Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

208 .302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. miniszterelnök urnak a gazdasági kérdésben tett kijelentései, mintha ő arról, hogy önálló vámterület is lehet, sőt a törvénynek szavai szerint majdnem kikerülhetetlenül kell, hogy legyen, (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Kell!) nem is tudna. Az ő felfogása mindig arra van irányitva .. . Bakonyi Samu: Politikai hitvallása, a mint ő mondja! Rátkay László : . . . hogy van egy monarchia, egy császári akarat, van vámegység és ha ezeket veszélyeztetve látja, akkor neki az 1899 : XXX. t.-cz. megváltoztatását kezébe kell venni. Méltóztassék csak az 1899. évi XXX. t.-czikket jól elolvasni és méltóztassék magának megmagyaráztatni, hogy az az 1899 : XXX. t.-cz. nemcsak a pártoknak megállapodása, u. n. paktum, azt a nemzet nevében sem engedjük eredeti mivoltából kiforgatni. (Elénk helyeslés a szélsobcdoldalon.) Ha nincs vámszövetség, akkor nem lehet beszélni arról, hogy közös vámtarifát terjeszszenek ide. Ha nincs vámszövetség, a mint hogy nem lesz alkotmányosan a két nemzet között, akkor ne méltóztassék ilyen homályos, fél nyilatkozatokat tenni, hanem ugyancsak a törvény tételes szavait venni és méltóztassék a magyar autonóm vámtarifát beterjeszteni (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és akkor igen könnyen meg van oldva az egész kérdés. De a gazdasági kérdésben épugy, mint a hadsereg kérdésében, a t. miniszterelnök ur beköszöntőjében azt a felfogást, azt a fix kiinduló pontot látom, hogy van egy császári akarat, van két kormány, a melyek a császári akaratnak engedelmeskedni kötelesek, van érintetlen egységes hadsereg, van vámegység és ha mindezek nem sikerülnek, akkor hajlandó a t. miniszterelnök ur a törvénynek egyik-másik részét, a mely kedvez a magyar önálló vámterületnek, ós a magyar nemzeti jogoknak, a hadsereg kérdésének, semmibe venni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem fárasztom tovább a t. képviselőházat, csak még egy szavam van a t. honvédelmi miniszter úrhoz — sajnálom hogy nincs itt. Mikor ő ebben a házban bemutatkozott — hiszen tudja elődjének bukását mi okozta, — akkor a t. honvédelmi miniszter urnak parlamentáris fogalmak és törvény szerint meg kellett volna jelölnie azt az utat is, a melyet a hadsereg kérdésében a nemzettel és a nemzeti felfogásokkal szemben követni akar. De meg kellett volna azt is mondania, hogy az ujoncz revízió kérdésében mik azok a terhek, a melyek a nemzetre hárittatni fognak, és illetőleg mik azok a jogok, a melyekre a nemzet számithat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert, t. képviselőház, játék mit a t. miniszterelnök ur és a t. honvédelmi miniszter ur a nemzettel szemben elkövetnek; bocsánatot kérek, ez a játék nem való; ezt nem érdemli meg ez a nemzet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Négy év óta hitegetnek bennünket azzal, hogy a véderő-revizió kérdése ide fog jönni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Négy esztendő óta tűrtük ezt a tarthatatlan helyzetet, mert a mikor a hadsereg kérdésében jogokat emlegettünk, mindig azzal hallgattattak el bennünket, hogy majd jön a revízió kérdése. - Babó Mihály: És még most sincs megmondva, hogy öszszel jön! Rátkay László; Méltóztassék tudomásul venni, hogy a hadsereg-revizió kérdését a trónbeszéd is megígérte a nemzetnek és igy a király is kötelezve van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az is adott szó!) Fel akarom még hívni a t. honvédelmi miniszter ur figyelmét arra a szolgálati szabályzatra, a melyet elődje bocsátott ki, és a mely szolgálati szabályzat most is érvényben van ugy a közös hadseregben, mint a honvédségnél. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy a honvéd esküt, — a mely igazán egészen nevetséges, — felolvassam. (Halljuk! Halljuk!) Ez igy kezdődik (olvassa): »Mi ünnepélyesen esküszünk a mindenható Istenre, hogy ő Felsége, legfelsőbb fejedelmünk és urunk: I. Ferencz József . . . stb.« Hát, t. képviselőház, miért nem mondja ez azt, hogy királyunk? Miért nem mondja azt, hogy koronás királyunk ? Miért kell azt mondani, hogy fejedelmünk és miért kell azt fokozni ugy, hogy legfelsőbb fejedelmünk ? Hogy miért, t. képviselőház, arra mindjárt rátérek. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) Egészen más eskü van a közös hadseregnél és egészen máskép beszél ott a szolgálati szabályzat a legfelsőbb hadúrról. Különben a kettő némileg kiegészíti egymást. Még azt jegyzem meg, t. képviselőház, hogy ez* a szolgálati szabályzat királyi szentesítéssel van ellátva; pedig a király csak törvényt szentesíthet, rendeleteket a király szentesítéssel ki nem adhat. Pedig, t. képviselőház, mit mond ez a szolgálatig szabályzat? (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Ocsászári és apostoli királyi Felsége, a monarchiának a felkent fejedelme . . .« Hát méltóztatik látni, t. képviselőház, hogy a két fogalom kiegészíti egymást. Mikor mi a koronás király fogalmát védjük és tisztázni akarjuk, mikor mi azt mondjuk, hogy a hadsereg kérdésében Magyarország egy önálló állam; mikor mi azt mondjuk, hogy hadúr a magyar közjog szerint nem létezik, akkor, t. képviselőház, itt van egy királyilag szentesitett rendelet, a melyben az áll, hogy >ő Felsége, a monarchiának felkent fejedelme.« (Felkiáltások a szélsobalóldalon: A honvédségnél! Ez hallatlan!) Én nem tudom, t. képviselőház, hogy hogyan történik ez a koronázás, mert — ugy látszik, — ez egy uj koronázás, ugy látszik, a monarchiának van valami különös koronázási formája és ezzel lesz a legfelsőbb hadúr a monarchiának