Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-310

310. országos ülés Í903 Julius 17-én, pénteken. 377 Hát ha kérdezik, a liberális pártnak és a liberális kormánynak ugyanezt feleljük. (Mozgás jobbfelöl.) Azok is csak akkor mentek, mikor kellett menniök, mikor nem birták a politikájukat keresztülvinni. Hogy ezek az urak fogják-e keresztülvinni, nemzet ellenálló erejétől függ, és ha itt lesznek Deák Ferenczek és Andrássy Gyulák, akkor azok az urak, a kik itt az aulikus politikát képviselik, menni fognak. Bocsánatot kérek ezen kitérésért, de nekem a konzervatív politikát még folytatnom kell. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Nekünk nemcsak az alkotmányt kell konzerválni és az alkotmányban a királyságot, hanem nekünk a népet is konzerválni kell, mert Magyarország áll földből és a föld népéből. Ha mi kivonjuk a földet a nép lába alól, a népből földönfutó lesz és ha mi azt a népet nem konzerváljuk a maga erkölcsében, hazafiságában, vagyonosságában, munkájában, hogy ez itten boldoguljon és erősbödjék, akkor ezen magyar állam elgyengül liberalizmusával együtt, fokról-fokra lesülyed. Midőn mi a földet konzerválni akarjuk a népnek és a népet a földnek — a kivándorlásra vonatkozással — akkor mi egyúttal konzerváljuk a nemzetet és konzerválni akarjuk ezt a nemzetet az ő társadalmi tagoltságában, nem az ellentéteknek felszitásával, nem osztályokra való bontásával, hanem azzal,' hogy minden társadalmi rétegnek és — kimondom egyenesen — ezek közt a magyar történelmi nemességnek is megkövetelem azt az ápolást, a mely iehetővé tegye, hogy Magyarország ne végezze társadalmi disszoluczióval a maga politikai exisztencziáját. (Egy hang jobbfelöl: Ki nem akarja ezt?) Mi akarjuk, de kérdezték tőlünk, hogy mit akarunk konzerválni. Hát megmagyarázom, hogy mit; ós konzerválni akarom azokat az intézményeket, a melyek nemcsak politikaiak, hanem egyháziak is, mert én szükségesnek tartom azt, hogy Magyarországon a népben meg legyen az a vallásos erkölcs, a melyre minden egyénnek és minden nemzetnek szüksége van, és a melyet intézmények nélkül nem tudok elképzelni sem. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ha ama destruktiv tendencziákkal szemben ekképen indokolom meg a néppártnak politikáját, engedjék meg, hogy még egy nevezetes momentumra figyelmeztessem a t. házat. (Halljuk! Halljuk!) Trubinyi János: Egy eszmét tőlünk elvesznek, a mit aztán magukévá tesznek. Ezt tették Apponyiékkal, ezt teszik most a néppárttal! (Mozgás a jobboldalon.) Konzerválják magukat ott a pártban. B. Kaas Ivor: Még egy alapeszmére vagy irányra kell, hogy a ház és a kormány figyelmét felhívjam, ez pedig a nemzeti eszme. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Lovászy Márton: Ez most a politika tengelye ! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. B. Kaas Ivor: Most ez. Erre nézve legyen szabad hivatkoznom pártom elnökének gróf Khuen-Héderváryval szemben kijelentett nyilatkozatára, mely ekként szól (olvassa): »A másik szomorú konklúzió, a melyet levonhatok ezen válságból, az, hogy Magyarországon mindent fel lehet áldozni: fel lehet áldozni a többség akaratának tekintélyét, szívesen ellentétbe jön önmagával az uralkodó pártnak egy igen nagy része, csak ne kelljen letenni a haza oltárára a nemzeti vívmányoknak egyetlenegy parányát is.« Azt hiszem, ez a nyilatkozat meggyőzhet mindenkit arról, hogy a néppártban és annak elnökében a nemzeti érzés és a nemzeti eszmék élénken élnek és ezeknek a kormány által való megvalósítását a fenforgó katonai javaslatokban is óhajtja. Hiszen pártom alelnöke, Kakovszky, az országgyűlésen, de még a másik házban mondotta ki azt a szót, hogy: »Magyarország a magyaroké.« A kik hallották, — én hallottam, — emlékezni fognak. És ha ezzel szemben felhozzák azt, hogy a néppártnak katonai követeléseiben csak a kétéves katonai szolgálat foglaltatik, a magyar vezényszó pedig nem, e tekintetben annyiban igazuk van, mert a néppártnak programmja akkor készült és adatott ki, mikor a, katonai kérdések nem voltak napirenden, tehát ebben a kérdésben a néjmárt nem nyilatkozott, ellenben a kétéves katonai szolgálatot felvette programmjába. Ebből szemrehányást nekünk csinálni egyáltalában nem lehet. Hogy bennünk a magyar nyelv, a katonai kérdésekben a magyar vezényszó és mindazok, a mik ezzel összefüggnek, élénken élnek, hogy mi azt igenis érezzük, szabadjon hivatkoznom a véderő-bizottságban Udvary Ferencznek, pártom képviselőjének beadott 12 pontozatára. a melyekben ezek állanak. Nem fogom mind a tizenkettőt felolvasni. A kétéves katonai szolgálat, azután . . . Domahidy Elemér: Ismerjük! (Zaj. Halljuk ! Halljuk! balfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a lényeg, erről van szó!) B. Kaas Ivor: Ha kívánják, az egészet felolvashatom. /Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak a nyelvre vonatkozót! Olvassa:: »A magyar államiságnak megfelelő magyar jelvény kérdését hogyan képzeli a kormány a magyar ezredekben, a magyar nemzet méltóságának megfelelőleg megoldani ? A magyar katonai nevelőintézetekben az alapítványi helyek élvezetére vonatkozólag hajlandó-e a kormány arról gondoskodni, hogy azokban kizárólag csakis magyar honos ifjak részesülhessenek és az iránt intézkedni, hogy a magyar katonai nevelőintézetekben a tanítás magyar nyelven eszközöltessék különös figyelemmel arra, hogy a tananyag egyöntetű legyen a középiskolák tantervével? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A honvédség és a közös hadseregben szükséges magyar tiszti létszám folytonos kiegészítése czéljából hajlandó-e a kormány a Ludovika-Akadé48