyzőjévé Rátkay László képviselő ur választatott meg. (Éljenzés a szélsobalóldalon.) Ez a választás a házszabályok 22. §-a alapján tudomás végett ő Felségével is közöltetni fog. Trubinyi János jegyző: Sturman György! Sturman György : T. ház! Ahhoz a harczhoz, a melyet a magyar képviselőházban a közjogi ellenzék immár több mint 8 hónap óta olyan hévvel, lelkesedéssel és kitartással folytat, de egyúttal annyi elkeseredéssel is, (Uqy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) az ujonczlétszám fölemelésére vonatkozó törvényjavaslatok csak az alkalmat, alapot, a casus bellit szolgáltatták, de ennek a hareznak okai sokkal mélyebben rejlenek és nem egyedüli czéljuk az, hogy az országot megóvjuk, megkíméljük azon terhek viselésétől, a melyeket a felemelt ujonczlétszám reárótt. Ez a harcz csak egy része, csak epizódja azon immár közel 400 év óta tartó hareznak, a melyet a magyar nemzet a mohácsi vész óta folytat állami önállóságáért és függetlenségeért, a hatalom azon törekvéseivel szemben, hogy az országot önállóságától, nemzeti jellegétől megfoszsza és valamelyes monarchiába bekebelezze. t július 18-án, szombaton. 38,'] Ez a harcz nem szünetelt 400' év óta soha, ezt a harezot a nemzet folytatja szünet nélköl, folytatja azokkal az eszközökkel, a melyek felett épen rendelkezik. Folyt ezen harcz a csatamezőn, folyt a tárgyalások zöld asztalainál, folyt költőink dalaiban, folyt tudósaink írásaiban. (TJgy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) s folyni fog szünet nélkül mindaddig, mig vagy ezt a nemzetet meg nem semmisítették, vagy pedig a nemzet el nem érte azt, a mi ennek a hareznak czélja, hogy fennállását és nemzeti fenmaradását biztosítsa. (TJgy van! TJgy van! a szäsöbaloldalon.) Azt mondták Ausztriáról, hogy mindig elkésett egy ideával. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) A magyar viszonyok, a magyar politika tekintetében is elkésett, az az, hogy még késik most is azzal az ideával, hogy a mi egyedül czélra vezető, a mi egyedül alkalmas arra, hogy a dinasztia trónja megszilárduljon (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) ez a mód: megadni a magyar nemzetnek függetlenségét, s erre akként törekedni, hogy az minden megrázkódtatás nélkül, minden kellemetlenségtől, minden veszedelemtől menten a dinasztia érdekében keresztülvitessék. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobalóldalon.) Lovászy Márton: Ez az igazi lojális politika ! Sturman György: Azt látjuk folyton (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások a szélsobalóldalon: Halljuk ! Halljuk!) négyszáz év óta, hogy birodalmi politikusok a dinasztia biztonságát és a dinasztia erejét csak ugy látják biztosítottnak, hogyha a magyar nemzet önállósága és függetlensége elnyomatik. Hova fejlődött volna ez az ország akkor, hacsak az 1848-iki törvények keresztülvitele ellen nem követtek volna el mindent! Ha akkor azt a függetlenséget, a melyet azokban a törvényekben a nemzet részére a királyi szentesítés biztosított, megvalósították volna, ha ezen törvényeket keresztül vitték volna, azt hiszem, hogy ma ez az ország a békés fejlődés utján volna (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) anyagi ereje, jóléte magas fokon, s nemzeti egysége a közeli megvalósulás előtt állana. (Hoszszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélsobalóldalon.) Azonban mihelyt az összbirodalmi politikusoknak az alkalom kedvezőnek tűnt fel arra, hogy ezen szentesitett törvényeket visszavonják, rögtön meg is cselekedték (TJgy van! Tigy van! a szélsobalóldalon.) és az országot kényszeritették egy irtó harezot vivni ezen törvényes jogainak biztosítására. (TJgy van! TJgy van! a szäsöbaloldalon.) De hiába tiporták le az országot, a nemzetet, azok a követelések nem akartak elnémulni, a magyar nemzet fejét az igába nem akarta hajtani ós odajutottunk, hogy az 1867 : XII.. törvényezikkben részleg visszaállíttattak a 48-as törvények. (Felkiáltások a szélmbaloldalon: De csak részleg!)
