Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

294. országos ülés Í903 június 25-én, csütörtökön. 21 hogy az a koronának nézetét, elhatározását, utasítását foglalja magában és akkor előterjesztést tesz, először talán saját pártjának körében és ebben az foglaltatik, hogy csak a régi ujon üzletszámot követeli és két nap múlva egy másik politikai körben ez már ki lesz terjesztve és az ujonczlétszám felemelésnek kerülő utón való behozatala szintén megkísérelhetik. Valamint később ugyanezen az utón egy másik politikai körbea ez, mint lényegtelen és eldobható feltétel van odaállítva, egy nap múlva pedig ezen nagyfontosságú kérdések, mint teljesen mellőzhetők, teljesen szükségtelenek, teljesen lényegtelen jelenségek vannak feltüntetve, (Ugy van! a szélsőbcdoldahn.) A ki csak ezt az egy tényt magát keresi, a ki látja, hogy egjetlen tanács folytán magának a koronának tekintélyes szava és szavának súlya mint lesz a politikai küzdelmek sarába lerántva, nem tekintheti ezt a válság oly helyes lefolyásának, a mely egyező volna akár a dinasztia, akár a nemzet érdekével. (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Nekünk az az érdekünk, hogy ezek a szokásos és meggyökerezett félreértések a dinasztia és a nemzet között eltávolíttassanak. De ezen az utón ez el nem érhető. Egy országot távolról, egy idegen birodalom székvárosából, idegen tanácsosok által nem lehet kormányozni és egy nemzet felett való uralkodás bizonyára megérdemel annyi munkát és elvár annyi kötelességtudást és teljesítést, hogy necsak a jogokat vegyük gyakorlatba és igénybe, a melyek egy nemzet élén állónak a szerepéhez vannak fűzve, hanem azon kötelességeket is, a melyek egy nemzet kormányzatával és vezetésével össze vannak kötve. (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Ezért a mi felfogásunk az is, hogy ez a krízis ezzel az újonnan belépendő minisztériummal nem lesz megoldva. Itt a krízis mindaddig meg nem lesz oldva, mig az igazi parlamentarizmus útjára maga a hatalom és maga a korona rá nem lép. Mindaddig meg nem lesz oldva, mig a nemzeti jogok tekintetében legalább is azok a követelmények, a melyek a törvénykönyvből sarjadzanak és a melyek ott lelik alapjukat, és a melyek a királyi eskü által is fedve vannak, az életbe is át nem mennek. (Ugy van! a szélsöbalóldálon.) Ne méltóztassék hinni azokat a gyönyörűséges szavakat, a melyeket a királyi eskünek és a király személyének, egyéniségének fenköltségéhez a miniszterelnök ur hozzáfűz, mert azokat oly gyakori formában és gyakori módon szóba hozni nem is helyes. Nem helyes, hogyha itt örökkön-örökké a kormányok arra használtatnak fel, hogy az egyéni lojalitásnak nagy mértékében tündököljenek. Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak védelmeztem ! Holló Lajos: Hiszen ez közös nemcsak a miniszterelnök ur személyével, de mindenkivel. De midőn a kormányok tényeit veszszük birálat alá, midőn látjuk azt, hogy ugyanazon királyi eskünek érvénye alatt vannak erőszakos kormányok, vannak jogokat tisztelő kormányok, vannak erőszakos választások és a nemzet jogainak kijátszásai, hogy mindez ugyanazon királyi eskü ereje alatt történik, akkor azt is látjuk, hogy ennek az eskünek és a király személyének magas és érintetlen volta mellett vannak olyan kormányzások és kormányzati tények, a melyek a legszigorúbb kritikát gyakorolják az ily közjogi kérdésekben, mint a minők a parlamenti válságok megoldása és a nemzeti jogok megvédése. Az igazi alkotmány követése és a nemzet jogainak megvalósítása a törvény alapján, ez az, a mi a krízist ebben az országban meg fogja oldani. El kell fogadnia egyszer már az udvarnak és a dinasztiának azt a gondolatot, hogy Magyarországot csak magyarul, magyar törvényekkel és magyar eszmékkel lehet kormányozni. At kell erre térnie, ez csak egy lépés és ha fel van már vetve a gondolat, helyesebb, ha minél előbb áttér arra a gondolatra, hogy Magyarországon más politikát nem folytat, mint nemzeti politikát. Szakítania kell a katonai köröknek és a régi osztrák szellemnek ama tradiczióival, a melyek örökösen ellentéteket keltenek a magyar nemzet érzelmei, a magyar nemzet jogaiért küzdő egyéniségek akarata és a dinasztiának jogállása és elhatározása között. (Tetszés a szélsöbalóldálon.) Tépjük szét ezt a különbséget közös akarattal. Az ily válság a legalkalmasabb erre. Megmutatta ennek a válságnak története is, a mikor oly erős kezek emelkedtek fel a nemzeti jogok védelmére, a melyek eddig össze voltak téve, de a melyek, a midőn az idő szólit bennünket, arról tanúskodtak, hogy a nemzeti küzdelem mellett működnek. Az ily válság megoldását közös akarattal kell keresnünk. (Helyeslés a szélsöbalóldálon.) Az opportunizmus átgázolhat egyes pártok vagy párttöredékek elhatározásán, de a nagy nemzeti czél összehoz bennünket, össze kell, hogy hozzon minden nemzeti lelkületű embert, a ki a dinasztia és a nemzet közt az összhangot akarja megkeresni, a ki a krízist ebben az országban nemcsak néhány hónapra, hanem hosszú időre, vagy talán örökre el akarja hárítani. E szempontból tartom helyesnek, hogy ez az ülés összehivatott, de másra, mint az ilyen deklarácziókra nem szorítkozom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldálon.) Endrey Gyula jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! Mint egyike az aláíróknak csak nagyon rövid időre kérem a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Azokat, a kik összegyűltek, hogy az ülés összehívására vonatkozó kérelmet a házhoz, illetőleg a ház t. elnökéhez intézzék, azokat az a gondolat vezérelte, hogy a magyar király-