Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-308

328 308. országos ülés 1903 Julius 15-én, szerdán. dések; a bizottságban is elmondtam ezekről véleményemet; nem akarok tehát itt tovább immorálni ezen kérdéseknél. Csak azt jegyzem még meg, hogy nem elégített ki engem a t. miniszterelnök ur nyilatkozata már azért sem, mert hiszen nyilvánvaló az is, hogy mikor az osztrák kormány jogot vesz magának arra, hogy a legfelsőbb akaratra való hivatkozással ő Felsége magyar kormányának itt tett nyilatkozatait dezavuálja, ebből az is megállapítható, hogy az a másik fél, a melyre az igen t. miniszterelnök ur tekintettel van és a melyet e kérdésekben — jogosulatlanul — alkuvó, kompacziszczens félnek elismert, mireánk, mint másik kompacziszczens félre, semmi tekintettel nincs. Ismétlem, ezek azok az okok, a melyek miatt én a miniszterelnök ur nyilatkozatát kielégítőnek nem találom. Mindazonáltal, nem zárkózhattam el annak kijelentése elől — a véderőbizottságban is megmondtam — hogy a miniszterelnök ur nyilatkozatában én bizonyos melegséget látok, és a békére való komoly törekvést vélem felismerni. És a legnagyobb megütközéssel tapasztaltam azt, hogy a miniszterelnök urnak ez a nyilatkozata azon ülésről közölt tudósításokból teljesen kimaradt. A véderő-bizottság másnapi ülésén, szombaton, ennélfogva kiváló súlyt helyeztem arra, hogy ez a dolog tisztáztassék, hogy a nemzetnek alkalma legyen bármilyen vékony szálat megragadni, a melytől remélheti a béke bekövetkezését. Az ülés másik napján alkalmat vettem magamnak arra, hogy a miniszterelnök ur ezen nyilatkozatát, a mint most tettem, szóról-szóra megismételjem, mert ezzel módot akartam nyújtani arra, hogy ha azon valami módosítani, változtatni valója van, azt megtehesse. Kifejeztem a felett való megütközésemet, a mint itt is tettem, hogy a hivatalos tudósításból... Szőts Pál: Nincsen hivatalos tudósítás! Bakonyi Samu: De hiszen ott ül Szőts Pál t. képviselőtársam, s tudósításokat készít a kormányhoz közelálló lapokba, és épen, mert messzemenő fontosságot tulajdonítottam annak a nyilatkozatnak, azt a kérést intéztem akkor, hogy, ha az a nyilatkozat véletlenségből kihagyatott, vegyék azt fel az aznapi tudósításba. Szőts Pál: Benne van! Ha nem tud olvasni, nem taníthatom meg! (Zaj.) Bartha Miklós : A hírlapírókat nem engedik be, monopóliumot teremtettek! Szőts Pál: LeDgyel Zoltán is ott volt és ő is készített tudósításokat! (Ugy van! jobbfelöl.) Szatmári Mór: A félhivatalos lap közli ezeket a tudósításokat! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Bakonyi Samu: Ennek a kérésnek a kapcsán azt a további kérelmet is intéztem az igen t. miniszterelnök úrhoz, ismételje meg ezt a nyilatkozatot itt a házban, az ország szine előtt, tegyen bele konkrét tartalmat és én nyugodt vagyok a felől, hogy annak jő hatása el nem marad. így r volt-e, t. miniszterelnök ur, igen vagy nem? És íme, mindezek daczára, daczára annak, hogy részemről a legjobb törekvést tapasztalta a t. miniszterelnök ur ebben a kérdésben, mégis a másnapi ülésről szóló tudósításból is egyszerűen ismét kimaradt az a nyilatkozat, elrejtették a nemzet elől, hogy a megnyugvásnak semmiféle eleme ne férkőzhessek a lelkekbe. Ebben a helyzetben, bár kijelentem, hogy a személyes harczot elitélem és kárhoztatom, mert annak a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, legdicsőbb hagyományaihoz tartozik az, hogy sohasem személyekért és személyek ellen, hanem mindig elvekért és elvek ellen küzdött, mindazonáltal, mikor ezt az eljárást tapasztalom, hogy t. i. olyan nyilatkozatot, a mely bizonyos jó és békítő hatást lett volna hivatva gyakorolni, mesterségesen elrejtenek a nemzet köztudomása elől, a miben én tendencziát ismerek fel és a mit a t. ház szine előtt akartam jellemezni, mondom, ebben a helyzetben, bár a személyes harczot elitélem, ez a tendenczia a politikai bizalmatlanság fokozására a legnagyobb mértékben alkalmas előttem is. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ebben én nem látok egyebet, mint azt, hogy igy akarják lehetetlenné tenni a kibontakozást, hogy igy utasítják el maguktól a közeledést és igy fosztják meg a béke után sóvárgó parlamentet és nemzetet az alkotó munka minden reményétől. Mi tehát a harczra provokálva vagyunk, (Elérik helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) s igy ne méltóztassék csodálkozni azon, hogy újból kénytelenek vagyunk harczbaszállni. Világos, őszinte, habozás és utógondolat nélküli beszéd a miniszterelnök ur kötelessége. Ha ezt a kötelességét elmulasztja, Isten és ember, a nemzet és világ, a történelem előtt a felelőség őt fogja terhelni. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szőts Pál képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Kecskeméthy Ferencz: Miért hagyta ki ? (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szőts Pál: Hiszen épen azt akarom megmondani, hogy nem hagytam ki, hát legyen egy kis türelemmel! (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök: Kérem, méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a képviselő urat! Szőts Pál: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Mindenekelőtt azt kérem a t. képviselőháztól: engedje meg, hogy egy általános megjegyzést tegyek, (Halljuk! Hangosakban! a szélsöbaloldalon.) még pedig azért, mert azokra a tudósításokra nézve, a melyeket a bizottság üléseiről készítek, t. képviselőtársaim között téves felfogás uralkodik. (Halljuk! jobbfelöl.) Mint képviselőnek jogomban van a bizottsági tárgyalásokat, — egyetlen bizottság kivételével, — meghallgatni. Ugyanezen joggal más