Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-305
258 305. országos ülés 1903 július 11-én, szombaton. a t. képviselőház, miként gondolkodik az egész világ, nemcsak Magyarország, ezekről az ügyekről. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Olvassa): »A Somló-ügy és a külföld. Dr. Somló Bódog nagyváradi jogakadémiai tanár ismeretes ügye a külföldön is magára vonta a figyelmet és különösen az angol és olasz lapok beható közleményeket hoztak róla. E közlemények számos külföldi tudóst, a pozitivista irány barátai közül, arra indítottak, hogy a Társadalom-tudományi Társaság titkáránál, dr. Gratz Gusztávnál levélben és táviratilag kifejezzék rokonszenvüket a megtámadott tanár és a gondolatszabadság ügyének védelmezői iránt. így az olasz tudományosság néhány európai hirü képviselője, Labriola és Sergi római egyetemi tanárok és Loria, a gazdasági szocziológia egyik legkimagaslóbb úttörője, meleghangú táviratokban fejezték ki rokonszenvüket az ügy iránt. A kriminológia világhírű megalapítója, Lombroso, levelet irt, úgyszintén a nagynevű antropológus és szocziológus Ferrero, a ki fájdalmának ad kifejezést a fölött, hogy tudományos férfiak soraiból ily támadások kerülhettek ki egy tanártársuk ellen, csupán azért, mert ez más eszméket hirdet, mint a többség. Szépen és nyomatékosan fejezi ki együttérzését Enrico Forri, az olasz szocziálisták vezére és a modern kriminológia egyik legnagyobb híressége. »Megakadályozni egy tanárt — úgymond — abban, hogy az egyetemen, vagy bárhol másutt a társadalmi evoluczió tudományos elméletének tényeit és indukcziót kifejthesse, a mi az általános evolucziónak csak egy része, annyit jelent, mint félreismerni az emberi gondolat legdicsőségesebb hódítását a XIX. században, abszurd és gyűlöletes módon megcsonkítani a szellemi szabadságot. A modern és haladó Magyarország nem fogja eltűrni azt a szégyent, hogy a czivilizáczió ellen ilyen merénylet intéztessék. Ez kívánságom és hitem.« Az angolok közül érdekes a nálunk is járt Walter Crane távirata, ki a szólás és gondolat szabadságát a nemzeti élet lényeges kellékének mondja és Fábián-Society, Anglia egyik legbefolyásosabb tudományos és politikai egyesületének sürgönye: A Fabianusok szívből önökkel tartanak. Gondolatszabadság nélkül nincs nevelés.* Egyik t. képviselőtársam azt mondta itten, hogy én szocziálista vagyok. Hát engedjen meg a t. képviselő ur, — nem szégyenlem — én a szocziálizmus elveinek egy részét igenis helyesnek, jogosnak és becsületesnek tartom. De bocsásson meg t. képviselő társam, én, habár ezen elvek egy részét igenis helyeslem, azért nem vagyok szocziálista, én a függetlenségi és 48-as pártnak a tagja vagyok, a mely párt ezen szocziális elveknek helyes és jogos részét magáévá teszi és helyesli; s a mint látom, helyesli Nagy Ferencz t. képviselőtársam is, s Ő sem fogja tagadni, hogy ezen elvek egy része helyes és jogos. Én már többször kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy a szocziálista elveknek hive vagyok. De — engedelmet kérek — én a nemzetköziséget nem tudom elfogadni ; (Általános élénk helyeslés.) én azt_ követelem, hogy mindenki magyar legyen, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert csak az lehet becsületes ember e hazában, a ki magát első sorban magyarnak vallja. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meszlény Pál: Még ha Somlónak hívják, akkor is magyar legyen! Olay Lajos: A Somló esete más, azt is magamévá teszem. Az becsületes, tudományos kérdés, a mely felett lehet vitatkozni. Én tisztelem az önök véleményét, ha az ellenkező is, de viszont önöknek kötelességük tisztelni azt a véleményt is, a mely ellenkezik az önök véleményével. Én minden tekintetben a közszabadság hive vagyok. Ezért ezzel kapcsolatban azt is fel kell, hogy említsem, hogy nem tartom a közszabadsággal megegyeztethetó'nek azt az esetet, a mely állítólag e napokban történt. Igen kérem a t. miniszterelnök urat, hogy nézze meg ezt a dolgot, ha ideje engedi. TJgy hallottam, hogy állítólag Verbászon volt most egy szocziálista jelölt, Grossmann, a ki kérte, hogy programmbeszédét megtarthassa. A közigazgatási hatóság azzal az indokolással tagadta meg, hogy hetivásár van. Engedelmet kérek, ez a közszabaclságnak legbrutálisabb megsértése ós ha a t. miniszterelnök ur ebben felvilágosítást nem fog adni, ha a közszabadságot az ő kormányzása alatt igy meg lehet sérteni, akkor ne vegye rossz néven, ha mi mindig hidegebben és mindig gyanúsabb szemmel nézzük szereplését, mert akkor itt van a horvát basa, a horvátországi kormányzás. Magyarországon nem történhetett meg eddig, hogy valaki programmbeszédét bármikor el ne mondhassa. Távirati utón a miniszterelnök urnak módjában lett volna meggátolni a közigazgatási hatóság visszaélését, mihelyt arról tudomást szerzett, s ha nem tette, ezzel vétkes mulasztást követett el. (Zaj a nép párton.) Legyenek nyugodtak a t. képviselő urak, én a közszabadság érdekében ugy, mint a szocziálista jelölt érdekében megtettem, felszólalnék akkor is, ha felszólalásom néppárti jelölt érdekében történnék. (Helyeslés a néppárton.) T. ház ! Mindezen indokoknál fogva, a melyeket voltam bátor elmondani, nem nézhetem jó szemmel a miniszterelnök ur idejövetelét és minthogy programrabeszédében és többször változtatott beszédeiben nem találok arra megnyugvást, hogy a miniszterelnök ur a jog, törvény és igazság érdekében magyar nemzeti irányban fog kormányozni, mivel az a meggyőződésem, hogy tisztán Bécsnek, a kamarillának expektoránsa, azért jelentését tudomásul nem veszem és a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem iránta. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Trubinyi János jegyző: Veres József!
