Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-304
30b. országos ülés Í903 Julius 10-én, pénteken. 243 szór: mig Széll Kálmán múltja, az a bizalom, a melylyel az ő ismeretes parlamentáris irányzata iránt viseltetünk, engem meggyőzött és megnyugtatott, addig a t. miniszterelnök urnak politikai személyisége reám nem hatott megnyugtatólag, és azok a nyilatkozatok, a melyek épen a napokban a véderő-bizottságban a honvédelmi miniszter ur részéről, azt hiszem, kormányelvekként kijelentettek, az én aggodalmaimat még inkább megerősítették. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék koinczidens találkozásánál a politikai helyzeteknek tekintetbe venni, hogy Bécsben megjelenik egy Körber miniszterelnököt megnyugtató kézirat, a melyről mindnyájan tudjuk, hogy egyenesen arra van alapítva, hogy Magyarországnak a véderő kérdésében táplált jogos igényeit az osztrák kormány tudta és tanácskozásai nélkül ő Felsége spontán elhatározásával oldotta meg jelenleg, és hogy ilyen többé fenn ne foroghasson, az uralkodót egyszerűen kény szeri tették reá, hogy lekösse nyilvánosan igéretét, hogy Magyarország önálló államiságának megfelő hadseregének szellemében, szervezetében, berendezkedésében többé osztrák beleegyezkedés nélkül semmiféle intézkedéseket nem tesz. Hodossy Imre: Hol van az a kézirat ? (FelMáltások jobbról: Sehol sincs!) Hock János: Kérem, t. ház, kétségtelenül igaz, hogy királyi kézirat szövegében két önálló és perszonál-unióban levő állam egyikének lehetetlenség ugy igazat adni, hogy a másikat teljesen az ő nemzeti tekintélyében, állami szuverenitásában meg ne sértsék. De hiszen nagyon jól tudják ezt önök; mert Tisza Kálmán idejében is megjelent egy kézirat a Janszky-féle eset alkalmából. Abban sem volt megtámadva a hadsereg; de azért mégis a magyar kormány alkotmányos álláspontjának védelmére az a kézirat hozatott fel, hogy íme a korona a magyar kormány álláspontjának adott igazat. A kir. kéziratot nem lehet szövegében ugy megfogalmazni, mint pl. egy feliratot, megokolva, indokolva ; abban csak nagy, általános kijelentések szoktak lenni, melyek irányt adnak, és nincs e nemzetnek egyetlenegy fia, a ki ezt az irányt a kéziratban fel ne találná. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért félek, hogy újra ismétlődni készül a történelem, a mihez bennünket Ausztria már évszázados harczainkban és egymással való küzdelmeinkben hozzá szoktatott. Nem először játszszuk már ezt a játszmát; ismerjük nagyon jól még egymásnak a keverését is. (Mozgás a szélsőbaloldalon; felkiáltások: Paklizás!) Nehéz bajok, komoly veszedelmek, fenyegető nemzeti ellenállás pillanataiban mindenkor kaptunk nemzeti konczessziót, de viszont azokat az engedményeket mindig vissza is vonták, mihelyt a szervezett nemzeti ellenállást elsimítani tudták (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldahn.) és ekként többé a nemzetnek egyhangú nyomása ezt a politikát ott fenn nem veszélyeztette. így nyomták el hajdan a Rákóczi szabadságmozgalmát is, igy vonták vissza lassankint az 1790/91-diki alkotmányban adott a nemzetnek szóló jogokat, igy vonták vissza 1848ban a már szentesitett törvényeket. (Igaz! Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Akkor is jött egy Jellasich. Hock János: Ez az ok, a mely engem arra a meggyőződésre vezetett, hogy Magyarországnak most már világosan kell a véderőben az ó't megillető, nemzeti egyéniségének megfelelő jogokat, követelnie. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, t.- képviselőház, én még attól sem irtózom, ha e véderőben e nemzeti eszmények végczéljául magát a magyar nemzeti vezénynyelvet állítjuk fel. Polónyi Géza : Helyes! Hock János: Mert meggyőződésem az, hogy egy ember, a ki egy ellenzéki politikának vagy eszmének szolgálatában áll, mindig a legszélsőbb nemzeti eszmények magassága felé szárnyaljon. Bakonyi Samu: Önálló, magyar hadsereg kell ! Hock János: Hiszen, az élet a politikai helyzetek őrlő malma, azokat a szélső álláspontokat úgyis kompromisszumok alakjában szokta egyelőre megoldani. De, t. ház, hogy minő előnyt nyújt egy nemzetre nézve az a nemzeti véderő és a nemzeti szellemben felnevelt hadsereg, arra nézve csak egy példát mondok, egy jellemző esetet, (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldahn.) a mely történt, a mikor Kossuth Lajos (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Szerbiában ? Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldahn.) holttestének hazaszállításakor Turinban voltam, és a magyar küldöttséggel együtt Turin utczáin egy éjjeli színházba bementünk. Emlékeznek rá többen is. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a középen.) Kicsinyes dolog ? Gabányi Miklós : Kicsinyes ? Nekik minden kicsinyes. (Zaj a jobboldalon.) Hock János: Bizonyára emlékeznek még többen t. képviselőtársaim közül, a kik jelen voltak az esetnél. A mikor a magyar küldöttség belépett, a színpadra felhozták az olasz és a magyar trikolort. A zenekarban rázendítettek először a Rákóczi-indulóra, azután a Garibaldiin dulóra. A tömeg pedig felugrált helyéről, tapsolt, ujjongott, a jelen volt katonatisztek periig kezüket sapkájukhoz emelve tisztelegtek, a mig az olasz forradalmi induló utolsó akkordja el nem hangzott. Minő tüz csapott az én szivembe akkor! Még a könyüm is kicsordult bele. Boldog nép, boldog katonaság, (Igaz! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) a mely együtt örülhet fajrokonaíval, lelkesedhetik vérével, (Igaz! Ugy van! taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) és 31'
