Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-294

június 25-én, csütörtökön. 14 2M. országos ülés 1903 binetben volt egy miniszter, és pedig a legilletékesebb miniszter, a ki ime maga vallja most, hogy a katonai követelések elejtése nemcsak lehetséges, hanem a nemzeti követelések és a parlamenti helyzet szempontjából ma az egyedül lehetséges megoldás? Hát nem volt a t. miniszterelnök urnak módja meggyőzni a koronát akkor, a mikor a nemzetnek mondjuk nagy, osztatlan többsége és az ellenzéknek minden jóakarata rendelkezésére állott ? Nem volt a volt miniszterelnök urnak joga és kötelessége ezt megkísérelni? Csak a horvát bán lehetett az, a ki képes volt ő felségét meggyőzni erről? Hát én azt hittem, hogj a t. miniszterelnök ur a maga politikai múltjára féltékenyebb, semhogy ezen kérdéseket elintézetlenül hagyja és a nemzetet ez iránt fel ne világosítsa. De bármiképen álljon is a dolog, tény, melyet mi hónapokon át vitattunk, hogy itt nincsen egységes szabadelvű párt, sokkal nagyobb mértékben, bizonyult valónak, mint a hogy mi állítottuk, mert mi azt hittük, hogy abban az egységes pártban csak két párt van és most az látjuk, hogy Magyarországon közeleg az idő, a mikor egy és ugyanazon pártból koaliczionális minisztériumot akarnak alakítani, (Zajos tetszés és taps a bal- és szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: A »Pester Lloyd!« Polónyi Géza: Most a világnak kaczagtató mulatságára verseny futtatást rendeznek, nem az iránt, a mi iránt lelkükben kétség nincsen, hogy t. i. a nemzeti jogokat miként kell kivívni és érvényesíteni, hanem versenyfutás folyik a kereskedelemügyi tárcza és folyik nem tudom micsoda tárczák érdekében. Rakovszky István : Emberbörze! Államtitkárok jegyeztetnek! Polónyi .Géza: Ezeket a dolgokat nekünk meg kell állapitanunk. Meg kell állapitanunk azért, mert ezt a többséget bármilyen koaliczionális kabinetjével sohasem fogják velünk szemben azzal a pretenzióval állithatni, hogy az egy egységes többséget alkotó szabadelvű párt. T. ház! Megígértem, hogy bizonyos félreértések eloszlatására vállalkozom. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A horvát bánnal folytatott értekezésünk során — (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) a nélkül, hogy az adott szónak értékét bármi tekintetben csökkenteni akarnám, — az a tény domborodott ki, hogy ő maga is kijelentette, hogy itt semmiféle paktumról, semmiféle kötelezettség vállalásról senkivel szemben egyik oldalról sincs szó. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Minden képviselőnek fenn van tartva a joga, —

: a mi igen természetesen egyedül lehetséges is, — hogy megvárván a kormánynak programmszerü nyilatkozatát, kérdéseket intézhessen ^TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és magatartását és taktikáját ahhoz mérje, hogy milyenek lesznek a kormány nyilatkozatai. (Helyeslés a szélsöbaloldalon ) Mert, t. ház. csakis a parlamentben felelőség mellett tett nyilatkozatok képezhetnek garancziát azok tekintetében is, a mik magánbeszélgetés tárgyát képezték, {ügy van! a szélsöbaloldalon.) Én ezt most nem ok nélkül hangsúlyozom, mert látom, hogy lényeges kérdések tekintetében a legnagyobb mérvű félreértések forognak fenn. Hát legyünk tisztában azzal, hogy mit mond és mit mondott a függetlenségi párt. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A függetlenségi pártnak volt egy, az Ő vezére által benyújtott, jól megfontolt, a párt egysége által támogatott határozati javaslata. (Mozgás jobbfelöl.) Ez a politika eredményre vezetett, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert ezen határozati javaslat alapján bukott meg egy kormány; ezen határozati javaslat alapján vált lehetetlenné, hogy gróf Tisza István kabinetet alakithasson; (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ezen határozati javaslat alapján vált lehetővé az, hogy a bécsi körök kényszerülve voltak a kibontakozásnak ezen határozati javaslat értelmében való keresésére. És, t. képviselőház, (Halljuk ! Halljuk!) szinte csodálatos, micsoda méhrajként való felzúdulást tapasztaltam a tiszteletreméltó néppárt részéről. (Elénk mozgás és felkiáltások a néppárton: Ohó!) Förster Ottó: Jó lesz vigyázni! Rakovszky István: Jó lesz vigyázni! Polónyi Géza: Hallottam itt műnyelven »B,ückwerts-Concentrirung«-ról és nem tudom miről beszélni, és ugy láttam, hogy rettentő forrongás van ott, hogy hogyan mert a függetlenségi párt ígéretet tenni annak az obstrukcziónak a leszerelésére, a melyet ők elleneztek! (Zajos derültség és taps a szélsöbaloldalon. Nagy zaj a néppárton. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az ilyesmi ilyenkor természetesen nem jól esik. Zboray Miklós: Hiszen nemzeti vívmányokért küzdöttek! Azért csődítették fel a népet! (Nagy zaj.) B. Kaas Ivor: Nekünk nincs okunk búsulni! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Visszaemlékezünk arra, t. ház, hogy a mi igen tisztelt és mondhatom, nagy energiával küzdő fegyvertársaink egy napon, a midőn azt a hirt hozták a lapok, hogy itt volt a trónörökös, és ő fenségénél kihallgatás volt, előállottak, és egy lojalitási ömlengésekben túltengő nyilatkozatot tétettek elnökük által, a mely túlszárnyalta a miniszterelnök álláspontját is, a mennyiben féltették az obstrukcziótól, és az indemnity-vitától a törvényt, az alkotmányt és minden egyebet. Buzáth Ferencz: Mi előbb tettük, Kossuth később! Rakovszky István: Ez a különbség! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Az a kölcsönös tisztelet, a mely egymás iránt bennünket kötelez, talán gyümölcsöket teremhet mind a két oldal számára. (Halljuk! Halljuk!) Értsük meg a kér-