Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

16 294. országos ülés 1903 június 25-én, csütörtökön. Ugyan micsoda őrült parlament volna az a parlament, a mely ily játéknak njból kitenné magát. (Zajos helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Hallja meg a nemzet és hallja meg mindenki itt a függetlenségi pártnak egységes helyeslésével, hogy ezek az állitások merőben koholmányok voltak, hogy ily Ígéret részünkről nem tétetett. (Ugy van! Ugy van! a szélsőhalóidalon.) A második dolog a 38 millió korona kérdése. Hát, t. ház, a bán e szavakat, hogy 38 millió korona, még csak a száján sem ejtette ki. Már most, miután visszavonatik, illetőleg napirendre sem tűzetik a katonai-létszám emeléséről szóló javaslat, természetszerű dolog, hogy nekünk nem lehetett annak költségeiről beszélni, mert csak nem képzelheti azt senki, hogy oly létszámemelés költségeit állítsuk be a költségvetésbe, a melyre az ujonczokat nem szavaztuk meg. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ily dolgokat fognak ránk. Tovább megyek, t. ház, áttérek a nemzeti nyelv kérdésére és egyéb nemzeti posztulátumainkra. (Ralijuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi határozati javaslatunk a múlt kormánynak és a jövendő kormánynak kibontakozást nyújt arra vonatkozólag,, hogy a Magyarország nagy kárára fennálló, rendkívül súlyos helyzetet megszüntethesse, az ország gazdasági helyzetének javításához foghasson. De, t. képviselőház, e kibontakozási lehetőség a pártnak küzdelmeiben nem hagyta hézagul azt, hogy a függetlenségi és 48-as párt küzd, tántorithatlanul, elszántan, és a jövendőben is küzdeni akar és fog (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ugy a nemzeti nyelvért, mint minden nemzeti követelményért, (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon. Mozgás a néppárton.) bizonyára elszántabban, mint néppárti t. barátaink. Kossuth Ferencz: A mi programmunk az önálló hadsereg. Polónyi Géza: Méltóztassék megengedni, világosan szeretek beszélni. (Zaj a néppárton.) Felmerült az a gyanú, hogy eléggé tapasztalatlanok voltunk, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogy belemenjünk, mibe? abba, hogy mi csak három hónapra relegáljuk e kérdéseket, három hónap múlva feloszlatják az országgyűlést, jön gróf Tisza István és megpróbálkozik az ő rendszerével. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, a bánnak világosan megmondatott, még arról is gondoskodtunk, hogy a lapokban benn legyen. Rakovszky István: Hogy mosakodhassanak. Polónyi Géza: Nem szükséges mosakodnunk, nem vagyunk feketék! (Zajos derültség, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Zboray Miklós: Szoboszlón nem tapsoltak meg. Polónyi Géza: Majd fognak, t. barátom! Zboray Miklós: Azért beszélsz igy! Polónyi Géza: Ellentétben Barabás Béla t, barátommal, ki bizonyára félreértett, azt tartom és hirdetem, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak talán örökre a nép szeretetében és ragaszkodásában van a gyökere, jogosultsága és dicsősége. Hát küzdök a szoboszlói nép szeretetéért és ragaszkodásáért e pillanatban is, (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) és nem fog megtántoritani senki, mert igyekezem önöket meggyőzni, hogy tévedésben vannak. De térjünk el a személyes kérdésről. Hogyan képzelheti azt a t. ház bármely tagja, a mikor mi megmondjuk a bánnak: »Tisztelettel kérünk téged, hogy a felséget az iránt világosan informáld, hogy ez az ut csak a kibontakozásra vezető ut, de nem megoldás és nem béke;« (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) »ez csak fegyverszünet*. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És a mikor megmondjuk azt, hogy miután kormányzati elvül vallják, hogy a védtörvény tárgyalása alkalmával létszám szaporítás lesz, azért az országnak egy katonája sem fog bevonulni mindaddig, a mig a nemzet legszentebb követelményei mind nem teljesíttetnek. (Igaz! Ugy van! taps a szélsöbaloldalon.) Mi következik ebből? Következik első sorban az, hogy vájjon lehetséges-e kormányt alakítani Magyarországon, a mely azzal a programmal álljon elő, hogy három hónap múlva megküzdeni próbálkozik az obstrukczióval ? Lehet-e kormányt alapítani, a mely az obstrukczió megszületését méhében hordja. (Igaz! Ugy van! a szétsöbaloldalon.) Nem természetes folyománya-e ennek az, hogy a megalakítandó kormány köteles lesz elveit a nemzeti követelmények szempontjából elénk terjeszteni, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ha elébünk terjesztette, jogunk van nekünk is, önöknek is határozni a felett, hogy hogyan fogadjuk és mily eszközökkel támogatjuk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Még egyet, t. ház. (Zaj.) A mai napon napfényre került dolgok után bizonyos aggodalom fog el azért, mert ha ezek a félreértések el nem oszlattatnak, én más szempontból mérlegelem a helyzetet a bánra való tekintetből, annak bizalmi állása szempontjából. így p. o. — ez már nem tartozik a megállapodások kérdésére — mig a bán előttünk a katonai javaslatokat — vagyis az ujonczlétszám felemelését — mint olyan kormányzati princzipiumot állította oda, a mely feltétlenül szükséges, addig azt olvasom a »Magyarország«-ban, hogy t. barátaink előtt már nem ezt mondta, hanem azt, hogy ez könnyen elintézhető olyan kérdés, a mely nem feltétlenül szükséges. A másik dolog talán jobban érdekli a képviselőházat. A bán nekünk azt mondta, hogy ő a feltétlen liberalizmus alapján vállalkozik kormányzatra. Egyenes kérdésre felelte ezt . .. Báró Kaas Ivor: Egyházpolitikát is vallott, liberálist! Polónyi Géza: . . . még el is mondta élettörténetét, melylyel bizonyítani akarta azt, hogy