Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-308
308. országos ülés 1903 Julius 15-én, szerdán. 323 létezzék; teljes lehetetlenség, hogy csak épen a magyar államférfiak legyenek azok, a kik ezen harcznak jellege és jelentősége iránt tisztában nincsenek. Az nem lehetséges, hogy a hét-nyolcz hónap óta lefolytatott ádáz küzdelem után csak épen a magyar miniszterelnök legyen Magyarországon az, a ki nem tudja, hogy ez a — megvallom, a nemzet gazdasági fejlődését bénitó — harcz tényleg a legszentebb jogokért, a legnagyobb érdekekért, mert a nemzet nagy jövőjéért vívatott meg, (Igaz! Ugy van! halfelöl.) A történelem ós az alkotmányjog nem oktat bennünket arra ki, hogy egy alkotmány — és illetőleg — kormányválság után lehetséges legyen egy oly kormány alakulata, a melynek minden kérdésről van beszélnivalója, minden kérdésre van, — bár százszorosan félreértett — mondanivalója, csak egy kérdésre nincsen, a mi iránt a harcz folyt és folyik: mi lesz a" történelem és a törvények alapján biztosított magyar vezényszóval, nemzeti nyelvvel, nemzeti zászlóval és a magyar jelvényekkel? (Elénk helyeslés balfelöl.) Holló Lajos: Saját országunkon belül nem bírjuk ezt megcsinálni ? Mégis gyalázat! (Zaj balfelöl.) Nem akarjuk mi, hogy Ausztriában is fogadják el! Lengyei Zoltán: Erőszakoskodik a többség a nemzet nyelve ellen! (Folytonos nagy zaj balfelöl.) Holló Lajos: És mi adjuk a pénzt az ilyen hadseregre! (Zaj. Halljuk a szónokot! jobbról.) B. Kaas Ivor: Ha idecsatlakoztak volna már kezdetben, meg volna a dolog oldva! Polónyi Géza: így történt az, hogy ma máitöbb, mint 14 napja folyik egy eddig előzmény nélkül álló kormánybemutatkozási proczessus. Én e vitának, e bemutatkozásnak 15-ik napján egy tiszteletteljes, de világos kérelemmel kell, hogy a kormány és a miniszterelnök ur elé álljak. (Halljuk!) Magam és több t. képviselőtársaim, a kiknek '-egyéni felelősége szempontjából gondoskodtunk arról, hogy egyelőre a nemzet előtt hírlapi utón legyen a felelőségünk megállapítva, de gondoskodni fogunk róla, hogy ha annak ideje elérkezik és szüksége felmerül, egyéni felelőségünket alkotmányos módon is dokumentáljuk a nemzet szine és a törvényhozás előtt, arra határoztuk el magunkat, (Halljuk! Halljuk!) hogy a nemzet szine, a magyar törvényhozás előtt megkérdezzük a magyar kormányt, s az annak élén álló miniszterelnököt : igaz-e, lehetséges-e, hogy a törvényekben biztosított és fejedelmi esküvel szentesitett alkotmányban körülirt nemzeti nyelv, magyar zászló és jelvények olyan klenodiumok-e, melyeket megtagadni joga van a koronának, és inkább válságba döntheti a nemzetet, semhogy azokat megadja? (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget. Egy hang a szélsőbaloldalon: Erről beszéljen, ezért küldték ide!) Mi el vagyunk tökélve arra, hogy a végből, hogy azok a mindnyájunk által egyformán és egyiránt érzett bajok elhárittassanak, alkalmat adunk arra, hogy a kormány a nemzet szine előtt a kibontakozásnak egyedül lehetséges útját és módját megválaszsza. (Elénk helyeslés. Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ) Felszólalásomnak és felszólalásunknak ma egyenesen és nyíltan bevallott czélját tehát nem titkoljuk el: hogyha ezen a területen a nemzetet teljesen megnyugtató nemcsak kijelentéseket, de biztosítékokat nem kapunk, (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) akkor, t. ház, elérkezett számunkra az a történelmi pillanat, midőn érezve azt, hogy senkinek másnak utasítására szükségünk nincs, mint a lelkiismeretünkre, (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) elszántan és becsületesen, ha kell, önfeláldozólag, teljesíteni fogjuk azt a kötelességet, — mert magyar képviselők vagyunk, — megvédelmezni a magyar nyelvet, a magyar zászlót és jelvényeket. (Elénk helyeslés. Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekem kell, t. ház, különösen ezt a kérést a kormányhoz intéznem; mert a történeti előzmények szerint jogom van hozzá és ez kötelességem. A t. miniszterelnök ur már akkor, mikor kormányt alakitandó volt, nem volt homályban és kétségben hagyva az iránt, hogy békességről addig, mig ezen kérdések a nemzeti jogok alapján megoldva nincsenek, szó nem lehet. (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én mély tisztelettel esedeztem és kértem az akkori bánt, mondja meg ő Felségének, hogy mi, a kik versengünk a korona és a trón iránti hűségben, nem akarunk felséges királyunk előtt abban a színben feltűnni, hogy ma békét kötünk, s holnap újra kezdjük a harczot. Megmondtam, a t. miniszterelnök urat kérve kértem, terjeszsze ő Felsége elé azon alázatos kérelmünket, köszönetünk és tiszteletünknek hangsúlyozásával kegyessége iránt, terjeszsze ő Felsége elé, hogy addig, mig a nemzeti nyelv és zászló kérdésében biztosíték nincsen, békéről szó sem lehet. (Elénk helyeslés. Ugy van! a szäsöbaloldalon.) T. ház! A miniszterelnök urnak erre az én kérésemre felelete nem volt. Eljöttem tehát ide; nem magam jöttem, idehoztam magammal a t. képviselőtársaimnak bizalmát is és azt az elhatározását, hogy ezen kérdés elől pedig többé kitérni, bujkálni a t, miniszterelnök urat nem hagyjuk. (Zajos helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magam szerint is ily válságos időkben semmire másra nincs szükség. Mert hiszen nem ellenségek előtt állok. Azt hiszem, t. ház, hogy én csak politikai ellenfelek előtt állok, a kiknek lelkületében és szivében szövetséges-társakat keresek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ily pillanatokban semmi másra nincs szükség, mint nyíltságra és őszinteségre, mert ez magyar erény. (Mozgás jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: Csak egy álljon fel onnan, 4-1*
