Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

218 303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. Tehát ismét úgy nyilatkozik, hogy az ő tiszte a honvédelmi adrainisztráczió vezetése, hogy ő a honvédelmi adminisztráczió felelős vezetője. De a honvédelmi miniszter a mi törvényeink szerint nemcsak adminisztrátor. A honvéd­ségről szóló 1890: V. t.-cz. 22. §-a azt mondja (olvassa): »A honvédség minden ügye a hon­védelmi miniszter hatáskörébe tartozik.« Tehát ő nemcsak adminisztrátora a honvédségnek, hanem egyszersmind minden ügyeinek intézője is, sőt nemcsak a honvédség ügyeinek intézője, hanem egyszersmind az összes véderőtörvények végrehajtója is a törvény által neki biztosított hatáskörben. Az 1889: VI. t.-cz. 80. §-ának végén t. i. ezt olvasom (olvassa): »A jelen tör­vény végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg.« Tehát a honvédelmi miniszter a véderőtörvénynek végrehajtója is. Kívánatos volna, t. képviselőház, hogy a t. honvédelmi miniszter ur legalább a saját hatáskörét ismerje. Köztudomású dolog és egy­általában nem titok a világ előtt, hogy még a hadügyminiszter és a vezérkar között is nézet­eltérések és némi harcz szokott lenni a hatás­körre nézve. Én óhajtanám, hogy a magyar honvédelmi miniszter hatáskörét ismerje, és hatáskörét meg is őrizze. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen körülmények között, t. képviselőház, akármilyen rokonszenves legyen is a t. honvé­delmi miniszter ur fellépése, vagy egyénisége, ilyea körülmények között, mondom, én nem tar­tom szerencsésnek a honvédelmi miniszteri tár­czának betöltését. Én azt gondolom, nem sok reménységünk lehet az iránt, hogy a t. honvé­delmi miniszter ur mint alkotmányos, önálló és független miniszter töltse be a maga állását, és az ő kineveztetése egy súlyos okkal csak több arra nézve, hogy a jelenlegi kormányalakítást örömmel egyáltalában ne üdvözöljem, sőt a kor­mány alakitásáról szóló jelentést tudomásul ne vegyem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egyúttal pedig bátor vagyok kérni a t. házat és külö­nösen a szabadelvű pártnak régibb tagjait, a kik régen méltányolni tudták ezt a kérdést, lelkesen és bátran harczoltak az ellen, hogy a honvédelmi tárcza katonai egyénnel töltessék be és sürgették és követelték, hogy a honvé­delmi miniszteri székbe polgári egyén ültettessék, most, mikor azt látják, hogy annak a miniszteri széknek katonai egyénnel való betöltése úgy­szólván rendszerré lesz, ne nézzék ezt egyked­vüleg, hanem emeljék fel ez ellen szavukat, mert ez a honvédségre és általában a hazára, a nem­zetre nézve is egyáltalában nem olyan közönyös dolog. Beszédemet azzal fejezem be, hogy a t. kor­mánynak kineveztetéséről szóló jelentését én a magam részéről tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Trubinyi János jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. képviselőház! Mi mind­nyájan pártkülönbség nélkül átérezzük hazánk helyzetének súlyos voltát. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy pártkülönbség nélkül mindnyájunknak kötelessége vállvetetten odatörekedni, hogy az ország helyzetén és hazánk bonyolult viszonyain javitsunk és hogy a helyzetből kibonyolódjunk. Azonban ezen közös törekvésünk mellett is egy czél kell, hogy mindig szemünk előtt lebegjen és ez a czél az, hogy népképviselői kötelességün­ket tántoríthatatlanul, inegingathatatlanuí telje­sítsük. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Egy elmúlt válság után vagyunk most. Egy uj kormány köszöntött be és parlamenti szokás és gyakorlat szerint a beköszöntő kormánynak bemutatása és beköszöntő beszédének elmondása mindig arra szolgáltat alkalmat, hogy a parla­ment az ő véleményét és óhajait az uj kormány­nyal szemben kifejezésre juttassa. Igaz, t. kép­viselőház, hogy szokás és hagyomány szerint az erősebb, a mélyebbre ható kritika nem a be­mutató alkalmával szokott a parlamentekben elhangzani, de rendkívüli viszonyok rendkívüli helyzetet teremtenek a parlamentek számára is, és én azt hiszem, hogy ez a mostani helyzet rendkívüli és nem esik azon helyzetek sorába, a melyekkel ujabb alkotmányos életünkben talál­koztunk. Csak ennek tulajdonítsa a t. minisz­terelnök ur, ha ez a vita a várakozás ellenére a rendesnél hosszabbra nyúlik és ha mélyebbre ható bírálatot gyakorol a parlament az ő be­mutatkozása alkalmával. A magyar embernek és a magyar nemzet­nek szokása, hogy idegenből jött honfitár­sát meleg szeretettel szokta üdvözölni, ós ha az a külföldön vagy a messzeségben talán a czivi­lizáczió lobogóját is kitűzte, akkor őt szive ér­zésének megrezdülésével szokta fogadni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kétségtelen régi magyar hagyomány, hogy a ki magyar hazafiüak vallja magát és a mi nagy nemzeti munkánkban tehetsége és tudása szerint részt akar venni, azt a magyarság soha vissza nem utasítja, mert nem is vagyunk olyan sokan és a mi nemzeti munkánk, fájdalom, nem is any­nyira belterjes, nem is nélkülözhetjük annyira a honfiakat, hogy bárkit is visszautasítsunk es bárkinek tevékenységét, a ki azért jön, hogy a nemzet kiépítésének nagy küzdelmében részt­vegyen, elhárítsuk magunktól. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ki kell jelentenem, hogy a miniszter­elnök úrral szemben ezeket a szempontokat és ezt a mérlegelést alkalmazni nem lehet. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszter­elnök ur nem közmunkásnak akar beállni a nagy nemzeti küzdelembe, hanem a kormányzat vezető-gyeplőjét kívánja kezébe ragadni. De másrészt idegenben kifejtett működése — értem nem a tulajdonképen való idegen földet, hanem a nem szorosan magyar anyaországot — nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom