Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-303
212 303. országos ülés 1903 Julius 9-én, csütörtökön. abban a törvényjavaslatban nemcsak a nemzeti kedvezmények, hanem a nemzeti jogok is. Hát, t. ház, tegnap óta tisztában vagyunk az iránt, hogy a véderó'-törvény revíziója kérdésében mit várjunk. Tegnap a t. honvédelmi miniszter ur a bizottsági ülésen egészen részletesen előterjesztette mindazokat a kérdéseket, a mely kérdések a véderó'-törvény revíziójáról szóló törvényjavaslatban majd bent fognak foglaltatni; de hallgatott mindazokról, a melyek lényegesek, a melyek e hét hónap óta tartó vitának úgyszólván lényegét, lelkét, egyedüli tengelyét kéjíezték. Tételes törvényünk van arra, hogy a magyar hadsereg az egész hadseregnek kiegészítő részét képezi, E tételes törvénynyel szemben a honvédelmi miniszter ur tegnapi előterjesztésében azt látjuk, hogy magyar hadseregről beszélni nem lehet, mert az közös hadsereg, de nem is közös hadsereg, hanem egységes hadsereg, szellemben és nyelvben. Tételes törvényünk van arra, hogy az egységes magyar nemzetnek nyelve a magyar nyelv. A t. honvédelmi miniszter ur tegnapi előterjesztésében kijelentette, hogy a magyar nyelv a hadsereg kérdésébe bele nem vehető sem most, sem belátható időkig. Tételes törvényünk van arra, hogy a magyar nemzetnek zászlaja, czimere régi jogaiba visszaállittatik. A honvédelmi miniszter ur tegnap kijelentette, hogy ebben a kérdésben sem most, sem belátható időkig e törvény végrehajtva nem lesz. Mikor .tegnap végighallgattam a honvédelmi miniszter urnak előterjesztéseit, akkor egy kép állott előttem. Az a kép, hogy az ezeréves magyar nemzet az ő minden jogával, törvényével és koronájával egyetemben meghajolt pár nap előtt, és a tegnapi kijelentésekben meghajolt nem a magyar király trónja előtt, hanem a hadügyi kormánynak trónja előtt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Szétnéztem s láttam, hogy a magyar nemzetnek ezredéves koronája mint gurul oda a hadügyi kormánynak lábai elé minden jogaival, eszményeivel, minden törekvéseivel egyetemben, lenézve, megrugdalva. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Most már azt a tiszteletteljes kérdést intézem először a t. miniszterelnök úrhoz és a t. kormányhoz, hogy ha ő beköszöntőjében azt mondta, hogy kormányzásának alapelve lesz az 1867 : XII. törvényczikk, ezt az alapelvet miért engedte tegnap a honvédelmi miniszter ur által megsemmisíttetni? Mert az 1867: XII. törvényczikkben is benne vannak nem a Demzeti kedvezmények, hanem a nemzeti jogok. Továbbá azt a tiszteletteljes kérdést intézem a t. többséghez és a t. többségben volt nemzeti párthoz, (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon.) hogy a t. többség, a mely szabadelvű többségnek nevezi magát és kint a választásokkor azt mondja, hogy ő a független Magyarországot akarja megteremteni, de más utón, mint mi, hogy az a többség, mely a tételes törvények védelmére alakult és ez az egyedüli jogczime, a mely jogczim alapján itt a kormányzó pártban benne van: az a t. többség mit felel arra, mikor nyíltan, világosan megmondják neki, hogy a nemzeti jogokat érvényesíteni nem lehet? Kérdem a t. volt nemzeti párttól, a mely évtizedeken át a nemzetnek rokonszenvéhez folyamodott, politikai kötelezettséggel elveket hirdetett és harczolt eszményekért, vágyakért és törekvésekért, melyek alapján bement a_ többségbe. .. (Zaj a középen.) Szentiványi Árpád: Nem tolakodott soha! Rátkay Lászlő: Nem ezt mondtam! Szentiványi Árpád : Hogyne ! (Zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Azt mondta, folyamodott !) Rátkay László : Azt mondtam, hogy bement. Sohasem mondottam, t. képviselőtársam, oly szót, a melylyel sérteni akarnék, ha nincs sértésre okom. Xem mondtam, hogy a nemzeti párt betolakodott, hanem azt mondtam, kérdést intézek a t. nemzeti párthoz, a mely bement a többségbe elvei fentartásával. A nemzeti párt t. elnöke memorandum alakjában kikötötte a nemzeti kedvezményeket, a melyekről bejelentette, hogy záros határidőben leendő megvalósításuk a »sine qua non«, és a mennyiben nem teljesíttetnek, tudja majd kötelezettségét ezzel szemben. Azt a kérdést intézem a t. nemzeti párthoz, hogy e nyilvános, a nemzet szine előtt tett fogadalommal és kötelezettséggel szemben, a melyről most a t. honvédelmi miniszter ur által tegnap előadott programm alapján nyilvánosan ki van mutatva, hogy az teljesitethetlen, mondom, e kötelezettséggel szemben fogja-e tudni a t. nemzeti párt az ő politikai kötelezettségét? (Helyeslés a szélsobaloldalon) Végre azt a kérdést intézem a t. ellenzékhez, magunkhoz is, és egyetemben az egész t. házhoz, hogy tartjuk-e mi magunkat magyar országgyűlésnek, tartjuk-e magunkat képviselőknek, a kik alapul veszszük a nemzet nagy törvényét, hogy Magyarország független és semmiféle más országnak alávetve nincs? Vájjon vannak-e nekünk tételes törvényeink, küzdünk-e a hadsereg kérdésében, nyelvüekért, jogainkért, zászlónkért, czimerünkért, avagy pedig a hadsereg kérdésében és a hadügyi kormánynyal szemben nincs tételes törvény, nincs országgyűlés, nincs nemzet, hanem leszállunk egészen a tartománygyülés nívójáig ? (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! A perczek itt vannak. A kérdést szinte ugy lehetne feltenni: vagy érdemes még tovább küzdeni, és a nemzetnek mintegy azt a látszatot adni, hogy itt az országgyűlésen a nemzet jogaiért küzdünk és ki is tudjuk azokat vivni, avagy nézzünk szivünkbe, és ismerjük el, hogy ebben az országgyűlésben nagy kérdésekben, a nemzetnek alapelveit és eszméit képező kérdésekben eredményt és győzelmet kivívni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha igy áll a dolog, menjünk
