Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-303

214 303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. cziája, hogy Magyarországon a magyar nemzet szellemében, hadi zsenijében, Magyarországnak hadseregjavitási törekvéseiben, a magyar nemzetnek saját nemzeti hadseregére való áldozatkészségében — a mint azt a honvédség fejlesztésénél évtizedeken keresztül kimutatta — létező erőt kell felhasználni és ellensúlyt teremteni azokkal a törekvésekkel szemben, nem pediglen a közös hadseregnek német tisztek által vezetett táborát szaporítani a béke-állományban, (TJgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De nemcsak ez az, a mi ellen tiltakoznom kell, hanem tiltakoznom kell azon felfogás ellen, a melyet tanusit a honvédelmi miniszter ur ő Felségének 1868-ban kiadott legfelsőbb rendeletével szemben, melyben ő Felsége elrendelte, hogy a magyar honos tisztek, a magyarországi ezredekbe áthelyeztessenek. 0 Felségének ezen rendelete egy politikai megalkuvás következménye volt. Az 1868-iki véderőtör vény tárgyalásába még a Deák-párti rész sem volt addig hajlandó belemenni, a mig az ország garancziákat nem nyert arra nézve, hogy a nemzetnek évtizedes és évszázados azon követelése, hogy a magyar tisztek magyar ezredekbe helyeztessenek, idegen ezredekbe át ne vitessenek, teljesíttetni fog. Ha ő Felségének ez a legfelsőbb rendelete Magyarországot sújtotta és nyomta volna, ugy mint némely rendeleteiben történt, akkor az a rendelet szószerint röviden végrehajtatott volna, a fejedelmi tekintély védelme és oltalma alatt. (Ugy van ! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A 68-iki rendelet pedig elfelejtetett. Azoknak, a kik nem az alkotmányra, hanem a császárra és a királyra esküsznek, azoknak, a kik összes cselekedeteikben és összes fényeikben mindig a császárra és a királyra, tehát az uralkodóra hivatkoznak, azoknak a császár és a király rendeletét tiszteletben kell tartamok, és a tiszteletben tartásnak csak az; a módja van, hogyha az a rendelet végrehajtatik. És mi az, a mit tegnap a véderő-bizottság előtt a honvédelmi miniszter ur kijelentett? Daczára, hogy itt a házban is ünnepélyes ígéretet tett a megelőző kormány, hogy az a 68-iki rendelet végre fog hajtatni, azt mondja a honvédelmi miniszter ur, hogy azon rendelet végrehajtásának az az akadálya van, hogy a magyar tisztek nem akarnak átjönni a magyar ezredekbe, sőt egy későbbi pontban azt mondja, hogy a magyar hadapródiskolákból és akadémiákból kikerülő ifjak is nagyban keresik, hogy idegen ezredeknél juthassanak szolgálatba. Mit jelent ez, uraim ? (Egy hang a szélsobaloldalon: Hazugság!) Nem áll, a mit itt mondanak, hogy hazugság. Én elhiszem, nem is kételkedem benne, hogy ez a rideg valóság. Mit mutat ez ? Azt, hogy a ki a közös hadseregben előmenetelre akar számítani, annak, mikor belép a hadsereg kötelékébe és tiszti rangot óhajt elnyerni, igyekeznie kell tanúbizonyságát adni annak, hogy nemzetének nyelvével, törekvéseivel szakítani akar, (Igaz ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha valami igazolás kellett volna nekünk arra, hogy a közös hadsereg vezetésének jelenlegi szelleme mennyire ellenséges Magyarországgal és a magyar nemzettel szemben, jobbat nem találhattunk volna, mint azt, hogy a magyar honos tisztek az idegen ezredekbe kívánkoznak és onnan nem akarnak hazajönni, pedig Magyarországban nyerték kiképeztetésüket, mint hadapródok és tiszti jelöltek. Hiszen az ország törvényei nem azt rendelik, hogy az ország polgárai megkérdeztessenek, hogy hol akarják a katonai szolgálatot teljesíteni, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem azt, hogy magyar honosok magyar ezredekben szolgáljanak. És a mely pillanatban aa ország törvényeinek érvényt szereznek és nem kell attc'l félnie annak a tisztnek, hogy az által, hogy ő magyar ezredbe kívánja magát áthelyeztetni, a gyanúnak egy bizonyos árnyékába jut, a melyben aztán az előléptetéseknél sokáig hűsölhet, abban a-pillanatban meg fogják önök látni, hogy még azokban az emberekben is, a kik magyar honosok, de nem magyar ajkúak, a hazaszeretetnek csirái nem vesztek ki egészen. Hogyha idegen nyelvű nemzetiségi katonatisztek azt látják, hogy eltűr ez az ország egy ilyen intézményt, hogy ezen országnak önállósága,' államisága, ügyeinek a közösügyekben is a paritás szerint való intézése nem tartatik figyelemben, és elég, hogyha valaki magyarszellemüség gyanújába jön, hogy azért üldöztessék: (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) akkor ne csodálkozzanak azon, hogy a közös hadsereg tisztjei Magyarországon mindig, uton-utfélen, utczán, kávéházban, társaskörben, hogyha mind magyarokból állnak is, nem magyarul beszélnek, hanem azt a rettenetes osztrák katonai németet törik. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.). Megvallom őszintén, rendkívül megütköztem azon is, hogy a honvédelmi miniszter ur kijelenti, hogy a honvédségnek a tüzérséggel való ellátása továbbra is megfontolás tárgyát kell, hogy képezze. Megfontolás tárgyát az kellene, hogy képezze, hogy az egész hadsereg jó tüzérséggel láttassák el, hogy a tudatlanságnak és elmaradottságnak elvei a chemia és metallurgia terén többé nem tarthatók fenn. Azok nem hivatalos intézetek, azok tudományok, melyeknek elvei és az elveknek szigorú következményei vannak, s a vívmányokat, a melyek a chemia és metallurgia terén eléretnek, osztrák czopffal, ha az bronzból van is, nem lehet visszaszorítani. Mikor az egész világ aczéllal szereli fel tüzérségét, akkor nálunk még éveken keresztül kelljen a tüzérségi felszerelést nélkülöznünk, azért, mert folyton tart a vitatkozás a felett, hogy vájjon bronzból vagy aczólból készüljön-e, ilyen elmaradottság, a hadügyeknek ilyen vezetése csak abban az államban lehetséges, a hol a vezetés legfőbb csúcsán elöregedett, eitehetetlenedett, a régihez ragaszkodó öreg urak vannak.