Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

2,94. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. 27 nem is volt a tatalom polczán, hanem azon lépcsőkről, a melyeken keresztül a hatalomhoz akart érkezni, nagyot zuhant. Az ország érdekéhen lévőnek tartom azt, hogy ez igy történt, mert az ő sikere egy régi rendszernek újra való felébredését jelentette volna, (TJgy van! TJgy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) a minek mi erősen ellentállottunk, mely ellen kíméletlenül harczolunk. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Ralijuk !) És, t. ház, most jő az igazolása annak, hogy mennyire helyes volt az ellenzék állásfoglalása a t. miniszterelnök ur ellen. A t. miniszterelnök urnak nagy, fényes tehetségei, az ő jó szándéka, az ő becsületes eljárása és azon egyik főprogrammpontja, a melyet ő ugyan itt nem hangoztatott, de a mely élénken emlékezetembe vésődött, a midőn a békekonferencziának legutolsó napján azt mondotta, hogy »én bánni akarok az ellenzékkel, de nem elbánni«; ez az irányzat csődöt mondott. Nem mi miattunk mondott csődöt, mert hiszen azt, a miben az összes ellenzéki pártok egyetértettek, t. i. azt a követelést, hogy mi ezt a szegény agyonterhelt országot ujabb terhekkel megróni nem engedjük, megvalósítottuk; becsületesen beváltottuk, elértük. Az az egy bizonyos tehát, hogy nem mi buktattuk meg a t, miniszterelnök urat. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Az árulás buktatta meg! Pichler Győző: Az aktiv intrika megbuktatta a passzív rezisztencziát! Rakovszky István: Nem azon egyenes támadások, nem ezen lojális fegyverek törték meg a ,t. miniszterelnök urat, hanem azok, a kik ott tapsoltak a miniszterelnök urnak, . . . (TJgy van ! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Gahányi Miklós: A Gézák! (Zaj a hal- és a szélsobaloldalon. Kínok, csengd.) Rakovszky István: ... a kik hízelegtek neki, és akkor hízelegtek legjobban, a mikor ők már elejtették. (TJgy van! TJgy van! a balés a szélsobaloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: A besúgók! Pichler Győző: Én tudtam, hogy valami készül, mert öt nap óta nem ült a háta mögött Gajáry Géza. (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: Tehát helyes nyomdokokon jártunk akkor, a midőn a t. miniszterelnök urnak itt felpanaszolva az országnak a hangulatát, azt mondottuk, hogy a t. miniszterelnök urnak nincsen tekintélye, nincsen meg az a bizalom iránta, a melyben hisz, nincsen az a tekintélye, a melylyel birt és rendelkezett az ellenzékkel szemben, a mely honorálta a jó szándékát, a helyes utat, a melyen megindult, hanem ott a cselszövők lesik azt a pillanatot, a melyben meginog a talaj a lába alatt és abban a perczben megadják a lökést, hogy az igazi ellenzék sajnálatára, az igazán jó és egyenes szivü.. . B. Kaas Ivor: A tisztességes emberek sajnálatára. Rakovszky István: Jó, kimondom, a tisztességes emberek sajnálatára távozzék abból a székből. Az egész ellenzéki akcziónk helyes, igazolt volt; tudtuk mi azt, hogy az az egységes kormánypárt csak fikczió és hogy a miniszterelnök urnak az ellenségei nincsenek ezen az oldalon, itt csak ellenfelei vannak. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) Ott ülnek az ellenségei, (Mozgás jobbfelöl.) mi erre építettük az egész okoskodásunkat és nem csalódtunk. Mindazok a vívmányok, a melyekért e nagy harczot vivtuk és ez nekünk nagy tanulság, hogy ha mi meg tudunk egyezni az alapra nézve, ha az ellenzék összetart, ezen szabadelvű párt ellen mi mindig győzni fogunk, ezen szabadelvű pártot, a mely ott ül, mindig le fogjuk győzni, azért, mert mi köztünk egy sincsen a ki sajnálja azt, hogy az inkompatibilitási törvényt behoztuk. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Mi közöttünk senki sincs, a ki sajnálja, hogy a curiai bíráskodást behoztuk, (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) mert minekünk ez a szereplés itt sok keserűséget, sok fáradságot, sok munkát, de semmi előnyt nem hoz, nem hozott és nem fog hozni. B. Kaas Ivor: Nem is keressük! Rakovszky István : Nem is keressük! Hogyha mi az alapra nézve megegyezünk a t. ellenzékkel és ezt a többséget látjuk odaát, ezt a szabadelvű pártot, a mely pártot üt a saját feje ellen, akkor tudjuk, hogy mi mindig győzni fogunk és akkor nekünk ne jöjjenek azzal, hogy a parlamentarizmus pedig azon alapszik, hogy a _ többség akarata feltétlenül érvényesüljön. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Kérem, t. többség, közöttünk a legutolsó is megalkothat egy minisztériumot, de gróf Tisza István nem talált olyan embert, a ki az ő tanácsában mint miniszter akart volna ülni. (TJgy van! TJgy van! a hal- és a szélsobaloldalon.) Ez azt mutatja, hogy a politikai bizalommal sem rendelkeznek és abban a perczben, mikor önöket a kormány áldó keze meg nem áldja, hiába mennek a kerületekbe, nem fognak önök kerületet találni. Látta ezt Magyarországnak azon rokonszenves alakja, a kit a közélet oly nagyon nélkülözni kénytelen és a ki mint egy űzött bolha az egyik kerületből kiugrott (Derültség.) minden ok nélkül, hogy a másik kerületbe bejöjjön, mert azt hitte, hogy ott biztonságban lesz és jött egy jóizü magyar, egy ismeretlen ember és hat nap alatt ugy kiseperte, hogy hire-hamva sincsen és Magyarország még mai nap is kénytelen ezen rokonszenves alakját nélkülözni a parlamentben. (Tetszés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ezek az indokok voltak azok, a melyek engem arra bírtak, hogy az ülés berekesztéséül felszólaljak és nagy fájdalommal csak azt látom, hogy annak a szabadelvű pártnak ármánykodó része nem nyugszik még most sem. 4*