Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

294. országos ülés 1903 június "/5-én, csütörtökön. 19 nyét csak a nemzeti követelések teljesítésében látták. Nem akarom megsérteni a t. képviselő urak komolyságát azzal, hogy az ő nyilatkozataikra, meggyőződésükre semmi súlyt ne fektessek ; nem akarom megsérteni azzal, hogy ezt üres recse­gésnek tekintsem, mert ismerem őket, komoly emberek, és hiszem, hogy állják a meggyőződé­süket (Tetszés a szélsöbahldalon.) és ka állják, akkor majd leszünk annyiau, akár hányan le­szünk, hogy elegendők legyünk arra, hogy ezt a küzdelmet tovább folytassuk, a fegyvert le ne rakjuk, ne kapituláljunk (Hosszantartó élénk éljenzés a szélsobaloldal egyes padjain.) mind­addig, a mig ennek az országnak önálló állami létét legalább egy lépéssel előbbre nem viszszük. Pap Zoltán : Hiába alakítanak kormányokat! Csávolszky Lajos: Hiszem ezt; de ha ma nem teljesülne is hitem, az sem ejt kétségbe, mert ez csak azt bizonyítaná, hogy még várni kell, várni még egy ideig, mert ebben a nem­zedékben nincsen sem erő, sem lelkesedés arra, hogy ennek az országnak állami önállóságát megteremtse. (Élénk tetszés a szélsobaloldal egyes padjain.) Azért voltam kénytelen felszólalni, és kije­lenteni, hogy én sem Barabás Béla, sem Poló­nyi Gréza képviselő urak beszédével, egyet nem értek. (Tetszés a szélsobaloldal egyes padjain.) Elnök: T. képviselőház! Szólásra többen vannak még feljegyezve, de mielőtt a következő szónok felhívatnék, tartozom egy kijelentést tenni (Halljuk! Halljuk!) Az én felfogásom a házszabályokról, a mint ezt több képviselőnek pártkülönbség nélkül elő is adtam az ülés előtt, az, hogy ez a vita, a mely ma megindult, a maga természete szerint napirendmegállapitási vita. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellen­mondás a szélsőbaloldalon.) Ezt a felfogásomat meg is okolnám, ha a körülmények és az, a mit a ház hangulatáról tudok, erre kényszerítő okot adnának. Most csak konstatálom, hogy az én felfogásom az, hogy a házszabályok szerint az ilyen ülésnek nem lóvén napirendje, első teendője a napirend megállapí­tása, és annak folytán az ekként meginduló vitához a házszabályok szigorú alkalmazása sze­rint csak négy képviselő szólhatna. Minthogy azonban a házszabályok erre nézve világos ren­delkezést nem tartalmaznak és ez csak értelme­zés dolga, és minthogy ugy értesültem a ház hangulatából, hogy a ház egyik oldalán sem kívánják ennek a felfogásnak ennél az alkalom­nál való érvényesítését, belenyugszom, ha a ház is beleegyezik, hogy a körülmények rendkivüli­ségére való tekintettel még több szónok is szól­hasson, azzal a kijelentéssel, hogy ebből a ház­szabályok magyarázatára nézve sem jobbra, sem balra preczedens ne legyen alkotható. (Felkiál­tások a szélsöbahldalon: Nem helyes!) Holló Lajos: T. képviselőház! Én csak na­gyon rövid néhány megjegyzést kívánok tenni főként azokra az alkotmányos és parlamenti kifogásokra, a melyeket Berzeviczy t. képviselő­társam a túloldalról hangoztatott, midőn azt mondotta, hogy mig az újonnan megalakított kormány helyét a parlamentben el nem foglalja, addig politikai kérdéseknek és a helyzetnek r a megvitatása egyáltalában nem parlamentáris. Én is azt tartom, hogy ma nem létezik politikai­lag felelős kormány és igy nincsen helyén a helyzetnek egész széles keretekben való meg­vitatása és ide a parlament elé való hozása; vannak azonban oly momentumok e válság lefolyása alatt, a melyeket már most szük­séges szóba hozni és a melyek ellen bizonyos irányokban fel kell emelnünk tiltakozó sza­vunkat, a mely hiszem, nemcsak hogy a mi szivünkbe, hanem pártkülönbség nélkül minden parlamentáris ember szivébe be van vésve. Ez abban áll, hogy ez a válság oly tünetek között bonyolódik le, a melyek teljes mértékben ellen­tétben állanak a magyar alkotmányos felfogás­sal és általában minden parlamentáris felfogás­sal. Hiszen hogy mily erős mértékben járja át e nemzet lelkét a dinasztiához való hűség, an­nak nincsen nagyobb bizonyítéka, mint hogy itt van egy ország 19 milliónyi nemzettel és ezt lehet telefon huzalon keresztül egy más or­szág központjából kormányozni és lehet ilyen nagy válságot telefonközvetitéssel elintézni. Milyen ennek a nemzetnek a dinasztiához való hűsége, azt nem mutatja semmi sem jobban, mint hogy látjuk és eltűrjük azokat a jelensé­geket, a melyek a parlamentáris rendszer alap­jaival ellenkeznek. Látjuk, hogy itt ül egy kor­mány, a mely mindenkinek a bizalmát birja e házban, itt ül a Széli-kormány és annak a háta mögött megindultak az áramlatok magából a* kabinetből és magából a szabadelvű pártból. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbahldalon és a közepén.) Látjuk, hogy mikor egy minisz­terelnök még azt hiszi, hogy ő a parlamentáris elveken és alapokon birja a kormány és a több­ség bizalmát, a mikor mint felelős politikai kormány ott áll a helyén, akkor már egy titkos kéz kivégezte politikai existencziáját, hogy elő­készítse oly kormányzásnak az útját és lehető­ségét, a mely nemcsak a szabadelvű párt és a többség uralmának egyszerű megtagadása, hanem egyúttal Magyarország alkotmányos életé­nek negálása. (Elénk helyeslés a, bal- és a szélsőbaloldalon. Helyeslés a középen.) A parla­mentarizmusból folyik az, hogy a ki a korona bizalmát birja és mint miniszterelnök ül ezen a széken, az szolgáljon tanácscsal a koronának. Itt pedig megtörténik az, hogy a korona oly egyének tanácsát fogadja el, hogy a koro­nának oly egyének adnak tanácsot, a kik háta mögött, & többségnek, a kormánynak bizalmát kijátszva, csinálnak itt politikai helyzeteket. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbal­oldalon. Helyeslés a középen.) Vannak rá jelen­ségek, — nem mondom, bizonyítékok, mert azok­3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom