Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-309
358 309. országos ülés 1903 Julius 16-án, csütörtökön. zékre fektet súlyt, mint a hűségre, és uj gazdájánál is ragaszkodik a régi éléskamrához. (Zajos derültség és taps a szélsőbaloldalon. Nagy zaj jobbról. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Ebben benne van a kecske is! (Folytonos zaj.) B. Solymossy Ödön: De mi van az éléskamrában, azt mondja meg! (Folytonos zaj.) Vészi József: Ezekből azután természetes, hogy én a gyakorlati okoskodásu kandúrok mosolygását az én hajléktalanságom felett nyugodt humorral fogadom. Ezek után rá kell még térnem gr. Bánffy Miklós képviselőtársam, egyik szeretetreméltó allúziójára, a kecskére és a káposztára. (Halljuk ! Halljuk!) Már a napokban egyik képviselőtársam privátim megjegyzést tett nekem arról, hogy a gróf ur a képviselőházban, nem ugyan olyan hangosan, hogy közbeszólásnak vehettem volna, de megjegyzést tett arra nézve, hogy én politikai pártállásomat hirtelen változtattam meg. Tegnap elég sajátságos módon még az ellenzék padjairól is találkoztam ilyen, meglehetősen rideg hangon elibém vetett megjegyzéssel. Én nem hinném, t. képviselőház, azt, hogy a magyar közéletben már odáig jutottunk, hogy ha valaki a többség soraiból, levonva a maga szubjektív érzése szerint, teljes dignitással, másokra nézve minden bántó él nélkül egy általa képviselt politika konzekvencziáit, a hatalom mellől az ellenzékre megy át, hogy ezért védekeznie kelljen. (Hosszantartó éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Sohasem hittem volna, hogy akár amonnan, akár eminnen vádak érhetnek valakit ilyen czimen, sohasem hittem volna, hogy a magyar parlamentben ezen a czimen védekezni kelljen. De ha kell, én ezennel védekezem is. (Halljuk ! Halljuk!) Védekezem egy egészen egyszerű és egészen méltóságos kijelentéssel. Én a múlt politikát, azt a politikát, a mely a beállott kormányválsággal megszűnt, nemcsak támogattam és segítettem a nyilvánosság előtt képviselni, hanem azok, a kik a dolgok természetével ismerősök, — azon dolgok természetével t. i., a melyekről beszélni fogok, — nagyon jól tudják, hogy én azért a politikáért súlyos, egész jövőmre nézve végzetes anyagi áldozatokat is hoztam. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalán. Egy hang a szélsőbal oi'dalon: Ez igy van!) Azt, a ki ezen kijelentésemet mosolylyal meri fogadni, — ha akad olyan, — én karonfogom kollegiális tisztelettel és el fogom vezetni oda, a hol erről meg fog győződhetni. (Egy liang a jobboldalon: Meg vagyunk róla győződve!) Ha tehát a kecskéről és a káposztáról szóló allúziója az én igen t. képviselőtársamnak, gróf Bánffy Miklósnak, olyasvalami akart lenni, a mi ettől a tényállástól eltérő irányban az én személyemnek, az én politikai hitvallásomnak függetlenségére és • politikai pártváltoztatásom motívumainak tisztaságára nézve a legcsekélyebb árnyat akarná vetni: akkor én tiltakozván ez ellen, felkérem gróf Bánffy Miklós urat, hogy ne homályos czélozgatásokkal, hanem nyilvánságosan megérthető és konkrété kifejezett vádakkal álljon elő, ha tud. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Gróf Bánffy Miklós képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Gr. Bánffy Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Vészi József t. képviselőtársam engem egyenesen aposztrofált és ennélfogva nekem jogot adott arra, hogy személyes kérdésben szót kérjek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon-) Az én allúzióm, valamint az én megjegyzéseim élőbbről is, Vészi képviselő urnak egyedül csak politikai állásfoglalására vonatkozhatnak, tekintettel arra, hogy ugy lapjának, mint magánviszonyainak állapotáról én semmiféle tájékozottsággal nem birok és nem bírhatok. Vészi József: Helyes ! Gr. Bánffy Miklós: De engedje meg, hogy csodálatosnak tartsam — mivel annyira szereti az állatvilágból vett hasonlatokat — azon hűséges kutyának a viselkedését — melyhez magát az imént hasonlította — a melyik kutya, meghalván a gazdája, nem hal meg annak sírján, hanem azokkal a farkasokkal megy el, a melyek gazdáját felfalták. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Vészi József képviselő ur személyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Vészi József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A gróf urnak velem szemben lojális és egyébként elmés megjegyzésére nézve csak egy rövid válaszra szorítkozom. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A gróf ur azt mondja, hogy én a farkasokhoz szegődtem. Erre az a megjegyzésem, hogy hiszen hallhatta a gróf ur imént is, hogy én nem szegődtem senkihez és hogy én magamat politikailag hajléktalannak tartom és semleges álláspontra helyezkedtem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj jobbról.) Bocsánatot kérek, legyen meggyőződve a t. képviselő ur arról, hogy ha az én politikai meggyőződésem olyan irányban változhatott volna meg, — a mi politikailag, erkölcsileg és logikailag is ki van zárva, — hogy én nekem ehhez az ellenzékhez kellett és lehetett volna csatlakoznom, ezt ép oly emelt fővel és az okoknak époly őszinte feltárásával tettem volna. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. Zaj jobbról.) Kubinyi Géza: Kérdezze meg a választóit! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Éljen a magyar nyelv, jelvény és zászló! Olay Lajos: A házszabályokhoz kérek szót. (Nagy zaj. Elnök csenget.)
