Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-304

3Ő4. országos ülés 1903 Julius 10-én, pénteken. 233 mert ugy látszik, a többség abszolúte semmit sem kötött ki az uj kormánynyal szemben, hanem hideg magatartást tanusitván, mély hallgatásba merült. Pedig a többség egyik alkatrésze, a volt nemzeti párt, a mely egykor épen e nemzeti követelményeket tűzte zászlajára, most azok megvalósítása felé diadalmas lépést tehetett volna. Ugy látszik, őket is lenyűgözte teljesen a pártkötelék, mely — legalább ugy vagyok meggyőződve tapasztalataim alapján — megrontója nálunk a parlamentarizmus életének, fejlődésének. A szocziologia terén igen helyes elv lehet és eredményeket mutathat fel a társadalomban a kollektivizmus, a törvényhozásban azonban mégis csak a kifejlett és korlátlan individualizmus és az ebből folyó eljárás felel meg a czélnak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: A többi csak pártzsarnokság! Bedőházy János: Egy a párturalom merev korlátaival körülzárt parlament igen jó eszköz lehet a fejedelmi abszolút akarat elburkolásá ra (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az alkotmányon minduntalan ütött sebeknek és alkotmánycsorbitásoknak elfedésére, de hogy az a nemzet szivének ritmikus lüktetésévé, a nemzet vérkeringését fentartó és szabályozó szervvé váljék, arra nem való. Ott nem a pártok dogmáit vallani kényszeri tett és önálló meggyőződés alkotásától eltiltott, a pártfegyelem által cselekvési szabadságukban korlátozott egyének kellenek, hanem szabad emberek s itt a kapaczitáczió ki van zárva. Ha ide, ebbe a parlamentbe mindenki előre elkészített határozattal jön, akkor egyebet sem kellene tenni, mint csak szavazni. Közszólammá lett, hogy a parlamentarizmus csődöt mondott; de ennek oka nem az obstrukczióban rejlik, — a mint azt még nem is olyan régen, igen t. Yészi József barátom mondotta — hanem a pártalakulatoknak e merevségében. Ha a véderő ja vasi átok feletti vita folyamán az igen t. túloldal tagjait és köztük Vészi József igen t. barátomat nem köti le a pártfegyelem, hanem mindegyik követheti a maga meggyőződését, ma nem volnánk ugy megakadva ennél a kibontakozásnál, a mely voltaképen egy nagy bonyolulat kezdetének látszik. Ha a függetlenségi és 48-as párt, midőn a helyzet kulcsa tényleg a kezében volt, az elvi kijelentések helyett valódi feladatát tartotta volna szemelőtt, ha az ajtót kinyitja és bemegy és nem segit be mást, akkor nemcsak pillanatnyilag, hanem azt hiszem, messze időre tisztázva volna a helyzet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A pártkeretek merevsége, a pártfegyelem rideg szigorúsága akkor érne valamit, t. képviselőház, ha abban a pártban egyenlő érzésű, egyenlő gondolkozású emberek volnának. De különben, ha ilyen emberek volnának a pártban, egyáltalában nem is volna szükség pártkeretre, nem volna szükség semmiféle pártfegyelemre, mert akkor a párt Önmagától is fennállana. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. A szabadelvű párt akkor volt valóban egységes, és akczióképességét akkor mutatta meg, a mikor, ezelőtt 9 esztendővel, a jelenlegi t. kormányelnök urat, mint miniszterelnököt, visszautasította. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor a szabadelvüség tekintetében a szabadelvű pártban egyöntetű felfogás mutatkozott. Az utóbbi négy év alatt azonban, a mely négy évet akár Széll Kálmán, akár Vészi József korszakának nevezhetem, az annyira magasztalt szabadelvű párt, magában foglalva különböző érzésű, gondolkozású és törekvésű egyéneket, annyira jutott, hogy mindjárt az első nehéz órában, a midőn cselekvésről volt sző, a midőn erejének hatalmas kifejezésére gyönyörű alkalma nyílt, egészen a passzív rezisztencziáig volt vezethető, s ott azonnal megkezdődött az Önkéntelen bomlás, az a bomlás, a melyet a benne levő mikrobák idéztek elő. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A gróf Tisza Istvánnal szemben kifejtett ellentállás pedig már nem volt párttömörülés, — a mint azt feltüntetni szeretik, — hanem egyik kétségtelen jele a pártbomlásnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És látjuk, t, képviselőház, hogy az egykor erős és hatalmas szabadelvű párt, a mint gróf Khuen-Héderváry másodszor lépte át a pártkör küszöbét, — daczára annak, hogy senkinek sem kellett, daczára annak, hogy senki sem hívta, senki sem marasztalta — meghajolt előtte. Igaz, hogy Vészi József t. barátom kilépett a pártból; ezzel azonban, — fájdalom — a helyzet semmit sem változott, mert az ő példáját alig követték néhányan. A mi már most, t. képviselőház, a függetlenségi pártot illeti, én e párt feladatát nem ugy fogom fel, mint a Veszta-szüz szerepét: hogy egyetlen kötelessége a szent lángot, a függetlenségi eszmét őrizni az oltáron. Ehhez, — azt hiszem — egyáltalában nem szükséges egy, csaknem száz tagból^ álló, párt; megteheti ezt néhány ember is. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt sem tartom lehetőnek, t. ház, hogy a párt az ő cselekvőképességét fentarthassa a régi dogmák, a régen felállított keretek merevsége mellett. A puszta negáczió nem fejleszthet, nem növelhet, nem gyümölcsöztethet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ugyan nem e párt kezében van az eke-szarva, a melylyel a haza földjét szántják, művelik, de adhat ez a párt vetőmagot, adhat világosságot, adhat fényt és meleget, a mely azután a végzett munkának gyümölcseit biztosítja. (ElénJc helyeslés a szélsöbaloldalon.) Akármit beszéljünk is, az a generácziő, a mely a kiegyezés utáni korszakban, az uj Magyarország intézményeinek hatása alatt nőtt fel, a melyre a 67 utáni események már történelmi multat képeznek, a melynek alkotásaival ugy jó, mint rossz alkotásaival okvetlenül számolnak, az a generáczió a függetlenségi 30