Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-304

30í. országos ülés 1903 Julius 10-én, pénteken. 241 melyek lelkesedést a nemzeti öntudatból, erőt és haláltmegvető bátorságot pedig a faji érzések közösségéből merítenek. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Ez iránt érzéketlenek! Ez nem pártintrika! Hock János: De a mi nemzeti érzésünk ott fekszik összezsugorodva, ha nem is a velünk szemben ellenséges, de nékünk legalább is idegen szellemű véderő Procrustes-ágyában és a mi államférfiaink a helyett, hogy a nemzeti erőt fejlesztenék, hogy épen a véderőben a nemzeti gondolat terjeszkedését képviselnék: a nemzetet magas eszmények felé röpülni nem tanitják, hanem csalhatatlan dogmaként hirdetik, hogy »az állami életerő tilalomfájához, a véderőhöz pedig ne nyúlj, mert a mely napon annak gyümölcsét kívánod, halálnak halálával halsz. (Igaz! TJgyvan ! Éljenzés és tapsa bal- és a szélsöbaloldalon.) Nohát nekem elég volt a hazugságok ezen meghunyászkodásából. (Hosszas élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Elég volt!) Gabányi Miklós: Képmutatás, hazugság! Hock János: Csak az istenfélelem a bölcseség kezdete, de az emberi szempontokból való hitvány félelemmel vége minden bölcseségnek! (Igaz! Ugy van! Taps a szélsöbaloldalon.) T. ház ! Mindezt látván, megesküdtem önmagamban, hogy soha semmiféle oly politikai szempontot vagy irányzatot, a melynek az én lelkiismeretem ellentmond, opportunitási szempontból támogatni nem fogok. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Ezért határoztam el már régebben, (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsöbaloldalon.) hogy én a benyújtott katonai javaslatot sem fogom megszavazni. De azt is őszintén kijelentem, hogy Széll Kálmán kormányzata alatt az ellen én nyíltan felszólalni nem akartam volna, nem pedig azért, mert a mint előbb emiitettem, az ő egész kormányzati rendszerét tekintettem a nemzetre nézve, és biztam az ő politikai egyéniségében, biztam az ő adott szavában és azt gondoltam, hogy ha a nemzeti véderő fokozatos fejlesztésének egyelőre csak az alapgondolatát, az alapelvét sikerült is belevinnünk a véderőbe, már akkor is nagy eredményekre mutathatunk, mert viszont kétségtelennek látszott előttem, hogy minden nemzeti jogos igényeinket ez alkalommal ki nem elégíthetjük. Már pedig a józan és okos politikus mindig a létező és lehetséges viszonyokra épit, mert lehetetlenségekért egyszerre küzdeni csak a fanatikusoknak vagy a kalandoroknak a dicsősége. T. ház! Ezért tartottam részemről időszerűtlennek — és ezt nyíltan megvallom a ház előtt — a Széll Kálmán kormányzata ellen késhegyig folytatott obstrukeziót, de viszont, mihelyt a magyar törvényhozás szerintem ebbe a politikai hibába beleesett, Széll Kálmán kormányzatának változása után részemről szerenKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. esetlenségnek, sőt tovább megyek, végzetes hibának tartanám határozott nemzeti engedmények nélkül a leszerelést. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Röviden megokolom, miért. Először is a nemzet történetében ritkán vannak olyan lélekemelő, magasztos hangulatok, a midőn milliók szive egy eszmének közösségében dobban össze; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mikor az egész nemzet érzelemvilága egy politikai gondolatnak közösségében mozog. Oh, t. ház, az ilyen ünnepies hangulatokat csalódásokkal lezuhanyozni nem szabad, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert a lelkesedő tömeg hasonlít ugyan a költözködő szardinia-rajhoz; milliókat lehet ilyenkor egy hálóba belekeriteni, de ha az alkalmas pillanatot elmulasztottuk: azt a lelkesedő tömeget, mint a szardiniát, konzervnek elrakni nem lehet. (Hosszantartó éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Másodszor, mihelyt itt a nyíltan bejelentett obstrukezió folytán a véderőben megvalósítandó nemzeti követeléseket a politikában nyilt ütköző ponttá tettük, vagy magyarosan kifejezve, a tengelyünket e dologban összeakasztottuk: akkor nekünk félretolnunk többé a döntést nem lehet, mert tényleg veszedelmes preczedenst alkothatnánk. Én legalább ugy tudom, hogy minden jó magyar gazdasszony panaszkodnék arra a kotiőstyúkra. a mely két hétig gyönyörűen üli a tojást, de a harmadik héten azzal az elhatározással száll ki a fészekből, hogy majd alkalmasabb időben fogja a tojást kikölteni. (Hosszantartó élénk éljenzés, derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt a felfogásomat csak még jobban megerősítette a miniszterelnök ur politikai személyisége, és az a módszer, a melylyel a magyar miniszterelnöki székbe jutott. Én grőf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök urat személyesen nem ismerem, sőt azoktól, a kik őt jól ismerik, azt hallottam, hogy törvénytisztelő és magyar érzésű ember. Adja Isten, szivemből kívánom. De a politikában semmiféle rokonszenvnek nem rendelhetem alá az én hazafias kötelességérzetemet; (Helyeslés balról.) már pedig én Héderváry úrról csak annyit tudok, hogy valahányszor a nemzet és a korona között felhők borongtak, s valahányszor konfliktus vetette árnyékát erre a viszonyra: akkor az az ostor, a melyet fejünk felett megsuhogtattak, mindig a bán neve volt. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) 0 volt az az angol bölcsődalban is emiitett »Bogiman«, vagyis magyarul »mumus«, a melylyel a rakonczátlan gyermekeket ijesztgették. (Derültség.) És kérdem, vájjon nem ez az eset forog-e fenn mostani politikai helyzetünkben ? Nem ugyanoly feszültségek állnak-e fenn ismét a nemzet jogos igényeivel és követelményeivel szemben ott fenn ? És én nem tudom elhinni, hogy gróf Khuen-Héderváry ur Bécsen keresz31