Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

294. országos ülés 1903 június "/5-én, csütörtökön. 19 nyét csak a nemzeti követelések teljesítésében látták. Nem akarom megsérteni a t. képviselő urak komolyságát azzal, hogy az ő nyilatkozataikra, meggyőződésükre semmi súlyt ne fektessek ; nem akarom megsérteni azzal, hogy ezt üres recsegésnek tekintsem, mert ismerem őket, komoly emberek, és hiszem, hogy állják a meggyőződésüket (Tetszés a szélsöbahldalon.) és ka állják, akkor majd leszünk annyiau, akár hányan leszünk, hogy elegendők legyünk arra, hogy ezt a küzdelmet tovább folytassuk, a fegyvert le ne rakjuk, ne kapituláljunk (Hosszantartó élénk éljenzés a szélsobaloldal egyes padjain.) mindaddig, a mig ennek az országnak önálló állami létét legalább egy lépéssel előbbre nem viszszük. Pap Zoltán : Hiába alakítanak kormányokat! Csávolszky Lajos: Hiszem ezt; de ha ma nem teljesülne is hitem, az sem ejt kétségbe, mert ez csak azt bizonyítaná, hogy még várni kell, várni még egy ideig, mert ebben a nemzedékben nincsen sem erő, sem lelkesedés arra, hogy ennek az országnak állami önállóságát megteremtse. (Élénk tetszés a szélsobaloldal egyes padjain.) Azért voltam kénytelen felszólalni, és kijelenteni, hogy én sem Barabás Béla, sem Polónyi Gréza képviselő urak beszédével, egyet nem értek. (Tetszés a szélsobaloldal egyes padjain.) Elnök: T. képviselőház! Szólásra többen vannak még feljegyezve, de mielőtt a következő szónok felhívatnék, tartozom egy kijelentést tenni (Halljuk! Halljuk!) Az én felfogásom a házszabályokról, a mint ezt több képviselőnek pártkülönbség nélkül elő is adtam az ülés előtt, az, hogy ez a vita, a mely ma megindult, a maga természete szerint napirendmegállapitási vita. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Ezt a felfogásomat meg is okolnám, ha a körülmények és az, a mit a ház hangulatáról tudok, erre kényszerítő okot adnának. Most csak konstatálom, hogy az én felfogásom az, hogy a házszabályok szerint az ilyen ülésnek nem lóvén napirendje, első teendője a napirend megállapítása, és annak folytán az ekként meginduló vitához a házszabályok szigorú alkalmazása szerint csak négy képviselő szólhatna. Minthogy azonban a házszabályok erre nézve világos rendelkezést nem tartalmaznak és ez csak értelmezés dolga, és minthogy ugy értesültem a ház hangulatából, hogy a ház egyik oldalán sem kívánják ennek a felfogásnak ennél az alkalomnál való érvényesítését, belenyugszom, ha a ház is beleegyezik, hogy a körülmények rendkivüliségére való tekintettel még több szónok is szólhasson, azzal a kijelentéssel, hogy ebből a házszabályok magyarázatára nézve sem jobbra, sem balra preczedens ne legyen alkotható. (Felkiáltások a szélsöbahldalon: Nem helyes!) Holló Lajos: T. képviselőház! Én csak nagyon rövid néhány megjegyzést kívánok tenni főként azokra az alkotmányos és parlamenti kifogásokra, a melyeket Berzeviczy t. képviselőtársam a túloldalról hangoztatott, midőn azt mondotta, hogy mig az újonnan megalakított kormány helyét a parlamentben el nem foglalja, addig politikai kérdéseknek és a helyzetnek r a megvitatása egyáltalában nem parlamentáris. Én is azt tartom, hogy ma nem létezik politikailag felelős kormány és igy nincsen helyén a helyzetnek egész széles keretekben való megvitatása és ide a parlament elé való hozása; vannak azonban oly momentumok e válság lefolyása alatt, a melyeket már most szükséges szóba hozni és a melyek ellen bizonyos irányokban fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat, a mely hiszem, nemcsak hogy a mi szivünkbe, hanem pártkülönbség nélkül minden parlamentáris ember szivébe be van vésve. Ez abban áll, hogy ez a válság oly tünetek között bonyolódik le, a melyek teljes mértékben ellentétben állanak a magyar alkotmányos felfogással és általában minden parlamentáris felfogással. Hiszen hogy mily erős mértékben járja át e nemzet lelkét a dinasztiához való hűség, annak nincsen nagyobb bizonyítéka, mint hogy itt van egy ország 19 milliónyi nemzettel és ezt lehet telefon huzalon keresztül egy más ország központjából kormányozni és lehet ilyen nagy válságot telefonközvetitéssel elintézni. Milyen ennek a nemzetnek a dinasztiához való hűsége, azt nem mutatja semmi sem jobban, mint hogy látjuk és eltűrjük azokat a jelenségeket, a melyek a parlamentáris rendszer alapjaival ellenkeznek. Látjuk, hogy itt ül egy kormány, a mely mindenkinek a bizalmát birja e házban, itt ül a Széli-kormány és annak a háta mögött megindultak az áramlatok magából a* kabinetből és magából a szabadelvű pártból. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbahldalon és a közepén.) Látjuk, hogy mikor egy miniszterelnök még azt hiszi, hogy ő a parlamentáris elveken és alapokon birja a kormány és a többség bizalmát, a mikor mint felelős politikai kormány ott áll a helyén, akkor már egy titkos kéz kivégezte politikai existencziáját, hogy előkészítse oly kormányzásnak az útját és lehetőségét, a mely nemcsak a szabadelvű párt és a többség uralmának egyszerű megtagadása, hanem egyúttal Magyarország alkotmányos életének negálása. (Elénk helyeslés a, bal- és a szélsőbaloldalon. Helyeslés a középen.) A parlamentarizmusból folyik az, hogy a ki a korona bizalmát birja és mint miniszterelnök ül ezen a széken, az szolgáljon tanácscsal a koronának. Itt pedig megtörténik az, hogy a korona oly egyének tanácsát fogadja el, hogy a koronának oly egyének adnak tanácsot, a kik háta mögött, & többségnek, a kormánynak bizalmát kijátszva, csinálnak itt politikai helyzeteket. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon. Helyeslés a középen.) Vannak rá jelenségek, — nem mondom, bizonyítékok, mert azok3*